Amióta az eszemet tudom gyerekeket akartam gyógyítani. Három fiútesó kései érkezése csak megerősítette ezt a vágyam. Az egyetlen voltam nyolcadikban aki pontosan tudtam, hol és miért akarok továbbtanulni. Az iskolában közepes tanuló voltam, a jók közé a szakmai tárgyak szeretete hozott föl. 18 évesen egy csodálatos helyre kerültem, ahol a legkiválóbbaktól tanultam nem csak a szakmát, hanem emberséget is. 15 évig tartó nagy szerelem volt. Az utolsó hét évben sajnos eltávolodtam a betegágytól, és egy idő után bizonyossá vált, hogy a főnővérkedés nem az én utam.
Ekkor találtam rá a Szabolcs utcai koraszülött osztályra. Nem kellett sok idő, hogy kimondjam ez az, a helyemen vagyok. Hiszen nap mint nap rácsodálkozni a születés misztériumára, megélni az új élet világrajöttét, olyan lélekmelengető csoda ami újra és újra bearanyozza a napjaimat.
Az újszülött babánál csak egy csodálatosabb van, a koraszülött. A törékeny kis picurkák, a maguk hihetetlen erejével. Mert csodálatraméltó az erejük, az élni akarásuk.
Ezt a csodát egy fantasztikus helyen, a Honvéd kórház PIC osztályán van szerencsém megélni. Az osztályunk igazi bababarát hely, mert a baba a főnök, és családbarát is egyben, hiszen a szülők a nap bármely órájában gyermekük mellett lehetnek. Elsőként dolgoztuk ki és vezettük be az országban azt a speciális szülőszobai stabilizációt amelyet aztán több PICben oktattunk is.
Közben megszereztem a Gyermekintenzív szakképesítést, főiskolai diplomát szereztem Diplomás Ápoló szakon, másoddiplomát Egészségügyi Szakmenedzser szakon.
Fontosnak érzem a jövő ápolóinak oktatását, ezért két éve ebben is részt vállalok. Legnagyobb büszkeségem, hogy sikerült az egyik tanítványomat osztályunkra csábítani.
Szívesen tartok előadást konferenciákon, hiszen ilyen osztályon dolgozni büszkeség, öregbíteni kell a hírnevét.
Remélem még sokáig, legalább hét évig lehetek tagja ennek a csodálatos csapatnak és szeretgethetem a drága kis babácskáimat.