Koraszülött utógondozás

Ahogy egyre több koraszülött gyermek jut el felnőttkorba, egyre pontosabb képet kaphatunk arról is, hogy milyen hosszú távú hatásai lehetnek a koraszülöttségnek a gyermekekre és az őket nevelő családokra.
Az extrém koraszülöttek felnőttkorban döntően jól teljesítenek a társadalomban, hiszen számos példát találunk arra, hogy a régmúlt időben is életben maradtak igen alacsony súlyú koraszülöttek, akik meghatározó egyéniségként maradandót alkottak.

A kisfiam számára, mióta világ a világ, a neurológia és neurológus doktornénik és doktorbácsik az élet teljesen természetes velejárói. Mondhatni sajnos, hiszen 11 évvel ezelőtt extrém koraszülöttként látta meg a napvilágot. Mint szülő, ma már össze sem hasonlítható a 10-11 évvel ezelőtti hozzáállásom a neurológiai vizitekhez. Neurológusra annak a gyermeknek van szüksége, akinek az idegrendszere biztosan, vagy valószínűsíthetőleg sérült, erre utalhatnak olyan jelek, tünetek,  mint  görcshajlam (láz-epilepszia), megkésett mozgás - beszédfejlődés vagy akár a gyakori, migrénszerű fejfájás).

Óriási öröm a szülőknek, mikor több hét vagy akár hónap után hazavihetik a PIC-ből koraszülött vagy éretten született, de valamilyen betegség miatt itt kezelt babájukat. És persze szívmelengető sikerélmény ez az ellátó személyzetnek, de a munkánk itt nem ér véget. Ezek a gyermekek továbbra is kiemelt figyelmet, korszerű és gondos utánkövetést igényelnek minimum 6, de optimális esetben 18 éves korukig.