A GFCNI által szervezett külön programnap a „Dos & Donts – Best Practice in Neonatology” kongresszuson számos neonatológust, egészségügyi szakembert, kutatót és szülő- és betegképviselőt hozott össze, hogy közösen gondolkodjanak arról, hogyan lehet a gyakorlatban a lehető legjobb ellátást biztosítani a koraszülött és beteg újszülöttek, valamint családjaik számára. A 2026-os kongresszusnak május 26–30. között a szlovákiai Pozsony adott otthont.
A GFCNI Nap iránt minden várakozást felülmúló érdeklődés mutatkozott. A több mint 115 ülőhely gyorsan megtelt, és további székeket is be kellett vinni a terembe, hogy minden érdeklődő részt vehessen az előadásokon. Mindez jól tükrözi, hogy a családintegrált újszülöttellátás iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés, és egyre több szakember tekinti a magas színvonalú újszülöttellátás alapvető részének a szülők aktív bevonását.
A program középpontjában a megvalósuló „legjobb gyakorlatok” álltak és az előadások a koraszülött és beteg újszülöttek ellátásának számos fontos területét érintették, végigkísérve a családokat és a szakembereket az ellátás teljes útján. A programban szó esett a legkisebb és legsérülékenyebb babák életkilátásainak javításáról, az optimális táplálási stratégiákról, a családintegrált ellátás jelentőségéről, a veszteség feldolgozásának támogatásáról, valamint a koraszülöttség hosszú távú következményeiről.
Az előadások közös üzenete az volt, hogy a bizonyítékokon alapuló, családközpontú ellátás nemcsak a gyermekek egészségét javíthatja, hanem a családok és az egészségügyi szakemberek számára is jobb ellátási környezetet teremthet. A résztvevők gyakorlati tapasztalatokat, új kutatási eredményeket és olyan megoldásokat ismerhettek meg, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a koraszülött és beteg újszülöttek a lehető legjobb esélyekkel induljanak az életben.
A program első szekciója a koraszülött és beteg újszülöttek ellátásának és hosszú távú kimeneteleinek javítására fókuszált. A beszélgetést Silke Mader és Teresa Primavesi-Poggio (GFCNI) vezette. Dr. Britta Hüning (Németország) előadásában bemutatta, hogy a sikeres hazaadás előkészítése valójában már a szülőszobán elkezdődik. A családok megfelelő tájékoztatása, bevonása és támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kórházi ellátásból az otthoni életbe való átmenet biztonságos és zökkenőmentes legyen. Prof. Pierre Kuhn (Franciaország) arra kereste a választ, mit jelent valójában a stressz az újszülött intenzív osztályon.
Előadásában hangsúlyozta, hogy a stressz nemcsak a babákat érinti, hanem a szülőket és az egészségügyi csapat tagjait is. A családközpontú szemlélet és a támogató ellátási környezet mindhárom csoport számára fontos védőfaktort jelenthet. Prof. Marsha Campbell-Yeo (Kanada) előadásának középpontjában a fájdalomcsillapítás állt. Arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy az egészségügyi ellátás egyik alapelve a „ne árts”, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni a fájdalom megelőzésére és csökkentésére az újszülött intenzív osztályon. Bemutatta azokat a bizonyítékokon alapuló módszereket, amelyekkel a beavatkozások során jelentkező fájdalom és stressz mérsékelhető, valamint hangsúlyozta a szülők aktív szerepét a fájdalomkezelésben.
A második szekció az optimális táplálására fókuszált, amely az ellátás egyik legfontosabb alappillére. Az előadástProf. Roy Philip tartotta, aki az anyatejalapú táplálás előnyeit ismertette a koraszülött babák számára, valamint bemutatta az úgynevezett kizárólagos humántej-alapú táplálás (Exclusive Human Milk Diet) gyakorlati tapasztalatait.
A délutáni program középpontjában a családok bevonása, a partnerségen alapuló ellátás, valamint az egészségügyi szakemberek lelki támogatásának fontossága állt. Prof. Pierre Kuhn és Prof. Anna Axelin bemutatták, milyen előnyökkel jár, ha a szülőket valódi partnerként vonják be az újszülött intenzív osztályon folyó ellátásba, amely nemcsak a babák számára jár kedvezőbb eredményekkel, hanem a szülők önbizalmát és kompetenciaérzését is erősíti, miközben az egészségügyi csapat munkáját is támogatja.
A szülők jelenléte és aktív részvétele ma már nem extra lehetőség, hanem a magas színvonalú újszülöttellátás alapvető eleme. Dr. Fauzia Paize egy különösen érzékeny és fontos témát hozott a konferenciára: hogyan lehet megbirkózni azoknak a babáknak az elvesztésével, akik az intenzív osztályon kaptak ellátást. A gyász nemcsak a családokat érinti mélyen, hanem az egészségügyi szakembereket is, akik nap mint nap részesei ezeknek a történeteknek.
A záró szekció a koraszülöttség hosszú távú következményeire fókuszált, ötvözve a kutatási eredményeket, a klinikai tapasztalatokat és az érintettek személyes nézőpontját. Ilona Trautmannsberger, a GFCNI munkatársa a BronQ Family Study eredményeit ismertette, amely a bronchopulmonális diszplázia (BPD) hosszú távú hatásait vizsgálta, melynek következményei nem korlátozódnak a légzőszervi problémákra: hatással lehetnek a gyermek fejlődésére, a család mindennapjaira, a szülők mentális egészségére és az életminőségre is. Prof. Samantha Johnson az extrém koraszülöttként született gyermekek idegrendszeri fejlődéséről beszélt.
A korai felismerés és a megfelelő fejlesztő szolgáltatások kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a gyermekek képességeiket a lehető legjobban kibontakoztathassák. A napot egy koraszülöttként született felnőtt személyes története zárta, amely egyszerre volt megható, inspiráló és reményt adó. Az előadás emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a statisztikák és kutatási eredmények mögött valódi emberek és életutak állnak. Egyúttal megerősítette azt az üzenetet is, hogy az érintettek tapasztalatait és nézőpontját elengedhetetlen bevonni a jövő újszülöttellátásának alakításába.
