Csiki Andrea koraszülött ápoló

Csiki Andrea - Koraszülött ápolóKedves Munkatársam!

Te, aki a világ legcsodálatosabb hivatását a legkedvesebb legszerethetőbb osztályán végzed, hozzád szólok most PICi Ápoló! 34 éve vagyok ezen a pályán, s bár voltak nehéz helyzetek, de soha egyetlen pillanatig sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Sok-sok évvel ezelőtt ropogósra keményített hófehér köpenyben, csillogó szemmel, szívemben tele tettvággyal segíteni akarással kezdtem el dolgozni. Mára a ruhám kiszínesedett s a csillogó szem is időnként más miatt csillog. Talán egy kicsit lejjebb hagyott a lelkesedés is, de a szakma szeretete, az elesettek iránti törődés és a betegekkel szemben tanúsított odaadás csak erősebb lett az évek során.

Engedd meg, hogy a változásról beszéljek Neked.

A változás, mely szükségszerű velejárója a világunknak. Az élet minden területén körbefonja a mindennapjainkat. Nem kivétel ez alól a szakmánk sem. Sőt….

Az iskolában úgy tanultam, hogy a koraszülötteknél az életképesség határa a 28. gesztációs hét. Aki ez előtt születik rendkívül csekély esélye van az életben maradásra. Gondoljatok csak bele, ma a 24. gesztációs héten születtet babácskák nem csak  életben maradnak, de egészségesen  teljes életet élnek.

Ma már kimondani is szégyellem, de a pályafutásom kezdetén a látogatás azt jelentette, hogy a kisgyermek ült a kórteremben az ajtó egyik oldalán, a szülei pedig az ajtó másik oldalán nézték üvegablakon keresztül. Ha véletlenül nem figyeltek árgus szemek, résnyire nyitottuk az ajtót, hogy megérinthessék egymást.

A koraszülött osztályon köpenybe öltöztetett édesapák álltak hátra tett kézzel és nézték az inkubátorban sírdogáló babájukat. Az édesanyák a plexire tapadva lesték picinyük mozdulatait. Mindezt napi egy órában. Ha akkor éppen új beteget vettünk fel akkor sajnálattal közöltük, hogy elmarad a látogatás.

De jó, hogy már csak egy távoli rémkép ez az egész.

Ma már a szülők a nap bármely órájában a babájukkal lehetnek. Az édesanyákat bíztatjuk is arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsék az osztályon. Találkozzanak az osztály mikroklímájával, baktérium flórájával, egészséges immunrendszerükkel termeljék az ellenanyagokat, amelyek az anyatejjel a babába jutva védik a piciket a fertőzésektől.

Gondoljatok csak bele a megszámlálhatatlan előnybe.

Persze, most felmerül bennetek, nincs annál rosszabb mint amikor a szülő minden mozdulatunkat árgus szemmel figyeli. Igen, kezdetben ez volt az ami a legjobban zavart. Aztán rájöttem, nem baj ha látják a munkánkat. Az apró és nagyobb harcokat amiket azért vívunk, hogy gyermeküket egészségesen hazavihessék. Szinte ott élnek velünk. Együtt ugrunk, ha ugrani kell, együtt örülünk az első pár csepp anyatejnek, az  első önálló légvételnek, első pár korty szopizásnak. Látom ha kétségbeesett, ha tanácstalan, ha elveszik a lelkesedés, tudom mikor kell bátorítani, vigasztalni, megölelni.

Tudja mikor van rossz, napom, mikor vagyok fáradt vagy rosszkedvű. Megsimogat, bíztat nemsokára reggel lesz, legyen nyugodt az éjszakánk...
Egy család vagyunk ott akkor abban a két-három hónapban. És ez a kapocs tart még évek múlva is.
Kérlek benneteket segítsétek Ti is, hogy minden PICi baba  a lehető legtöbb időt tölthesse a szüleivel!
A Melleted a helyem egyesületben ez az egyik legfontosabb feladatunk. Keress minket ha kérdésed, kérésed van, várunk, segítünk!
És ne feledd, a változás részesei vagyunk!

Csiki Andi

PICi ápoló