Takács Eleonóra

Az egyesület munkájának egyik lényege, hogy hasonlóan egészséges lélekkel jöjjenek ki a családok a koraszülés okozta krízisből. Én most ezt az oldalt villantanám fel az írással. Koraszülés?
Hogyan lehet feldolgozni? Fel lehet dolgozni egyáltalán?
(A választ még én sem tudom, de merengek rajta időnként)

Ma este beszélgettem egy kicsit Istennel. Nem túl gyakran teszek ilyet, nem vagyok mélyen vallásos. Felmerült a kérdés, ami 2012 óta bennem dolgozik. "Miért?" Vádló voltam és számon kérő. "Miért engem sújtasz mindig? Miért rám szabod ki a nehezebb feladatot? "
Soroltam életem nehézségeit, kudarcait, a nem rajtam múló bukásokat, az elgörgetett köveket, sziklákat, hegyeket.. Számon kértem: "Nem vagyok elég jó katonád?" "Szakmámnak, hivatásomnak választottam a segítést, az emberek nyomorának enyhítését." "Mégis engem büntetsz!"
Aztán 2012. november 16 - hoz értem. Sírva fakadtam. És újra némán kiáltottam: MIÉRT???? Miért bántasz? És ekkor bevillant, hogy milyen lett volna az eltelt három év, ha Bogi nem koraszülöttként jön a világra. Nem lett volna Családbarát PIC, nem lett volna Nádor Csaba, Schill Bea, Bodrogi doktornő, nem ismertem volna meg a PIC-es családokat, Édát, Milát, Kendrát, Lócit, Dorkát, Rebekát, Bélát, Bazsit... Nem tudnám, miért lett lila a Lánchíd. Hogy kell sztóma zsákot cserélni. Mekkora egy csecsemő gyomra. Mennyit ér egy csepp lefejt anyatej. És sok minden mást sem tudnék erről a csodás világról. Nem akarok nem tudni róla. Jó, hogy tudom, hogy milyen, jó látni, ismerni Őket, Titeket. Nem büntetés ez, nem bizony. Úgy van ez, ahogy a tankönyvben leírták. Az emberi élet szakaszokból áll. Egymást váltják a krízisek és minden krízis egyben lehetőség az újra, a jóra, a változásra. Bizony. Nehéz, de igaz.  
Azt hiszem ez lesz a feldolgozás útja. De még mindig csak az eleje. Meg van az út, az építő gondolat és ez a lényeg  
Zárásként köszönöm Nektek, hogy vagytok, hogy belekerültetek az életembe. Sőőőt örülök, hogy Ti voltatok az én krízisem