• Melletted a Helyem - Egyesület a koraszülött ellátásért

Mindannyian koraszülöttek vagyunk


Mekkora jelentőséggel bír egy darab műanyag rajta két csíkkal! KÉT CSÍK! Ettől a pillanattól kezdve örökre megváltozik az életünk! Sosem leszünk többé egyedül! Felelősek leszünk egy másik kis életért! A terhességi hormonoknak köszönhetően érzelmi kavalkád veszi kezdetét. Amint egy picit lenyugodnak a kedélyek, a leendő anya átmegy gyűjtögető üzemmódba. Aktiválódik az „ősanya” ösztön. Ahogy elődeink gyűjtögették a különféle színes bogyókat, úgy kezdjük el teletenni kosarainkat a bababoltok színes kínálatával.

Mindannyian koraszülöttek vagyunk


A döntés nem könnyű! Szebbnél-szebb (drágábbnál-drágább) holmik között válogathatunk. Mintha mindenbe gyárilag be lenne programozva, hogy azt kiáltsa: VEGYÉL MEG! Nem vagy elég jó anya, ha nem veszel meg a babádnak! Boldogtalan lesz és sírni fog, míg világ a világ! Ekkora nyomás következtében ember legyen a talpán, aki ellen tud állni az erőszakos marketingnek… Aztán jönnek a baráti, rokoni tanácsok. Ezt a cumit vedd meg, mert ez fogszabályozós! Ezt a cumisüveget vedd meg, mert ebben nincs BPA és ettől nem fog fájni a hasa! Mire a leendő anya megjegyzi halkan, szerényen, hogy ő majd kizárólag szoptatni szeretné a gyermekét, nem kell neki sem cumi, sem cumisüveg... Rosszabb esetben egy hangos kacaj, jobb esetben egy mosoly a válasz, amely mögött az illető arcáról leolvasható: na persze, majd az első mellbimbó sebesedés után átgondolja… Ezzel le is tudták a leendő anya szoptatás támogatását…

Ahogy közeleg a nagy találkozás ideje, úgy kezdünk egyre jobban pánikolni, hogy mit hagytunk még ki? Az utolsó pillanatban babaszoba festés, parkettázás, kiságy összeszerelése, kórházi holmi, hazahozós csomag összekészítése. Addigra minden létező szakkönyv beszerezve, elolvasva. Mindent tudunk, mindenre felkészültünk!

És megszületik! Még soha életünkben nem ért minket ekkora boldogság! Életet adtunk egy csodálatos, gyönyörű kis teremtménynek! Baba született, anya született, család született.

Hazavisszük. És lassan felszáll a rózsaszín köd… Megkezdődik a 0-24-ig tartó valóságshow… Kezdünk rájönni arra, hogy a babánk egyáltalán nem olvasta a szakkönyveket. Nem bír ki 3 órát 2 etetés között, nem alussza át az éjszakát, nem gügyörészik csendesen a kiságyban. Ráadásul sír is, nem is keveset! És akkor ismét jönnek a hozzáértő rokonok, akiknek hatalmas tapasztalatuk van már, hiszen felneveltek 1-2 gyereket. Biztos éhes, szoptasd meg! Most evett, miért szoptatod meg megint? Túl van öltöztetve, biztos melege van! Alig van rajta ruha, biztos fázik! Sokat kakil, biztosan a hasa fáj! Keveset kakil, biztosan a hasa fáj! Vedd fel, nyugtasd meg! Ne vedd fel, mert el fogod kényeztetni, nem fogod tudni lerakni! Tedd le, majd elalszik, addig is erősödik a tüdeje! Ne tedd le, mert nem tud egyedül elaludni szegény!

Az újdonsült anyuka kezd egyre jobban kétségbeesni, kezd eltévedni az ellentétes tanácsok útvesztőjében. Vajon melyik lehet a kivezető út? Hallgasson a „tapasztaltabbakra”, akik már szembesültek ezekkel a problémákkal? De hiszen a tanácsaik ellentmondanak az ösztönös érzéseinek! Vagy hallgasson a babára, figyelje a jelzéseit és bízzon magában, hogy helyesen cselekszik? Hiszen akkor a „tapasztalt” rokonoktól hallgathatja, hogy mennyire felelőtlen, minek vállalt az ilyen gyereket...

Közelítsünk kicsit másképp a megoldáshoz! Képzeljük el azt, hogy mindannyian koraszülöttként jövünk a világra! Többi emlőstársunkhoz képest eléggé fejletlenül születünk. Nem tudunk rögtön felállni, beszélni, teljes mértékben anyánk gondozására vagyunk utalva. Tőle függ, hogy élünk-e vagy halunk! Még legalább 3-9 hónapig anyánk biztonságot adó méhében kellett volna növekednünk, hogy ne ilyen nyámnyilán jöjjünk a világra. De az evolúció választás elé állította az embert: két lábra állhat, (de akkor a megváltozott statikájú medencéje miatt 9 hónap után kénytelen megszülni az utódot, különben a fejecskéje nem férne ki a szülőcsatornán) vagy mehet vissza négykézláb a bozótba… Még jó, hogy az első utat választottuk, cserébe jó nagyra növeszthettük az agyunkat! Kötöttünk egy szerződést a természettel, aminek az apró betűs részét mi modern emberek nem igazán akarjuk betartani. Abban ugyanis az szerepel, hogy bár az utód 9 hónap méhen belüli élet után megszületett, de további 3-9 hónapig ugyanolyan gondozásban kellene, hogy részesüljön egészen addig, amíg nem tud valamelyest önállóan gondoskodni magáról (járni, beszélni).  Az ember a hordozott emlősök közé tartozik. Az anya testközelsége az, amire mindenek felett szüksége van. Az anya szabályozza a baba testhőmérsékletét, légzését, szívverését, biztonságot nyújt neki, emlőiből a baba igénye szerint táplálja, társas kapcsolatban részesíti, annyi ingert nyújt neki, ami a megfelelő fejlődéséhez szükséges.

Amikor tanácstalanul állunk bömbölő kisbabánkkal a karunkon, jusson eszünkbe az, hogy mindannyian koraszülöttek vagyunk! Nem csak az iciPICiknek, hanem a kicsiknek is még nagyon-nagyon sokáig szükségük van gondozásra, szeretgetésre, szoptatásra, hordozásra. Ettől lesznek nagyok, okosak, önállóak és boldogok. És higgyük el, hogy meg fogják hálálni a sok fáradozást ;)