A perinatális veszteség igen tág fogalom, minden olyan esemény ide tartozik, amire igaz, hogy ebben a kritikus életszakaszban veszteség-élménnyel, és a veszteséget feldolgozó gyászmunkával jár együtt.
Ide tartozik a gyermek különböző életkorban való elvesztésén túl, a fogyatékos vagy beteg gyermek születésével kapcsolatban érzett gyász, a koraszülöttséggel együtt járó csalódottság és veszteség élménye, de akár a korábbi életstílustól való elköszönés, a kevesebb felelősséggel együtt járó férfi léttől való búcsú élményvilága is.
A kisebb horderejű veszteségek gyakran önmaguktól, vagy néhány támogató beszélgetés nyomán megoldódnak. A gyermek halála vagy maradandó fogyatékossága azonban rendszerint nehéz gyászfolyamatot vetít előre a szülőpár mindkét tagja számára.
A krízis oldódásához nem egyszer terápiás segítségre is szükség lehet annak érdekében, hogy a pár együtt tudjon maradni a sokszor különböző dinamikában zajló gyászmunkájuk ellenére, és akár adott idő múlva nyitottá váljanak egy új gyermek befogadására.
- Elutasítás, izoláció "Ez nem lehet igaz!"
- Düh "Miért éppen velem történik?"
- Alkudozás "Bármit megteszek, csak ezt ne..."
- Depresszió - a nagy veszteség érzése
- Belenyugvás
A magzat vagy újszülött elvesztése azért különösen nehéz lelki teher, mert bármennyire is kicsi a gyermek, a szülők kidolgoznak magukban belső képeket és terveket a jövőre vonatkozóan.
Sikertelen terhesség esetén megrendül a szülői identitás, a pár közös jövőképének sérthetetlenségéről alkotott fantázia, amit gyakran kísér szégyenérzet és önvád.
Koraszülött gyermek és a gyászmunka
A koraszülés élménye, még abban az esetben is, ha a gyermek jó túlélési eséllyel és gyógyulási prognózissal jön a világra, nagy megrázkódtatást jelent mindkét szülő számára. A szülésre váratlanul kerül sor, a várandósság egy olyan fázisában, amikor a szülők még nem készültek fel gyermekük fogadására.
A koraszülöttel való első találkozás sok szempontból különbözik az egészséges újszülöttel való találkozástól: életmentő beavatkozások, intenzív ápolás, magas fokú stressz jellemzi, attól függően, mennyire válságos a gyermek állapota.
Nemcsak az intenzív osztály környezete, de a gyermek látványa is sokkoló hatású lehet mind az anya, mind pedig az apa számára. A koraszülés ezért a szülők számára ugyancsak veszteségélmény: bár él a gyermekük, mégis megrendül szülői identitásuk, közös, pozitív jövőképük, anyai és apai szerepükkel kapcsolatos aktuális érzéseik.
A szülők bevonása a koraszülött gyermek gondozásába csökkenti veszteség- és sikertelenség érzésüket, támogathatja és erősítheti szülői kompetencia-érzésüket. Az ún. kenguru-gondozás bőr-bőr kontaktusban való együttlétet jelent a szülők és koraszülött gyermekük között...
Amennyiben az anya akadályoztatva van, úgy az apa is be tudja tölteni ezt a szerepet.
A kenguru- hordozás ill. gondoskodás számos előnnyel jár: az így gondozott gyermekek gyorsabban gyarapodnak, kedvezőbb élettani mutatókkal rendelkeznek, és nem utolsó sorban a szülők kompetensebbnek érzik magukat gyermekeik ellátásában.
Kísérleti szándékkal hazánkban is bevezette néhány intézmény a kenguru-gondozást, pozitív tapasztalatokkal.
- a koraszülött babák gyorsabban gyarapodnak,
- kedvezőbb élettani mutatókkal rendelkeznek,
- a szülők kompetensebbnek érzik magukat gyermekük ellátásában.
