„Ne arra törekedj, hogy Te légy a legjobb. Törekedj arra, hogy mindannyian a legjobbak lehessetek!”
Mikor először láttam koraszülötteket inkubátorban feküdni, tudtam, hogy ez az életem, a hivatásom, a jövőm. Nem volt bennem több kérdés, nem volt bizonytalanság.
Mit szeretek a munkámban?
A sikerélményt, legyen az sajátom, a kisbabáké, vagy a szülőké. Mikor egy koraszülött először lélegzik magától, gép nélkül. Az Édesanyja arcát, mikor először a mellkasára kerül kicsi babája. Az apai könnyeket, mikor először fogják gyermeküket. Látni a büszke Anyukákat, ahogy pakolják be az anyatejet a hűtőbe, hogy babájuknak legyen elég ennivalója. Segíteni a szülőt abban, hogy koraszülött babája először mellre kerülhessen, és sikeresen szopjon. Szeretem, ahogy szuszognak, ahogy mozognak, szeretem a puha bőrüket, a babaillatot, és szeretem, hogy gondoskodhatok róluk. Szükségük van ránk, a mi szakértelmünkre, hogy később teljes életet élhessenek.
Mitől lesz valaki PICi ápoló?
Vegyesek vagyunk, és sokszínűek, egy viszont közös bennünk: elköteleződtünk munkánk iránt, fontosak nekünk az inkubátorban gyarapodó apró testek, és legtöbben elképzelni sem tudnánk, hogy más munkát végezzünk, még ha sokszor fáradtan, elgyötörten megyünk is haza egy-egy nehezebb műszak után.
De mégis… mitől lennék én több PICi ápolóként, mint más koraszülöttet ápoló nővér?
Igazán nem vagyok több semmiben. Felismerem emberekben erősségeiket, őszinte vagyok velük, szeretem és elfogadom őket. Nagyon sok ápolóval volt már szerencsém megismerkedni és együtt dolgozni, és közülük rengeteg olyan van, akire felnézek, akitől sokat tanultam, akivel bármikor újra együtt dolgoznék. Olyan tapasztalattal és tudással rendelkeznek, amiről én csak álmodom, és olyan türelemmel fordulnak embertársaik felé több tíz év kemény ápolói munkája után, amit elsajátítani közel lehetetlen, ez néhány különleges emberi lény veleszületett sajátossága. Ezek a szakemberek a legjobbat szeretnék a babáknak és szüleiknek egyaránt. Ha ők nem lettek volna körülöttem az elmúlt években, akkor most biztosan nem lennék az aki vagyok. Azt hiszem részben meg is válaszoltam kérdésem egy részét. PICi ápoló az, aki nem csupán idejét és energiáját, de személyisége egy részét szenteli annak, hogy beteg újszülötteket ápol, valamint, hogy szüleikkel törődik. PICi ápolónak lenni annyit jelent, hogy minden esetben az újszülöttek érdekeit képviselni, nyitottnak lenni az újdonságra, és azt teljes odaadással ültetni át a napi gyakorlatba, képesnek lenni csapatban dolgozni, problémákra együtt válaszokat keresni, türelmesnek és feltétel nélkül elfogadónak lenni embertársainkkal, legyen az kollégánk, szülő, vagy beteg gyermek.
Miért lettem PICi ápoló?
Az elmúlt néhány év megmutatta, hogy pontosan mit jelent az, koraszülöttnek lenni, és/vagy koraszülöttet szülni. Ezt nem lehet leírni egy cikkben, nem lehet megmutatni egy televíziós riportban, ezt csak azok érthetik, akik átélték már. Ebben a szakmában dolgozóként mi minden nap átéljük. Nekünk viszont tovább kell lépnünk ezen, felülemelkedni a tragédián, és szakértő segítséggel megoldásokat találni a felmerülő problémákra. Csapatként mozgunk, ahol mindenkinek tudnia kell, mi a dolga. Itt nem az a lényeg, hogy megmutathasd mennyire vagy profi. Nagyon egyszerű megfogalmazni, hogy ez pontosan mit jelent: nem a legjobbnak kell lennem. Azt akarom, hogy mindannyian ugyanolyan jók legyünk, hogy legyünk mindannyian a legjobbak! EZ a legfőbb érdeme a PICi ápolónak: saját önös érdekei, bizonyítási vágya, felsőbbrendűségi érzése elé képes helyezni ápoltja érdekeit.
Számomra az a fontos, hogy a koraszülött ápolás a legmagasabb szinten, minden rászoruló számára azonos színvonalon legyen hozzáférhető. Az, hogy a szülők nyugalommal a szívükben léphessenek be a PIC osztályra akkor, amikor idejük engedi. Érezhesse gyermekük törődésüket, odaadásukat, jelenlétüket, mert ez tényleg segíti gyógyulását. A babák kaphassák Édesanyjuk tejét, és kizárólag azt, mert az anyatej tényleg gyógyszer egy koraszülött számára. Ez a három dolog, a kiterjesztett látogatás-kenguruzás-anyatej háromszög a koraszülött-ellátás alapjává kell, hogy válhasson, mert ezáltal beteg, fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők helyett boldog családok kialakulását segíthetjük.
