Szem előtt kell tartanunk, hogy nem csak a babát, hanem az egész családot is gondozzuk.
"Mi nem vagyunk elégségesek a baba számára, az édesanya és az édesapa a kulcs ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, a gyerek, a szülők, a család és a gyógyításban, az utógondozásban dolgozó szakemberek. Nem elég a hazaadáskor az anyuka kezébe nyomni a gyereket, ráadásul a hazakerülés után még egy nagyon hosszú, sorsdöntő és rögös életszakasz következik az egész család számára.
Persze az hatalmas megkönnyebbülés, amikor a baba hazamegy, végre nincs szüksége intenzív osztályos ellátásra, háttérre! De ahhoz, hogy otthon a lehető legjobban alakuljanak a dolgok, az anyukát és az apukát be kell vonni az ápolásba, a gondozásba már itt, a koraszülött osztályon is."
Ha öt-tíz évvel ezelőtt körülnéztünk egy PIC-osztályon, akkor azt láttuk, hogy a babák az inkubátorokban egyedül, magányosan feküdtek, távol édesanyjuktól, nem figyeltek oda arra, hogy mennyi extra stimulus és stressz éri őket. Ezzel szemben ma arrafelé halad a PIC-ellátás, hogy lehetővé tegye, minél teljesebben biztosítsa az anya, a szülők jelenlétét. Fények, zajok, csövek, rossz tapintásingerek, mozgatás nagyon sok olyan dolog van, ami rajtunk múlik. Ez is összeszedettséget, koncentrációt igényel, nem csak a "professzionális" munka. Amikor egy szülőpárnak korán érkezik a kisbabája, az anyában sokszor megjelenik az önvád, hogy ő csak „beteg” babát tudott szülni, miközben az apában a tehetetlenség érzése dúl. A baba felerősítése mellett tehát az orvosokra, a nővérekre vár ilyenkor az is, hogy tartsák a lelket a szülőkben, akik tele vannak félelemmel, hiszen nem tudják, mi lesz a kisbabával, meg fog-e gyógyulni, és tartanak attól is, hogy hazakerülve hogyan fogják ellátni, gondozni a kicsit. „Amikor egy koraszülött baba érkezik a családba, az sokszor hosszú hónapokra, évekre, életreszólóan megváltoztatja a családok életét. Az anyáknak ez különösen nehéz, hiszen gyakran előfordul, hogy otthon is várják gyerekek, hogy nem Budapesten laknak, s ilyenkor nagyon nehéz megoldaniuk, hogy itt is helyt tudjanak állni, de az otthoniak se szenvedjenek nagy hiányt. Sajnos be kell ismernünk, hogy noha empátiával fordulunk a szülők felé, nem vagyunk elegek számukra, és egyelőre nincs állandó szaksegítség az anyák számára.” Dr. Szeiler Borbála, Honvédkórház PIC neonatológusa
Ma már egyre több vizsgálat támasztja alá, mennyi jótékony hatása van a folyamatos szülői jelenlétnek mind a koraszülött babára, mind a szülőkre nézve:
Baba
- a kenguru gondozás során, a szoros bőr-bőrkontaktus által stabilabb a légzésük, a keringésük, a hőháztartásuk
- a szülői pozitív érintés által is csökken a stresszhormon szintjük
- a rendszeres kenguruzás hatására gyorsabban fejlődnek és gyarapszanak, hamarabb kezdenek szopni
- csökken az ápolási idő, hamarabb hazamehetnek
Szülők
- biztonságossá válik anya-baba között a kötődés, az anya esélye csökken a szülés utáni depresszió kialakulására
- a kenguruzás hatására felszabaduló hormonok miatt hamarabb indul be a tejtermelés, és több tej lesz
- feladatot kapnak, pelenkázhatnak, fürdethetnek
- a szülők megismerik gyermeküket, minden jelzésére adekvátan tudnak otthon is reagálni
Anyatejjel a nosocomiális kórokozók ellen
Amikor egy anyuka a nap 24 órájában jön-megy a PIC-ben, önkéntelenül is érintkezik az osztály kórokozó baktériumaival. Ezek őt, egy ép immunrendszerű embert nem betegítenek meg, de a szervezetében elkezdenek ellenanyagok képződni, amelyek az ún. enteromammális út révén bejutnak az emlőbe, onnan pedig az anyatejbe. Ezt a baba megkapja, kvázi szájon keresztül kap védőoltást az őt leginkább veszélyeztető baktériumok ellen!
Plusz négy kéz!
Sokan nem merik beengedni a szülőket, mert félnek, hogy zavarni fogják az ellátást, folyton bent lesznek stb. De észre kell vennünk, hogy a folyamatos jelenlétükből kizárólag előny származik! Abszolút motiváltak a baba körüli, számukra elvégezhető feladatok ellátásában, így a nővér valódi nővér munkát végezhet!
Segítsük a szülőket, hogy kompetensek legyenek saját gyermekük ellátásában! Ne egy ismeretlen „csomaggal” bocsássuk otthonukba, hanem egy családként engedjük őket haza!