2019 június 6-8. között került megrendezésre negyedik alkalommal Kecskeméten a fiatal Neonatológusok Találkozója. A program nagyon sokszínű volt, hiszen a Koramentor programtól, a vitiumok ellátásán, a klinikai vizsgálatok, légútbiztosítások és manuális lélegeztetésen, mentálhigiénés előadásokon keresztül hallgathattunk előadókat a képalkotó vizsgálatokról, fertőzésekről, a családközpontú ellátásról egészen a neurológiai betegségekig egyaránt.
A „Késői” koraszülöttek és korai érettek a laktációs szaktanácsadó szemszögéből című előadásomat szombaton a Családközpontú ellátás és anyatejes táplálás szekcióban tarthattam meg. Szerettem volna elmondani és ismertetni a jelen lévő kollégákkal, hogy Borsod- Abaúj- Zemplén Megyében az elmúlt évben milyen tapasztalataink voltak a fent említett koraszülöttekkel és újszülöttekkel.
A 34-36., valamint a 37-38. gesztációs kor között született gyermekekkel kapcsolatban az elmúlt években számos olyan jellegű problémával találkoztunk, amelyek szükségessé tették az érintett populációval kapcsolatos nézeteinket átértékelni.
„Érett” újszülöttről a 37. gesztációs kor után megszületettek esetében beszélünk, de biztosak lehetünk-e abban, hogy ezek a gyermekek minden esetben felkészülten érkeznek a kinti világba?
A fent említett kora/újszülötteknél gyakran fordul elő légzési nehezítettség, hőmérsékletüket nehezebben tartják, hajlamosabbak az infekciókra, a bilirubin kiválasztásuk lassabb, aluszékonyabbak, nehezen ébreszthetőek.
A „késői” koraszülötteknél előfordulhat táplálási nehezítettség is, mivel gyakran okoz gondot a mellre tapadás a csökkentebb izomtónusuk miatt, illetve az esetek egy részében a szopás-nyelés-légzés koordinációja sem megfelelő. Jellemző rájuk, hogy nem képesek egyfolytában, legalább 10 szopás/nyelés/légzés periódusra, azaz kevésbé kitartóak a szopásban.
Az érettség határán lévő újszülöttek a megszületést követően élénkek, jó vitalitásúak lehetnek, melynek következtében látszólag azt a benyomást keltik, hogy érettebbek az aktuális gesztációs koruknál, így nem igényelnek táplálási segítséget, majd szorosabb után követést, ami nem mindig igaz.
A nem megfelelő szoptatás támogatás az érintett újszülöttek esetében hipoglikémiát, excesszív súlyvesztést, dehidrációt, lassú súlyfejlődést, vagy a súlyfejlődés hiányát, és következményesen elindított, majd fenntartott tápszeres hozzátáplálást eredményezhet.
Előadásunkban a laktációs szaktanácsadó szemszögéből mutatjuk be a velük kapcsolatos mindennapi táplálási nehézségeket, és javaslatot adunk ezek kezelésére, a hazaadás előkészítésére, valamint a szakrendelés menetére.
Munkánk során tapasztaljuk, hogy a helyes szoptatási menedzsment hiányában a család magára marad, és a csecsemő anyatejes táplálása megszakad. Az egészségügyi ellátás során törekednünk kell ennek megakadályozására.
Afonyiné Kaló Tünde
Vezető ápoló, IBCLC Laktációs szaktanácsadó
