Dr. Enrico Lopriole cikkének fordítását a BT (British Telecommunications) kollégái készítették.
Az átlagos teljes keringő vérmennyiség egy koraszülött baba esetén körülbelül 70 ml/kg, ami azt jelenti, hogy egy 850 g súlyú extrém koraszülött baba testében csak kb. 60 milliliter vér kering.
Az extrém koraszülött babák teljes keringő vérmennyisége körülbelül megegyezik egy dupla eszpresszó mennyiségével. Ha már járt Olaszországban és kóstolt igazi eszpresszót, amely a szigorú olasz szabványok szerint legfeljebb 30 ml mennyiségű lehet, akkor valószínűleg el tudja képzelni, mennyire kevés ez.
Ezért nem meglepő, hogy a koraszülött intenzív osztályra kerülő koraszülött babák vérszegénységének egyik fő oka közvetlen összefüggést mutat a vérvétel gyakoriságával és mennyiségével.
Ez az egyik fő ok, ami miatt az extrém koraszülött babák akár 90%-nak szüksége lehet egy vagy több vörösvérsejt-transzfúzióra. Tanulmányok azt mutatják, hogy nagyon szoros az ok-okozati összefüggés a vérvételek okozta vérveszteség és a későbbi vörösvérsejt-transzfúzió („vérpótlás”) igény között.
Fontos megjegyezni, hogy az újszülöttek transzfúziója nem olyan ártalmatlan, mint azt korábban gondolták. Egy vizsgálat azt találta, hogy a vérlemezke-hiányos (thrombocytopéniás) koraszülött babák számára a gyakori vérlemezke-pótlás hosszú távon több szövődménnyel jár, mint az, ha kevesebb alkalommal kapnak a babák vérlemezke-pótlást. Ehhez hasonlóan a vörösvérsejt-transzfúziók adása is megnövekedett szövődményekkel járhatnak. Az az érv, hogy a vértranszfúziók adása egyszerű módszer a vérveszteség kompenzálására, nem használható kényelmes kifogásként a vérvételek mennyiségének vagy gyakoriságának növelésére.
A koraszülött babák vérveszteségének csökkentése vagy minimalizálása, valamint a gyakori vérvizsgálatok okainak és következményeinek jobb felismerése tehát rendkívül fontos. Ezért olyan releváns Lewi és munkatársai cikke az Acta Paediatrica számában. A szerzők értékelték a vérmintavételek mennyiségét és gyakoriságát 193 igen koraszülött baba esetében, akik részt vettek egy dán klinikai vizsgálatban. Azt találták, hogy a kísérletbe beválogatott babák körében a vérveszteség mértéke alacsony volt, mindössze 1,6 ml/kg a 4 hetes időszak alatt, ami a teljes vértérfogat 1–3%-ának felel meg. Bár ezek a számok megnyugtatónak tűnhetnek, az eredmények értelmezésekor körültekintően kell eljárni, számos korlát miatt.
Először is, a minta csak azokat az igen koraszülött babákat jegyezte, akik a 26. héten vagy később születtek. A szerzők helyesen felismerték, hogy a viszonylag kevés vérvétellel járó vérveszteség részben a vizsgálati csoport relatíve magasabb gesztációs kora miatt van. Több tanulmány kimutatta, hogy a vérvételből származó vérveszteség aránya jelentősen megnő az alacsonyabb gesztációs korú koraszülött babák esetében, különösen azoknál, akik 26 hétnél korábban születnek.
Másodszor, a vérveszteség valódi mértéke nagyobb lehetett, mint a tanulmányban közölt, és ezt a korlátozást a szerzők - helyesen - említették a tanulmányban. A vérveszteség mennyiségét úgy számították ki, hogy feltételezték, hogy az egyes vérvizsgálatokhoz szükséges minimális vérmennyiséget vették csak le, és az egyes kémcsövekre a kombinált elemzések maximális számát végezték el. Ezen feltételezések alapján nem lehet figyelmen kívül hagyni a téves aluljelentés kockázatát. Ezen túlmenően, amint azt csoportunk egy korábbi vizsgálata kimutatta, a kapilláris vagy vénás szúrások következtében a tűben és a gézlapon további vérveszteség adódik minden egyes vérvétel után. Habár egy vércsepp csak 62,5 μL, a járulékos vérvesztés összes mennyisége minden egyes szúrásnál akár a teljes vérveszteség 5%-át is elérheti.
Az európai jogszabályok értelmében a kísérleti célokat szolgáló vérveszteség, beleértve a mintavétel során bekövetkezett veszteségeket, nem haladhatja meg a teljes vér mennyiségének 3%-át egy 4 hetes időszak alatt, vagy 1%-ot egyetlen vérvételnél. Ez a 3% továbbra is a maximum a vizsgálatok esetén.
A koraszülött babák vérmennyisége nagyon korlátozott és gyakran szenvednek vérszegénységben életkorukból adódóan és az állapotuk miatt végzett gyakori vérvételek okán. Szükséges lenne, hogy ezek a szabályok szigorúbbak legyenek, különösen az extrém koraszülött babák esetében. A vérvételből származó fizikai és érzelmi fájdalmat –a lehető legnagyobb mértékben - meg kellene előzni, különösen a koraszülött babák esetében, akik nem tudják szavakkal jelezni a fájdalmukat. Azonban a vérvételből származó fájdalom és a stressz megelőzésére nehéz hatékony kezelést biztosítani a koraszülöttek esetében az artériás hozzáférés biztosítása nélkül. Ez azonban nemcsak előnyökkel jár.
Nagyobb figyelmet kell fordítani azon nagy jelentőségű stratégiák megvalósítására, melyek a vér megtartására irányulnak, ideértve a késleltetett köldökzsinór-ellátást és a sérülékeny koraszülött babák vérveszteségének minimalizálását. Ez csökkenteni fogja az orvosi tevékenységből származó vérszegénységet és a felesleges transzfúziókat. Az orvosi vizsgálatok okozta véveszteségeket csökkenthetjük, amennyiben speciálisan koraszülött/újszülött babák számára készült mini csövekbe veszünk vért a vizsgálatokhoz, vagy bőrön keresztül küldött fényvillanás segítségével, vérvétel nélkül vizsgálunk (pl sárgaságot). Kutatási célokra sok esetben pedig jó lehet a vérvétel helyett a vizelet, vagy a nyálminta is.
A legfontosabb azonban, hogy a vérveszteség csökkenthető a laboratóriumi tesztek számának minimalizálásával. Ezek a tesztek néha feleslegesek, nem minden esetben szükségesek.
Kérjük, ezt minden alkalommal tartsa szem előtt, amikor vért vesz egy extrém koraszülött babától. Minden csepp számít!
Ez igaz egy jó olasz eszpresszóra is, de nem annyira, mint amennyire az extrém koraszülött csecsemők teljes keringő vérmennyiségére!
