Szülőként csak sejtéseink vannak arról, hogy mennyire zavaró lehet egy koraszülött baba számára, milyen sok nyugtalanságot és igen, sajnos fájdalmat tud okozni a környezetükben lévő gépek zúgása és emberek beszéde, de akár még a szalagfüggöny elhúzása is.
Hogyan fejlődik a koraszülött baba?
Próbáljuk elképzelni, hogy a baba húsz-harminc hete úszkál a meleg, puha anyaméhben, csak lágy hangokat hall, de a szülők és a testvér(ek) hangját ezer közül is felismerné.
Növöget, fejlődik, míg egyszerre a meleg vízből hideg száraz levegő éri a bőrét, a tompa fényekből erős világítás, a csöndes zajokból éles és fájdalmasan fülsiketítő hangok jutnak el hozzá.
Idegenek fogdossák, szúrkálják, pelenkát cserélnek. Aludna, de folyamatosan megzavarják. Aki a fájdalmát enyhíthetné, akinek az illatát a hangját ismeri, nincs vele, de egyre több fájdalmas inger és beavatkozás éri. Mennyivel jobb lenne még odabent?
Koraszülött baba ellátása
A pici koraszülött babám napi rutinja, ahelyett, hogy tizensok órát aludt volna a pocakomban, miközben megkapja a szükséges “teljes ellátást“, így nézett ki
- három óránként “kényszer” etetés éjjel-nappal. Azért kényszer, mert enni kell, ha éhes, ha nem, ha aludna, ha nem. Szondán, üvegből, anya melléből, mindegy; de enni kell
- 6 óránként pelenka csere, akár alszik, akár sír, muszáj
- mindig megzavarják az álmát az éles zajok, műszakváltás, vizsgálatok, vérvétel, vizit.
Talán éjjel van egy kis csend, bár akkor is érkezhet új baba, vagy akkor is igényelhet valamelyik kis beteg sok zajjal, fénnyel járó intenzív ellátást. Nyilván ekkor szükséges az, hogy normal hangerőn konzultáljon a személyzet.
Mely hangok ártalmasak a koraszölött számára?
Annyi minden zavaró zaj van abban a boxban, vagy kórteremben ahol a picim többedmagával feküdt hetekig:
- a gépek zúgása, riasztása: biztos vagyok benne, hogy vannak szükséges hangos riasztások, amik az életfunkció változásához köthető, de tudom, hogy ezeket kint is látják a nővérek egy óriási képernyőn, ahol még piros jelzés is villog a gyermek neve mellett. Azt figyeltem meg, hogy a babámat ellátó nővér több időt tölt boxon kívül, mint belül (mert olyan sok dolga van odakint is!), tehát az esetek felében gyakorlatilag semmi értelme, hogy bent sípoljon a gép. De előfordult, hogy kifogyott a párásításhoz szükséges víz az inkubátorból és a jelző 5 percenként "visított"., közben a kisbabám a mellkasonom feküdt. Ha nem az én gyerekem gépei csipogtak, akkor a többi ellátásra szorulú babánál volt riasztás. Arról nem is beszélve, hogy az első napokban majd leestem a székről félelmemben, amikor valami riasztott, azt hittem valami baj van, és nem értettem miért nem jön senki, hogy segítsen a gyerekemen. Pár napnak el kellett telnie, mire megértettem, hogy látnak mindent kint, a gépek a legérzékenyebb szintre vannak állítva és amikor szükséges, úgyis jönnek és beavatkoznak.
- a boxban tartózkodó személyzet és szülők beszéde: ami nekünk természetes, normális, az a hangerő egy beteg, éretlen idegrendszerű koraszülöttnek zavaró, akár fájdalmas is lehet. Gyakori, hogy a boxból kiszólnak egymásnak, kérdeznek, segítséget kérnek egymástól a nővérek. Mindennapos, hogy a nővér és az orvos közötti információ átadás inkubátorról inkubátorra száll.
Egy ideális világban, ahol egy nővérre egy, maximum két PICi beteg jut és egy-egy megüresedett állásért tolonganának a jelentkezők, ahol a fizetés az egekben van a megbecsüléssel együtt, szóval ott talán meg lehet valósítani a csendes koraszülött osztályt, talán még elvárható is lenne.
Ugyanitt megjegyezném, hogy hasznos lenne a halk beszédről a szülőket, már az öltözőben felvilágosítani, hiszen a laikus szülő azt gondolja, hogy a babák nem sok mindent hallanak a műanyag dobozokban. És elmondani azt is, hogy ne ijedjen meg, ha sípolást hall. Előfordult, hogy a gyermekem kórterme egy hétvégi piachoz hasonlított, ahol a naponta bejáró, vagy ritkán jönni tudó anyukák fejés közben hangosan beszélgettek, nevetgéltek, én pedig kenguruztam volna, a babám aludhatott volna.
Sajnos akkoriban még nem volt bennem annyi határozottság, hogy kiálljak magunkért, bárkivel szemben, ha szükséges. Ugyanilyen helyzetben ma már biztos megkérném az érkező röntgen asszisztenst és a nővért is, hogy lehetőleg ne a boxban keresztbe beszélgessenek a magánéleti problémáikról, mert nemcsak az én babámnak rossz a hangzavar, hanem annak a kisembernek is, akit épp vizsgálnak.
Összefoglalva, ha lehetne, most csak a zajra fókuszálva az alábbi dolgokon változtatnék az osztályon, ahol heteket töltöttünk: "suttogós-csendes box", a szülők megfelelő tájékoztatása, a kórterembe belépő vizsgáló személyzet megfelelő oktatása és a gépek jelzőinek a halkítása. És ha jobban belegondolunk, ebből egyik sem kerül pénzbe.
A legnagyobb tiszteletem és megértésem mellett nem hibáztatom a személyzetet, nem haragszom rájuk. Ők is emberek, fizikailag lelkileg leterheltek. Érző emberek, akik egy mosoly, vagy pár perc beszélgetés után már szaladnak is tovább a dolgukra és ezek a lélegzetvételnyi "kiszakadások" a munkából adnak nekik erőt ahhoz, hogy folytassák a picikéink ellátását.
Tudom, hogy ebben a szakmában a legnagyobb veszély a fásultság, a kiégés, ami már az említett túlterheltség miatt van. És azt is tudom, hogy még alig pár éve bevezetett, új szemléletmód van kialakulóban azzal, hogy beengedték a PIC-re a szülőket 0-24 órában.
De még mindig érezhető az az óriási szakadék, ami az egészségügyi személyzet és a szülők között van és ennek áthidalásához még évek kellenek.
Tudjuk, hogy nehéz munkát végeznek, láttuk és megértjük. Személy szerint annyira meghatott a munkájuk, hogy a már régóta halasztott felsőfokú tanulmányaimat is folytatom és ha minden jól megy, nemsokára velük együtt dolgozom intenzív terápiás nővérként.
De mostanra megtanultam, milyen a családbarát koraszülött ellátás és segítve az Egyesület munkáját, akikkel személyesen is találkoztam az ellátásáunk alatt, már ki tudok állni nemcsak a saját gyerekem érdekeiért, de azokért a szülőkért és babákért is, akik éppen most járják végig a PIC rögös útját!
Halkítsuk le a koraszülött intenzív osztályokat, a babák érdekében!
