A nemzetközi újszülött, koraszülött ápolók napja (International Neonatal Nurses Day) augusztus 15-én lehetőséget ad arra, hogy megünnepeljük mindazt, amit a babák és családjaik életének és az ápolók világméretű elismerésének javítása érdekében tettünk és teszünk." Ezzel a jelmondattal indította útjára a Council of International Neonatal Nurses a kezdeményezés ötletét, hiszen szerte a világban az egészségügy ezen szegmense csöndben, szinte láthatatlanul végzi a munkáját.
Ezen a napon azokat az ápolókat ünnepeljük, akik az év minden napján, nappali vagy éjszakai műszakban szenvedéllyel és szakmai alázattal ápolják és gondozzák a legkisebb betegeket és segítik szüleiket. A magyar koraszülött ellátás eredményeit többnyire a nővérek munkájának köszönhetjük. Nehezen elképzelhető a társadalom számára, hogy az életkezdet nehézségekkel, kihívásokkal, fájdalommal, betegséggel indul. Ezek az apró, védtelen, kiszolgáltatott babák a legjobb gondozást és a legmagasabb szakértelmet igénylik.
Magyarországon évente több, mint 8000 gyermek bölcsője az inkubátor, babaszobája az intenzív osztály!
A koraszülött intenzív osztályon dolgozó nővérek napi 12 órában látják el a kisbabákat, ami sokszor fizikailag, szellemileg és lekileg is megterhelő feladat és hatalmas felelősséggel jár.
A magyar koraszülött intenzív osztályok csakúgy, mint az egészségügy más szegmensei, nővér hiánnyal küzdenek, hiszen ez a hivatás kevesek számára vonzó a munkakörülmények, az alacsony fizetés és a sok lemondással járó 2 műszakos munkarend miatt. A nővéri hivatást választók azonban a babák ápolását és segítését, mint társadalmilag fontos és értékes tevékenységet, sok esetben előrébb sorolják, mint saját magánéletüket és a relatív alacsony fizetést.
Ezzel azonban a TÁRSADALOMNAK ÉS A DÖNTÉSHOZÓKNAK nem szabad visszaélnie! Nemzetközi statisztikák bizonyítják, hogy szoros összefüggés van a nővérek száma, leterheltsége illetve a PIC osztályon bekövetkező esetleges hibák és fertőzések aránya között.
A koraszülött osztály minőségi munkája alapvetően a minőségi ápoláson, vagyis a nővérek hozzáértésen és a babákra fordítható kellő időn múlik. A legnagyobb elismerés és boldogság a nővérek számára amikor látják munkájuk eredményét, sikerét, hiszen a család részévé válva látják az osztályról kikerülő germekek fejlődését, növekedését, hiszen a szülők rendszeresen meglátogatják a nővéreket születésnapokon vagy a Koraszülöttek Világnapján. A nővérek mentális támogatása megelőzi a kiégést. a pályaelhagyást és nem utolsó sorban elősegíti a minőségi munkát!
A PIC osztály munkájájoz képzett és lelkes szakemberekre van szükség! Nem titkolt szándékunk, hogy a nővéri hivatás szépségeinek és nehézségeinek bemutatásával felkeltsük azok érdeklődését, akik hasonló elkötelezettséget éreznek a koraszülött gyermekek iránt! Frissen végzett ápoló vagy? Akkor a PICik mellett a helyed!
9 éves voltam, amikor koraszülöttként megszületett az öcsém. Ez az életesemény teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy "ilyen pici babákkal" szeretnék foglalkozni. Először csecsemőápolási versenyeken vettem részt, majd az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után gyermekápolóként helyezkedtem el csecsemőosztályon, kardiológián. 12 éve léptem be a II-es Női Klinika Koraszülött osztályára. Akkor ott egy álom vált valóra, vagy egy álom kezdődött el, nem is tudom pontosan, mert azóta is mindennap ebben élek.
