A Pluszosok Egyetemének egyik legizgalmasabb előadására kaptunk meghívást: mi az életképesség határa az extrém koraszülöttek esetében? Mekkora az a legkisebb születési súly, amellyel egy baba még életben maradhat? És melyik az a legkorábbi várandóssági kor, amikor már reális esély van a túlélésre? A kérdés nemcsak orvosi, etikai hanem mélyen emberi is, mert nem elég azt a kérdést feltenni, hogy egy koraszülött baba életben marad-e – legalább ennyire fontos az is, hogy milyen életminőséggel élhet túl.
Az előadás vendége Bell professzor volt, a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora, az Iowai Egyetem Stead Family Children’s Hospital elismert neonatológusa, aki világszerte ismert munkásságáról az extrém kis súlyú koraszülöttek túlélése és hosszú távú kimeneteleinek kutatása terén.
Bell professzor 2000-ben hozta létre a Tiniest Babies Registry nevű nemzetközi adatbázist, amely a 400 gramm alatti születési súlyú, túlélő újszülöttek adatait gyűjti össze. Az induláskor még csak 15 eset szerepelt benne, mára azonban már több mint 300 baba adatai találhatók meg a nyilvántartásban a világ számos országából, köztük Magyarországról is. Az eddig ismert legkisebb túlélő baba 212 grammal született Szingapúrban. Ez a súly szinte felfoghatatlanul kicsi – Bell professzor szavaival élve: egy ilyen baba akár egy teáscsészében is elférne, mégis túlélte, és hazamehetett a családjával.
Nemcsak a súly, a várandósság ideje is meghatározó
Az előadás másik központi kérdése az volt, hogy hányadik várandóssági héttől van esély a túlélésre. Bell professzor szerint napjainkban az életképesség határa több országban – például az Egyesült Államokban, Japánban, Svédországban és Németországban – 22 hét körül húzódik. Míg néhány évtizede még a 27 hetesen született babák megmentése is komoly kihívásnak számított, ma már bizonyos centrumokban a 22 hetes babák több mint fele túlélhet, ha aktív ellátásban részesülnek. Sőt, már 21 hetesen született túlélőkről is tudunk.
Bell professzor külön kiemelte Nash Keen születéstörténetét, aki 21 hetesen jött világra, és a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világ legkorábban született túlélő babája.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények nem általánosan érvényesek minden országra vagy minden újszülött intenzív osztályra. A 22 hetes koraszülöttek ellátása jelenleg csak néhány, rendkívül nagy tapasztalattal rendelkező, magas szintű felszereltségű centrum sajátja, ahol évtizedek óta tudatosan fejlesztik az extrém koraszülöttek ellátását. Az itt elért eredmények ezért nem ültethetők át automatikusan minden egészségügyi rendszerre.
Túlélte, DE milyen lesz a gyermek és a család életminősége?
Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a túlélés önmagában nem elégséges mutató, a másik legalább ennyire fontos kérdés, hogy hogyan fejlődnek ezek a gyermekek később.
A rendelkezésre álló adatok alapján a 22 hetesen született, túlélő babák között alacsony a súlyos idegrendszeri károsodást elszenvedők száma, egy részük enyhe vagy semmilyen idegrendszeri fejlődéseltérést nem mutat kisgyermekkorban. Bár ezen a területen még mindig kevés a hosszú távú adat, de az eddigi eredmények biztatóak.
Ugyanakkor Bell professzor hangsúlyozta: az életképesség nem pusztán a várandóssági kortól függ. Számos tényező befolyásolja az esélyeket:
- a születési súly,
- a baba neme,
- hogy többmagzatos várandósságól született-e,
- valamint az is, hogy az édesanya kapott-e a szülés előtt antenatális szteroidkezelést, amely jelentősen javíthatja a túlélési esélyeket.
Az előadásban ismertetett adatok olyan centrumok eredményeit tükrözik, amelyek a világ legnagyobb tapasztalattal rendelkező intézményei közé tartoznak. Ezeket az eredményeket ezért mindig az adott ellátási környezet figyelembevételével kell értelmezni.
A család szerepe nélkül nincs siker
Bell professzor munkásságának egyik legfontosabb tanulsága, hogy nemcsak a koraszülött babát kell gyógyítani, hanem a családot is támogatni kell. Az extrém koraszülöttek ellátása nem kizárólag technológiai vagy orvosszakmai kérdés, hanem egy olyan folyamat, amelyben a szülők jelenléte, döntései és támogatása kulcsszerepet játszik. Az Iowa-i gyakorlatban például a 22 hetesen született babák esetében a család bevonása a döntésekbe alapvető. A szülőkkel közösen mérlegelik a lehetőségeket, az esélyeket és a kockázatokat. Ez a közös döntéshozatal a korszerű neonatológiai szemlélet egyik alapja.
