• Melletted a Helyem - Egyesület a koraszülött ellátásért



Szülők pszihés támogatása

Szülők pszihés támogatása

Amikor egy baba korábban érkezik a világra, az édesanyja gyászolni kezd. Gyászolni nemcsak halálesetet lehet, hanem egy nagyon szép állapotot is.
A várandósságban az anya azt gyászolja el, hogy nem 40 hétig tartott ez a gyönyörű állapot, hanem esetleg csak 30, vagy 26 vagy akár csak 24 hétig.

Mindannyian koraszülöttek vagyunk

Mindannyian koraszülöttek vagyunk

Mekkora jelentőséggel bír egy darab műanyag rajta két csíkkal! KÉT CSÍK! Ettől a pillanattól kezdve örökre megváltozik az életünk! Sosem leszünk többé egyedül! Felelősek leszünk egy másik kis életért! A terhességi hormonoknak köszönhetően érzelmi kavalkád veszi kezdetét. Amint egy picit lenyugodnak a kedélyek, a leendő anya átmegy gyűjtögető üzemmódba. Aktiválódik az „ősanya” ösztön. Ahogy elődeink gyűjtögették a különféle színes bogyókat, úgy kezdjük el teletenni kosarainkat a bababoltok színes kínálatával.

Emlékcseppek III.

Emlékcseppek III.

Ikerbabákat várt az édesanya. Méhlepénye elkezdett öregedni s ezért már nem volt képes biztosítani a picik számára a fejlődésükhöz szükséges táplálékot.  Az egyik kislány már meghalt és a másik is nagyon rossz állapotban volt. Ekkor került sor a sürgős császármettszésre. A műtét után, bár apa is jelen volt és az édesanyát sem altatták, a halott babát nem volt alkalmuk megnézni.  A másik kislány is nagyon súlyos állapotban volt, sokáig küzdöttünk hogy stabilizálni tudjuk.  Sajnos a méhen belüli károsodás olyan mértékű volt, hogy már az első koponya ultrahang vizsgálat is súlyos agyvérzést mutatott. Ismételt vizsgálatok ezt megerősítették illetve progressziót mutattak. A babát lélegeztetőgép és szívtámogató gyógyszerek tartották életben. A szülők minden percüket mellette töltötték. Próbáltuk bennük tartani a reményt, ami egyre halványabb volt.

Emlékcseppek II.

Emlékcseppek II.

Nagyon súlyos fejlődési rendellenességgel született a kisfiú. Az életét megmenteni nem lehetett, ezért bár lélegeztetőgépre tettük, de csak alapkezelés indult. Az éjszaka azzal telt, vártuk mikorra fogynak el a tartalékai, merülnek ki a csöpp szervei, és fordul bele abba az ismeretlen világba. Legnagyobb csodálatunkra viszonylag stabil volt. Egészen addig amíg kora hajnalban át tudták tolni a mamáját, hogy elbúcsúzhasson tőle.  Kiadtuk a kezébe a picit. Többször hallottam már hasonló történetet, de most magam is megtapasztalhattam.  Édesanya karjaiban, elengedő szavait hallva a pici szíve elkezdett lassulni majd egyszer csak megállt. Akkor vált számomra bizonyossá, hogy akár bíztatása akár elengedésre van szükség a szülőknek igenis ott a helyük!

Emlékcseppek I.

Emlékcseppek I.

Az elmúlt héten volt a magyar Perinatális Társaság Kongresszusa Tapolcán.
Szombaton a tudományos programot Kerekasztal beszélgetés zárta melynek a témája a gyász, gyászfeldolgozás volt. Számomra meglepő módon az érdeklődők megtöltötték a termet. Már ez is előrejelezte, mennyire fontos téma ez számunkra kortól, nemtől, munkahelytől, beosztástól függetlenül. Engem tekintettel 35 éves intenzíves múltamra, sajnos sokszor érintett meg a halál. Laikusok mindig azt kérdezik: meg lehet szokni? Nem megszokni nem lehet. Nem is kell! De feldolgozni muszáj! Mert tovább kell lépni,tovább kell élni, tovább kell gyógyítani! A beszélgetést végigkönnyezve feltört belőlem egyemlék...

PICi lélek - Perinatális veszteség

PICi lélek - Perinatális veszteség

A perinatális veszteség igen tág fogalom, minden olyan esemény ide tartozik, amire igaz, hogy ebben a kritikus életszakaszban veszteség-élménnyel, és a veszteséget feldolgozó gyászmunkával jár együtt.
Ide tartozik a gyermek különböző életkorban való elvesztésén túl, a fogyatékos vagy beteg gyermek születésével kapcsolatban érzett gyász, a koraszülöttséggel együtt járó csalódottság és veszteség élménye, de akár a korábbi életstílustól való elköszönés, a kevesebb felelőséggel együtt járó férfi léttől való búcsú élményvilága is.

Perinatális gyász

Perinatális gyász

Egy újszülött elvesztése és az afölötti gyász tabu ezen a Földön. Ha megtörténik, ha egy szülőpárt ekkora veszteség ér, az minden, a folyamatban részt vevő felet egyaránt megvisel. Legtöbbször ott vagyunk a kezdetektől, néha már az elején sejtjük, hogy mi lesz a végkifejlet. Ha egy baba meghal, az beleég a lelkünkbe. Viszont nem magunkat kell látni ebben a helyzetben, nem magunkra kell figyelnünk, itt nem rólunk van szó. Két ember legszörnyűbb rémálma vált valóra. Függetlenül attól, hogy koraszülött, vagy érett babáról van-e szó, függetlenül attól, hogy miért történt, ők elveszítették egy részüket, a közös részt, amely kapocs volt kettőjük között.

Közösség épül a gyászban

Közösség épül a gyászban

A dalai láma azt mondja, az elhunyt gyermekekre gondolva: "Álruhás mesterek ők, akik a változás állandóságára, a mulandóságra tanítanak bennünket"

Ez vajon igaz egy újszülöttre is?-  hiszen alig élt, éppen csak megszületett és már el is ment...
 A szülők szívében fájdalom van, hosszan, sokszor olyan hosszan, hogy az idő múlása sem hoz gyógyulást!
Sok tényszerű dolgot írhatnék most le, a perinatális veszteségekre gondolva, de ezeket most mellőzöm, hiszen aki ezzel a területtel mélyrehatóan foglalkozni kíván, úgy is előbb vagy utóbb ismerni fogja.

Társak a PIC-en

Társak a PIC-en

"nem akar bemenni a PIC-re megnézni a babát"- anya, "nem akar beszélni az érzelmeiről"- anya, "annyira törékeny, nem akarom az otthoni problémákkal (testvér, házastárs stb.) stresszelni"- apa, "annak ellenére, hogy már jól van a baba, senkit nem enged a baba környezetébe, még a családtagokat sem"- apa," amióta a baba itthon van, olyan mintha én itt sem lennék"-apa, " minden megváltozott, már nem beszélünk/tervezünk olyan dolgokat, mint a szülés előtt"- anya/apa, "a kapcsolatunk teljesen megváltozott"-anya/apa.