A munkám lett a szenvedélyem. Hullámvölgyek azért vannak, amikor azt érzem vége és nem bírom tovább, de ezeken valahogy mindig sikerül átlendülni. Pár éve ezeknek a hullámvölgyeknek az átlépésére lett egy nagyon hű társam, barátom, mégpedig a futás. Futásaim során rengeteg erőt tudok meríteni a koraszülöttek élni akarásából, és valahol át is érzem milyen kitartást kíván tőlük a nehezebb életkezdet. Az öcsém pedig azóta felnőtt lett és szívesen elkísér egy-egy futás alkalmával. Szerencsés vagyok, hogy koraszülött ápoló lehetek, nem is tudnám elképzelni máshogy az életem.
Csomárné Balázs Erzsébet
"A sors senkivel sem igazságtalan. Mindannyian szabadon döntjük el, hogy szeretjük vagy utáljuk, amit csinálunk. Ha szeretjük, mindennapi tevékenységünkben megtalálhatjuk ugyanazt az örömöt, amit azok éreznek, akik elindultak az álmaik után." (Paulo Coelho)16 éve dolgozom koraszülöttekkel. Egészségügyi munkám során megtapasztaltam kevésbé elfogadható élethelyzeteket, ebből adódóan a kezdeti lépések elindítására fókuszáltam. A minőségi élethez a kezdetektől kell segítő kezet nyújtani. A koraszülöttek extrém kis súlya és törékenysége, élni akarása a mai napig csodálattal tölt el. Számomra izgalommal teli kihívást jelent az ápolásuk, rengeteg energiával tölt fel, ha látom napról-napra fejlődésüket és gyarapodásukat.
Rákóczi Katalin
OKJ-s csecsemő -és gyermekápoló képzésem ideje alatt lehetőség nyílt, hogy nyári munkát vállalhassunk kórházunkban. Az elosztás véletlenszerű volt ki hová megy dolgozni, engem véletlenszerűen a koraszülött osztályra irányítottak. Az első meglepődést követően napról-napra megszerettem ezt az oldalát az ápolásnak, pedig akkor még nagyon aprókat nem is láthattam, ápolhattam hisz nem volt akkora gyakorlatom, de tudtam itt szeretnék dolgozni amikor befejezem az iskolál!Tanulmányom végeztél éppen nem volt az osztályon kapacitás felvételre, de egy percig sem adtam fel, mihelyt megtudtam,hogy megüresedett egy hely jelentkeztem ismét.
2010 március 7.én el is kezdhettem munkám, a miskolci koraszülött osztályon.Kezdetekben a patológiás részen kezdtem dolgozni, nagyobb, érett, de újszülött csecsemőkkel. Majd fokozatosan beljebb kerültem az apró életek napjaiba ami még jobban inspirált, hogy ez az amit csinálni szeretnék!
S amit én PIC-es nővérkent kapok és hálás vagyok!? Leginkább mindenért amit nehéz lenne egyenként felsorolni, de talán a legkiemelendőbb, hogy erejük nagyobb, mint a súlyuk és szememben a legnagyobb hősök. A legnagyobb elismerés amikor évek multán is látom mosolyukat ami erőt, kitartást és reményt ad a továbbiakban.Tóth Judit
Akkor határoztam el, hogy nővér szeretnék lenni, amikor a 3 éves kis öcsém élet halál közt volt egy májruptura miatt! Akkor megfogadtam, hogy beteg gyerekeknek szeretnék segíteni! Gyakorlatra mentem 2004 tavaszán a I.sz.Gyerekklinika PIC osztályra, az első nap tudtam, hogy ott szeretnék dolgozni! Mert ami ott van az kihívás, harc, tanulás egyben!