Az előadás végén Bell professzor arról is beszélt, mi lehet annak a hátterében, hogy egyes centrumokban kiemelkedően jó eredményeket érnek el a legkisebb koraszülöttek ellátásában. Válasza egyszerre egyszerű és összetett: az a szemlélet, amelyben a szülészek, neonatológusok, ápolók, terapeuták és az egész osztály csapata hisz abban, hogy ezek a babák túlélhetnek és jó életminőséggel élhetnek tovább. Ez a bizalom, tudás, tapasztalat és csapatmunka együtt teremti meg a siker feltételeit.
Miért fontos erről beszélni?
Az életképesség határáról szóló beszélgetés mindig érzékeny és összetett téma és számos kérdés merül fel amelyet közösen, a magyar társadalommal egyeztetve érdemes megválaszolni. Az életképességi határ kitolása csak olyan környezetben lehet felelős szakmai cél, ahol ehhez a megfelelő tapasztalat, infrastruktúra, képzett szakemberek és hosszú távú utánkövetés is rendelkezésre áll. Nincs minden helyzetre egyetlen jó válasz, és nincs minden országban, minden intézményben azonos lehetőség. De az biztos, hogy a neonatológia fejlődése az elmúlt évtizedekben elképesztő eredményeket hozott. Bell professzor előadása egyszerre adott tudományos betekintést, reményt és emberi megközelítést. Megmutatta, hogy a legkisebbek ellátásában a legnagyobb eredmények ott születnek, ahol a szakmai kiválóság találkozik az együttérzéssel és a családközpontú szemlélettel.
Magyarországon is folyamatosan fejlődik a neonatológiai ellátás, ugyanakkor a 22–23. várandóssági héten született babák ellátási eredményei jelenleg még jelentősen elmaradnak a világ vezető centrumainak adataitól. Ez is jól mutatja, hogy az életképesség határának kitolása nem önmagában egy új szakmai protokoll kérdése, hanem hosszú évek következetes fejlesztésének eredménye. Miközben a figyelem gyakran a 22-23 hetes babák túlélésére irányul, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a valamivel érettebben, például 25–26 hetesen született koraszülöttek ellátásának további javítása ma is sok száz magyar család életére lehet közvetlen hatással.
Miközben ez a cikk készült a svéd Statens medicinsk-etiska råd (SMER) 2026. március 20-án tett közzé egy új etikai állásfoglalást az extrém korán született, 22–23. hétre érkező babák ellátásáról. A hivatalos szöveg szerint a 22. héten született babáknál a kiindulópont a palliatív, tünetenyhítő ellátás legyen, de aktív beavatkozás továbbra is indokolt lehet, ha a körülmények különösen kedvezőek, például a baba szokatlanul érettnek vagy életképesnek tűnik.
Ami a 23. hetet illeti, a hivatalos megfogalmazás ennél árnyaltabb: a SMER szerint a 23. héten fokozatosan gyengül a palliatív megközelítés elsőbbsége, és egyre inkább az aktív ellátás felé billen a mérleg. Ez tehát nem egy teljesen éles határ, hanem egy egyéni mérlegelést igénylő „szürkezóna”, ahol a baba állapota és a szülők véleménye is számít. https://smer.se/2026/03/20/nytt-yttrande-barnets-basta-ska-vagleda-vard-av-extremt-for-tidigt-fodda/
Nagyon fontos az is, hogy ez nem ugyanaz, mint egy kötelező országos klinikai irányelv. A SMER egy etikai tanácsadó testület, és most egy etikai iránymutatást / állásfoglalást adott ki. A Sweden Herald beszámolója szerint maga a SMER is azt javasolja, hogy a svéd kormány bízza meg a Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Hivatalt hivatalos országos irányelvek kidolgozásával — vagyis a mostani dokumentum önmagában nem egy végrehajtási szabályzat. https://swedenherald.com/article/new-advice-for-babies-born-extremely-prematurely-in-sweden
Ennnek fényében kiemelendő, hogy Bell professzor előadása nem arra hívta fel a figyelmet, hogy minden intézménynek azonnal a 22 hetes babák ellátására kellene törekednie. Sokkal inkább azt mutatta meg, hogy a legjobb eredmények ott születnek, ahol magas szintű szakmai tudás, megfelelő infrastruktúra, tapasztalt multidiszciplináris csapat és családközpontú szemlélet együtt van jelen. Köszönjük Bell professzornak ezt a kivételes, a szakma és a szülők számára is érthető előadást!
