Anyatejet biztosítani újszülöttednek nem egyszerű, főleg, ha extrém koraszülött gyermeket hoztál világra az összes ezzel járó stresszel együtt. Az anyatej koraszülöttekre gyakorolt jótékony hatását már számos vizsgálat leírta. Egy 2014-es Cochrane áttekintés szerint a női tej alkalmazása tápszer helyett összefüggésbe hozható a nekrotizáló enterokolitisz előfordulásának csökkenésével.
Újabban kimutattak hasonló csökkenést a koraszülöttek retinopátiájával (ROP) kapcsolatban is, sőt azt is megállapították, hogy, bármennyi anyatejet is kap a baba, az a ROP előfordulásának esélyét egyértelműen csökkenti. Mindezek tudatában a tej minden cseppjének örülnünk kell amit az édesanyák hoznak babájuknak, valamint támogatni őket, mikor nem termelődik olyan ütemben, ahogy azt szeretnék. Csodálatos lenne, ha minden anyuka elegendő tejet tudna biztosítani gyermekének, sőt mi több, a többlet anyatejet oda tudnánk adni azoknak, akik nem tudnak elegendőt termelni, ám tudjuk, hogy nem ez az elsődleges cél Amit viszont tehetünk, hogy minimálisra csökkentjük az anyatejjel kapcsolatos stresszt úgy, hogy tájékoztatjuk a szülőket, hogy minden csepp számít, és ennek megfelelően örüljenek minden lefejt cseppnek!
Az anyatej oltalmazó hatása
Mindegy, hogy a következmény nekrotizáló enterokolitisz, vagy ROP, a közös bennük a gyulladás kialakulása. Az édesanya saját teje rengeteg gyulladáscsökkentő tulajdonsággal rendelkezik, bizonyítottan jobb, mint a tápszer, ahogy azt Friel leírta, és nincs különbség koraszülöttek és érett újszülöttek vonatkozásában. A gyulladáscsökkentő, védő hatása mellett egyéb faktorok is közreműködhetnek, például olyan összetevők, mint a laktoferrin, aminek védő hatása is lehet, bár egy, a közelmúltban végzett kutatás ezt nem támasztja alá.
Lehetséges, hogy az anyatej dózisfüggő módon csökkenti a BPD kialakulásának kockázatát?
Ezt a kérdést tették fel egy tanulmányban, amit kora novemberben publikáltak Az anyatej hatása a bronchopulmonalis dysplasia vonatkozásában címmel. Ami különleges ebben a tanulmányban, és amiért úgy döntöttem, írok róla egy posztot az az, hogy ez a tanulmány nem a kizárólagos anyatejes táplálás hatását vizsgálja, hanem megpróbálja elkülöníteni az édesanyák saját tejével való táplálást, vagyis, hogy az mennyire vonatkoztatható a BPD előfordulására. Az ebben a tanulmányban résztvevő páciensek besorolása prospektív módon történt, nem randomizált módon azzal a fontos különbséggel, hogy milyen mennyiségű, a saját édesanyjuktól származó tejet fogyasztottak szájon át, százalékos megoszlásban. Bár gyűjtött női tej („donor tej”) is elérhető volt az osztályon, az ebben a tanulmányban résztvevő páciensek csak és kizárólag saját édesanyjuk tejét, vagy tápszert kaptak. Összesen 254 csecsemőt vontak be ebbe a vizsgálatba. Mint ahogy azt már más, a BPD kockázati tényezőit figyelembe vevő tanulmányok is kimutatták, a szokásos tényezők között volt a férfi nem, a kisebb testsúly és érettségi szint, valamint a megnövekedett folyadékbevitel az első hét napban. Ami még megjelent és jelentős kockázati tényezőként szolgált, az a saját anyatej százalékos megoszlása volt a táplálékbevitel vonatkozásában.
A saját anyatej 10%-kal történő emelkedése a BPD rizikóját 9,5%-kal csökkentette a 36. poszmenstruális héten
Ez hatalmas eredmény! Hogyan alakulnak a kiadások az anyatej használatának következtében? Ennek mindentől független hatását nehéz lett volna kimutatni, de gondoljunk bele a következőbe. Minden BPD-s eset $41929 többlet kiadást jelent az amerikai egészségügynek!
Mi ebből a tanulság?
A gyűjtött női tej, avagy „donor tej” alkalmazásának gyakorlata nagyon fontos kiegészítése a PIC-ben alkalmazott terápiás eszköztárnak. A tápszer alkalmazásának minimalizálásával csecsemőink esetében, főleg az 1500 gramm alattiaknál rengeteg előnnyel jár, mint azt fentebb említettem. A donor tej elérhetőségének azonban nem szabad eltérítenie minket az anyák támogatásától, miszerint törekedniük kell arra, hogy minél több tejet biztosítsanak kisbabájuknak. Minden csepp számít! Például egy anya, aki a szükséges anyatejmennyiség 20%-át képes lefejni a születéstől a korrigált 36. hétig, majdhogynem 20%-kal csökkentheti gyermekénél a BPD kialakulásának kockázatát. Ez a szám meghökkentő a hatás mértéke szempontjából. Amit ugyancsak jelent, hogy az anyatej minden cseppjét ünnepelnünk, az ezért küzdő édesanyának pedig gratulálnunk kell azért, amit képes előteremteni. Természetesen bátorítanunk is kell őket minél több tej lefejésére, viszont minden 10%-os mérföldkövet ünnepeljünk meg.
Amit ugyancsak jelent kiadások szempontjából, hogy a laktációs tanácsadók munkáját a PIC-eken aranyba is foglalhatnánk. Nem tudom mennyit keres egy-egy ilyen szakember a különböző intézményekben, viszont ha akár csak két BPD-s esetet elkerülhetnénk Amerikában, az számításaim szerint mintegy $84000-t takarítana meg, ami hosszú távon biztosan megtérítené ezen extra támogatást.
Végül pedig semennyibe sem kerül, ám elengedhetetlen feltenni a kérdést még egy olyan nyüzsgő osztályon is, mint a PIC, hogy „tervezi szoptatni babáját?”. Még jól együttműködő egészségügyi csapatként sem feltételezhetjük, hogy ez a kérdés meg lett vitatva a gyermek felvételekor a szülőkkel. Azzal a szándékkal kell megkérdeznünk az édesanyákat arról, hogy szeretnének-e szoptatni, hogy ha a válasz „nem”, akkor legyen időnk elmagyarázni, hogy ezt miért lenne érdemes megfontolni. Az ehhez hasonló eredmények megérik az erőfeszítést!
Forrás: https://winnipegneonatal.wordpress.com/2016/12/15/mothers-milk-and-bpd-every-drop-counts/