Megfelelő információval, informált tájékoztatással csökkenthető a szülők szorongása, biztosították számukra a látogatást, gyermekükhöz való hozzáférést, hogy még szorosabb kapcsolatot tudjanak kialakítani gyermekükkel.
Támogatásra tehát nemcsak az anyáknak, de az apáknak is szükségük van.
Egy hazai vizsgálat szerint, azok az apák, akiknek gyermeke koraszülöttként vagy fogyatékkal jött a világra, sokkal nagyobb mértékű volt a gyermek iránti aggodalom és a csecsemő magára hagyása miatti bűntudat, mint azoknál az apáknál, akiknek egészséges gyermeke született. (Mirk-Hámori 2010)
Fogyatékos, beteg gyermek születése és a gyászmunka
A fogyatékos vagy beteg gyermek születése hasonló veszteség élményt jelent a szülők számára, mint a koraszülés. A gyermekvárás olyan kimenetellel zárul, amire nem számítottak: el kell gyászolni önmagukban az egészséges gyermekről dédelgetett álmokat, vágyakat, fantáziát. Mindkét szülő élete alapjaiban változik meg, s ez mind a család, mind a párkapcsolat szempontjából kritikus időszak, hiszen a bűntudat, önvád, egymás és mások hibáztatása rendkívüli megpróbáltatással jár.
Vetélés vagy halvaszülés
A vetélés vagy halvaszülés meghiúsítja a saját gyermekkel kapcsolatos bontakozó képet, váratlanul és drámaian vet véget a szülővé válás folyamatának. Mivel a veszteség okát gyakran nem tudják pontosan megállapítani, így a szülőkben gyakran alakul ki bűntudat, amely gyakran az egészségügyi személyzettel szembeni gyűlöletben nyilvánul meg.
A perinatális veszteség sajátossága, hogy mindig váratlanul következik be, nincs idő az ún. "anticipációs gyászra", azaz a halál bekövetkezésének elővételezésére, elképzelésére. A trauma akkor a legmélyebb, amikor a halál a szülés alatt következik be.
A perinatális gyászmunka folyamatát nehezíti továbbá, hogy a halott gyermekről kevés vagy egyáltalán nincsenek konkrét emlékképek, emléktárgyak, így minden olyan tárgy, ami emlékeztet az elhunyt gyermekre, nagy jelentőséggel bír (pl. ultrahang felvétel, gipszlenyomat a talpáról, szép ruhába öltöztetve fénykép a halott babáról,)
A gyermek létezésének kézzelfogható bizonyítéka abban az esetben is segíti a szülőket a krízishelyzettel való megküzdésben, ha a gyermek életét megmentik, ám időbe telik, amíg fizikailag ismét a közelébe tud kerülni.
Pl.: A hazánkban működő Cerny Koraszülött Mentő Szolgálat munkatársai polaroid fényképet készítenek azokról a babákról, akiket az intenzív ellátás miatt más intézménybe kell szállítani.
E kritikus helyzetek kimenetele nem látható előre : amennyiben a baba nem marad életben, marad egy fénykép, mint emlék a családnak.
A veszteséget hordozó családokat gyakran kommunikációs zárlat veszi körül, a tágabb család, barátok attól való félelmükben, hogy még több fájdalmat okoznak, kerülik a gyászoló szülőket. A halál általában is tabu-téma társadalmunkban, a magzat, újszülött halálra ez fokozottan igaz.
Egy érintett anya így vall erről
Az anyósom egy mondattal elintézte a történteket: Minek még egy, úgyis van két gyerek, nem kell több! Anyám szóba sem hozta, mintha mi sem történt volna.
A férjem?
Ó, ő aztán végképp nem, hallgatott mindenki körülöttem, mint valami családi bűn lappangott a titokként kezelt történet közöttünk.