Mai napig ez a munka szerelem, van ami sokszor nagyon nehéz, de sokszor boldogságot ès örömet ad a munkám, így tovább tudom csinálni!Német Eszter
25 évvel ezelőtt kezdtem a hivatásom a miskolci koraszülött osztályon,akkor még nem kifejezetten koraszülött csecsemőkkel dolgoztam, sokkal inkább,beteg újszülöttekkel, fiatal csecsemőkkel, de mivel osztott részlegek voltak akkoriban az osztályon ápoltam utókezeltként koraszülötteket is. Az évek múlásával részleget váltottam és egyre több koraszülött babát ápoltam. Azt hiszem azért lettem PIC-es nővér, mert ráébredtem arra, hogy minnél apóbb egy újszülött, annál nagyobb,erősebb segíteni,óvni vágyást vált ki belőlem. Egyre jobban megszerettem ezeket az apróságokat.Minden nappal erősödött bennem a tisztelet és a szeretet irányukban. Ezzel párhuzamosan a tenni akarás is nőtt bennem, hogy segíthessek rajtuk. Koraszülő anyaként pedig,pontosan tudom,mi zajlik le egy anyában ilyenkor, így még egy okom volt,hogy PIC-es nővér legyek. Szeretem a kihívásokat,a feladatokat,amik ezzel a hivatással járnak, de még ennél is jobban szeretem a sikereket, amit ezek az apróságok a közreműködésünkkel véghez visznek, ahogyan sokszor a csodának számító lehetetlent is megcsinálják,teljessé téve egy családot a jelenlétükkel. Összetett hivatás a miénk, mert nem csak a PICikkel kell törődnünk, hanem a szülőket is végig kell kísérnünk,a sokszor hosszúra nyúló,hullámzó,nehéz, fájdalmas, kritikus időszakokon. Szeretek PIC-es nővér lenni,mert minden nap csodákban lehet részem, és azt hiszem a mi hivatásunk az egyik legszebb hivatás.Évi
34 éve kezdtem el dolgozni a koraszülött osztályon. Fiatal nővérként kerültem az intenzív részlege. Az évek alatt voltak nehéz és örömteli pillanatok, de nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Folyamatosan törekszem a szakmai fejlődésre és jelenleg is képzem magam. A munkám egyben a hivatásom is. Szabóné
Kati
18 éve kezdtem el dolgozni a miskolci koraszülött osztályon. Továbbtanulás helyett a munkát választottam, mert féltem, hogy nem lesz üres állás az osztályon. Már az OKJ-s gyakorlatok alatt nagy szerelem lett ez a hivatás. 3 hónapig voltam az utókezelőn, utána bedobtak a mélyvízbe, az intenzív osztályra, amitől kezdetben nagyon féltem. Jelenleg is itt dolgozom, nagyon szeretem a munkám.Vannak nehézségek, de a legnagyobb boldogság, mikor hazaadjuk a kis Hőseinket. Három koraszülött gyermek édesanyjaként álltam a másik oldalon is, érezve a nehézségeket, fájdalmat, tehetetlenséget.Azóta még többet próbálok segíteni az édesanyáknak, édesapáknak, hogy bízzanak a gyermekükben, mert csodàk igen is vannak!
Sinkovicsné Liptai Ágnes
1991.július 16.-án léptem át a miskolci Koraszülött osztály ajtaját. A felvételi eljárás során az Ápolási igazgató asszony megkérdezte, milyen területen szeretnék dolgozni. Egyetlen válaszom volt, csak azt szeretném kérni, hogy gyerekekkel dolgozhassak! Így kerültem a Koraszülött osztályra.
Az általános ápolói gyakorlati képzésem során nem volt lehetőség betekinteni a koraszülött ellátásba, így teljesen ismertetlen volt számomra ez a terület. Már az első munkanapon úgy éreztem ez az én világom. Picinyke törékeny babák, akikről nekem kell gondoskodni, az én dolgom, hogy ápoljam Őket, vigyázzak rájuk addig, amíg az Édesanyjukkal nem lehetnek.
19 évig dolgoztam váltott műszakban intenzív részlegen. 2010-től kineveztek a miskolci PIC vezető ápolójának. Óriási kihívás és lehetőség is volt számomra egyben, hiszen így elkezdhettem megvalósítani azt a szemléletet és ellátási formát az osztályunkon, amivel úgy éreztem csak jobbat és többet tehetünk a koraszülött gyermekekért, az édesanyákért és a családjukért.
Az elmúlt 10 év megtanította és bebizonyította számomra, hogy a nehézségek ellenére, amiken együtt mentünk át az általam vezetett ápolói csapattal, PIC-i nővérnek lenni, hivatás, kitartás, öröm, bánat, alázat és egyben szerelem!Afonyiné Kaló Tünde, vezető ápoló Miskolc