Talán még túl optimista a megállapítás, hogy hosszú utat jártunk be, amíg a család minden egyes tagja feldolgozta és túllépett a koraszülés okozta traumán, hiszen “csak” 15 éve élünk együtt az emlékeinkkel, hangokkal, illatokkal és ezek sajnos a mai napig be-be törnek emlékképekként a mindennapokba. Sok időnek kellett eltelnie, mire világossá vált számunkra, hogy a nagytestvér reakciói, viselkedése nem csak közvetlenül az intenzív ellátás során, vagy a baba hazaérkezését követően változhat meg, hanem évekkel később derül fény a poszttraumás stressz zavar jelenlétére.
Egy koraszülött baba hirtelen érkezése, kórházi kezelése, esetleges elvesztése nemcsak a szülők, hanem a testvérek szempontjából is traumatikus és megterhelő, az ellátás során további kihívásokat jelent a szülők számára a nagy gyerek(ek) felügyeletének megoldása, nevelésük, mindennapjaik biztonságos fenntartása anyagilag és érzelmileg.
Vajon mi történik a testvérekkel, ők hogyan élik meg, hogyan dolgozzák fel testvérük korábbamn érkezésének következményeit?
Tudományos oldalról nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a mai napig elenyésző azon kutatások száma, mely a PIC testvérekre irányul és mentális egészségükre, fejlődésükre, tanulmányi eredményeikre való hatását vizsgálná.
Így maradnak a családi történetek, melyeket a szülők megosztanak a szakemberekkel, akik ezen történetek alapján próbálják a testvérek helyzetét könnyíteni az ellátás heteiben, hónapjaiban.
Azon szerencsés szülők, akiknek lehetőségük volt a PICen testvérlátogatásra, pozitív emlékekről és tapasztalatokról számolnak be. Azok a szülők, ahol erre nem volt lehetőség, de szerették volna, mert nehezen volt megoldható a nagyobb testvér felügyelete, anyával való kapcsolattartása, akár magatartás problémákról és tanulmányi eredmény romlásról is beszámolnak.
Ne feledkezzünk meg azokról a szülőkről sem, akik elképzelni sem tudták volna, hogy a gyermekük hogyan birkózott volna meg a testvér látványával, melyet ők maguk sem bírtak feldolgozni a kezdetekben.
Azt látjuk, hogy bár elengedhetetlen a testvérek alkalmazkodásának támogatása a családközpontú koraszülött ellátás biztosításához, a testvérek bevonása még mindig nagyon ritka eljárás világszerte a PIC osztályokon.
Annak érdekében, hogy a testvérek jelenléte ne lehessen kérdéses a PIC ellátás során, a szakemberek egy bizonyítékokon alapuló oktatási formát dolgoztak ki a testvérek számára, és az alábbi esettanulmány segítségével értékelték a testvérek mielőbbi alkalmazkodására tett hatását.
Ugyan ez egy nagyon alacsony résztvevő számú kutatás, de a semminél mégis több és nagyon hasznos információk derültek ki a felmérés során, Összességében úgy tűnik, hogy az oktatási program megkönnyítette a testvérek alkalmazkodását a korábban érkezett testvér kórházi ellátása alatt.
Az esettanulmány összesen 3 olyan családot vizsgált, ahol III-as szintű PIC ellátásban részesült újszülött gyermekük és a testvérek életkora 3 és 12 éves kor közötti.
A szülőket arra kérték, hogy keressék fel az erre a célra létrehozott weboldalra feltöltött oktatási anyagot, és vegyenek részt a 30 perces oktatási foglalkozáson a gyermekekkel.
Az oktató program segítségével a szülők meg tudták válaszolni a testvérek által feltett kérdéseket és a gyerekek betekintést nyertek a PIC életébe, majd meglátogathatták kistestvérüket.
A szülők visszajelzései alapján a testvérek megértették és elfogadták az új testvér érkezését és testvéri szerepüket. Már a beavatkozás, az oktatási anyag elvégzése előtt pozitívan reagáltak az újszülött érkezésére, és szeretetet fejeztek ki iránta. A szülők úgy érezték, hogy a testvérek pozitív köteléket alakítottak ki a pici babával, és a tesók minél több információt szerettek volna megtudni a baba állapotáról, hogylétéről, de nem mindegyik testvér fejezte ki érzéseit a kórházi kezeléssel kapcsolatban.
Az oktatási anyag kiterjedt a kézhigiénia fontosságára, a PICen található eszközökre, személyzetre és szabályaira. Az előzetes óvintézkedéseket (pl. testvérek egészségi állapota kérdőív) követően a testvérek közel 1 órában meglátogathatták testvérüket a koraszülött intenzív osztályon.
A tesztlátogatást követően a szülők szerint a testvérek pozitívan reagáltak a kórházban látottakra, és szerettek volna még több időt tölteni testvérük mellett szüleikkel az ellátás során. A szülők nem tapasztaltak negatív reakciót gyermekük viselkedésében a látogatást követően például nem szeparálódtak barátaiktól, és érezhetően gyermekük könnyebben tudott beszélni testvére kórházi kezeléséről, kifejezte érzelmeit.
Fontos megjegyezni, hogy mindegyik szülő a kutatásban alkalmazott oktatási tananyag előtt is mindent megtett annak érdekében, hogy a testvéreket felkészítsék a kistestvér érkezésének és ellátásának körülményeire, például a családi rutin megtartásával illetve a baba fényképeinek megmutatásával. Szintén fontos megjegyezni, hogy a testvérek már előtte jelezték, hogy szeretnék látni a testvérüket mielőtt részt vettek volna a felmérésben, és a látogatást követően nem mutattak negatív viselkedési reakciókat, további látogatási időt szerettek volna és pozitívan reagáltak a testvér megérkezésére otthonukba a kórházi ellátást követően.
Az eredmények alátámasztják, hogy a PICen ápolt baba és a testvér közötti testvérkapcsolat létrejötte elősegíthető, és felhívja a PIC osztályon dolgozó nővérek, és az ellátásban, utógondozásban dolgozó szakemberek figyelmét a testvérek bevonásának fontosságára, a testvérek szerepére és a családdá válás kihívásaira a koraszülött intenzív ellátás során.
További kutatásokra és tanulmányokra lenne szükség, hogy összehasonlíthassuk nemek, életkor szerint a testvérek alkalmazkodási képességeit, testvérré válásuk kihívásait, nagyobb testvér és szociális alkalmazkodásuk szerepét melyet a koraszülés következtében megtapasztalnak.