( Singer Magda : Asszonyok álmában síró babák,, 62. oldal)
A perinatális veszteség-kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyász feldolgozásában fontos szerepet játszik, hogy a szülők el tudnak-e búcsúzni halott gyermeküktől. E helyzet ugyan heves érzelmi megrázkódtatást jelent a szülők számára, mégis hosszútávon kedvező hatása van a halottól való elválási folyamatban, az elengedhetetlen gyászmunka elindulásában.
Különösen nagy felelősség és érzékeny jelenlét szükségeltetik az egészségügyi személyzet részéről annak érdekében, hogy az adott család a számára legmegfelelőbb módon tudjon elbúcsúzni a babájától. Érdemes tiszteletben tartani a legkülönbözőbb vallási és kulturális hagyományokat, rítusokat, hiszen ezek mind segítik a búcsú és gyász folyamatát.
A búcsúnak számos formája létezik, mint pl.: a halott magzattal/újszülöttel való konkrét találkozás (halott gyermek megnézése, karba vétele, megérintése). Lehet kínálni a szülőknek fényképet a gyermekről, láb vagy kézlenyomatot, a gyermek által viselt ruhadarabot, vagy más egyéb emléket, amit akkor vehetnek át, amikor erre készen állnak.
A szülők által választott búcsú csökkenti szorongásukat, és abban segíti őket, hogy megérezzék és megértsék halott gyermekük egyediségét és megismételhetetlenségét.
A halott gyermek eltemetése ugyancsak jótékonyan támogatja a gyászmunkát. A temetési szertartás lehetőséget nyújt a család és barátok részvétének és együttérzés kifejezésére, hiszen ekkor mindenki számára nyilvánvalóvá válik a gyermek halála és eltemetése.
A sírhely látogatása hosszú távon is segíti a család minden tagjának gyászmunkáját, valamint a testvérek számára is "tárgyiasult" formát ölt elvesztett huguk/öccsük emléke.
Az anyák és apák gyásza több szempontból is különbözhet, ezért előfordulhat az egymástól való eltávolodás, és a meg nem értettség élménye. Más párok ugyanakkor arról számolnak be, hogy a tragédia még inkább összekovácsolta a párkapcsolatot, egymást támogatva jutottak túl a krízisen.
- Intenzívebb, hosszabb, mint az apáké, ám inkább a viselkedésben mutatkozik meg, mintsem az érzelmek mélységében.
- Szorongásról, depresszióról, fogyásról, alvászavarokról számolnak be.
- Elvész az örömszerző képességük, ami gyakran házassági konfliktusok forrásává válik.
- Ha van testvér, még nehezebb a gyászmunka, mert kevesebb idő jut az elmélyülésre.
- Új gyermek iránti vágy előbb jelenik meg, mint az apánál!
- Gyakori az "erősnek kell maradni" elvárásnak való megfelelés.
- Intenzív düh és önvád.
- Menekülés a munkába, másodállásba: hamarabb akarnak és tudnak visszakerülni a megszokott kerékvágásba.
- Tragédiájuk gyakran sokkal súlyosabb, mert érzelmeikben mélyen gyászolnak, de nem tudnak róla beszélni!
- Előfordulhat a gyász teljes tagadása.
Kovácsné T. Zs, Szeverényi P.: A vetélés és a szülés körüli gyermekelvesztés a pszichológus szemével.
(Elhangzott A Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati Társaság II. Kongresszusán. Gyula, 1996. március 28-30. )
A vizsgálatok szerint az apák gyászát gyakran jellemzi az "erősnek kell maradni" vélt vagy valós társadalmi elvárásnak való megfelelés, ezért viselkedésükön gyakran kevésbé látható gyászuk intenzitása. Az elfojtott érzések ugyanakkor nagyon is jelen vannak, néha intenzív düh és önvád formájában mutatkoznak meg.
Valós érzelmeik kinyilvánításának gátoltsága miatt gyakori, hogy munkájukba menekülnek, sokszor újabb elfoglaltságokat, terheket véve magukra. Előfordul a gyász teljes tagadása is, ami az anyától való eltávolodás komoly veszélyforrását jelenti.
