Nolen második babaként érkezett hozzánk 32 hét 1 napra, 1480 grammal, 2024 januárjában.
Veszélyeztetett kismama voltam az előző terhességem miatt, ugyanis Nolennek lett volna egy kislánytestvére, akit sajnos korán elveszítettünk. Ő is koraszülött volt, a 24. hétre született 640 grammal, altatásban végzett sürgősségi császármetszéssel, lepényleválás miatt. A születés után nem sokkal feladta a harcot.
Félelemmel vágtunk bele a következő terhességbe. Szerencsés voltam, mert a lehető legjobb orvosom segített végig: többször is ellenőrizte a babát, volt, hogy kéthetente jártam hozzá. Sokat kellett feküdnöm, és Clexane-t szúrtam Leiden-mutáció miatt.
Az utolsó pillanatig hittünk benne, hogy sikerül kihordani a terhességet egészen december végéig. Akkor azonban megbetegedtem, fájásaim lettek, és a baba is kevesebbet mozgott. Az orvosom ekkor már sűrűbben ellenőrizte a méhlepényt és az áramlást.
Nolen születése előtt egy nappal feküdtem be a kórházba. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen figyelmes szakemberek vettek körül: a szonográfus, aki a 30. heti genetikai ultrahangot végezte, ismerte az előzményeimet és tudta, mennyire aggódom. Január közepére visszahívott kontrollra.
Másnap egy órás ultrahang után döntött úgy az orvos, hogy a baba már nem érzi jól magát, és azonnal ki kell venni.
11:49-kor írtam a családnak, és 12:12-kor megszületett Nolen, altatásos sürgősségi császármetszéssel.
Ekkor kezdődött csak igazán a mélyvíz. Nolen szerencsére azonnal felsírt, de fertőzése volt, ezért antibiotikum-terápiát kapott, és légzéstámogatásra szorult. Másnap nem javult az állapota, így 24 órás korában lélegeztetőgépre került. Öt napig volt szüksége rá.
A mindennapos aggódás az életünk része lett. Az állapota percenként változhatott. Nagyon nehéz időszak volt, de ő folyamatosan küzdött. Nagyon sokat imádkoztunk érte, és rengeteget beszéltünk hozzá az inkubátor mellett, mondtuk neki, hogy mindenki mennyire várja haza.
Nolen napról napra javult. Végül majdnem négy hét után egészségesen hoztuk haza a szivárványbabánkat, 1800 grammal.
Azóta a kisfiunk 21 hónapos, és teljesen egészséges.
Rengeteget tanított nekünk az út során.
A csodák valóban léteznek. Erősebb volt, mint én. Sokszor lehetetlennek éreztem az inkubátor mellett állva — de megcsináltuk.
