20 éves dolgozom neonatológusként. Szívügyem a PIC-ben ápolt koraszülöttek és beteg újszülöttek utógondozása. Hiszem, hogy nem csak a startnál kell szívünket-lelkünket és legjobb tudásunkat beleadva átsegíteni az életkezdés nehézségein ezeket a gyerkőcöket és családjukat, hanem egész gyermekkorukat végig kell kísérni (min. 6, de inkább 18 éves korukig). Folyamatosan szemmel kell tartanunk testi, szellemi és mozgásfejlődésüket, irányt kell mutatnunk a szülőknek, hogy milyen szakemberhez forduljanak, ha bármelyik területen elakadást észlelnek. Sajnos Magyarországon nem minden koraszülött olyan szerencsés, hogy olyan PIC-ben kezdhesse meg az életét, ahol a szülők jelenléte természetes a nap 24 órájában, ahol bevonják őket az ápolási feladatokba, ahonnan egy felkészült család megy haza, majd a rendszeres kontrollokon felkészült team: orvos, gyógytornász, konduktor, gyógypedagógus és pszichológus várja őket vissza. Segítenünk kell a szülőket, hogy ki az a felkészült fejlődésneurológus, gyermekszemész, gyermekorthopaedus, gyermekkardiológus, gyermekendokkrinológus, gyermek gasztroenterológus vagy gyermekpszichiáter, aki jártas a koraszülöttek speciális problémáinak felismerésében és kezelésében. Magyarországon rengeteg fejlesztőmódszer közül választhatunk, ha elakadást észlelünk a koraszülött fejlődésében, de nincs meghatározva, hogy melyik módszer, milyen kórképben, mennyi idős korban, milyen gyakran alkalmazva tudja kifejteni a legoptimálisabb hatást.