Nagyon súlyos fejlődési rendellenességgel született a kisfiú. Az életét megmenteni nem lehetett, ezért bár lélegeztetőgépre tettük, de csak alapkezelés indult. Az éjszaka azzal telt, vártuk mikorra fogynak el a tartalékai, merülnek ki a csöpp szervei, és fordul bele abba az ismeretlen világba. Legnagyobb csodálatunkra viszonylag stabil volt. Egészen addig amíg kora hajnalban át tudták tolni a mamáját, hogy elbúcsúzhasson tőle. Kiadtuk a kezébe a picit. Többször hallottam már hasonló történetet, de most magam is megtapasztalhattam. Édesanya karjaiban, elengedő szavait hallva a pici szíve elkezdett lassulni majd egyszer csak megállt. Akkor vált számomra bizonyossá, hogy akár bíztatása akár elengedésre van szükség a szülőknek igenis ott a helyük!