Áron rövid története

hogy az ijesztő helyzet ellenére nem engedtük meg magunknak, hogy sopánkodjunk, sajnáltassuk magunkat, vagy Áronra akár csak egy pillanatig is úgy tekintsünk, mint beteg, vagy nem tökéletesen egészséges gyermekre. Nagy hangsúlyt fordítottam a szoptatásra az első pillanattól. Amíg Áron nem tudott szopni, rendszeresen fejtem, így a bent töltött idő alatt nem volt szükség tápos pótlásra. Hisszük azt, hogy a helyzet ellenére belőlünk áradó optimizmus is hozzásegített az odaadó orvosi segítség mellett ahhoz, hogy műtétek nélkül kerültünk haza.

Mi a korababaság kapcsán kétféle reakcióval találkoztunk. Volt aki sajnált minket, hogy egy „emberi roncs” a fiunk, és volt, aki egyenesen azt mondta, hogy „selejtes.” Magunknak is és Áronnak is azzal tehettük a legtöbbet, hogy minden ilyen véleményt, címkézést figyelmen kívül hagytunk, és minden energiánkkal arra koncentráltunk, hogy építsük a kis családunkat egy egészséges kisbabával.

A kórházban töltött idő után rohamosan gyarapodott Áron súlya. Eleven, érdeklődő kisgyermek volt. Hamar felállt, elkezdett járni, nem érzékeltünk elmaradást a koraszülöttsége miatt. Volt összehasonlítási alap, hisz Áron nővére időre született. Minden fontos fejlődési pontra vagy ugyanakkor, vagy hamarabb érkezett Áron. Nagy hangsúlyt fektettünk pici kora óta arra, hogy sokat olvassunk, beszélgessünk. Kiemelten fontos volt, hogy ne affektálva, gagyogva beszéljünk hozzá. Oviba nem szeretett járni, de ez leginkább az óvónők vívmánya volt.

Ovi után Waldorf iskolába járt. Az iskolaválasztásnak semmi köze nem volt ahhoz, hogy korababa volt. A nővére is Waldorfba járt. Tetszett neki a suli az első évben. Roppant hamar feltűnt a pedagógusoknak, hogy átlagon felüli a memóriája. Verseket, szerep szövegeket, énekeket nagyon hamar megtanul. Olyannyira, hogy nem igazán működött, hogy egy idegen szöveget sokszor olvasson el gyakorlásképp, mert második olvasásra már nem olvasta, hanem olvasást imitálva kívülről mondta. 5 évesen elkezdett capoeirázni. Ez a sport nagyszerűen fejleszti a ritmusérzéket, mozgást, egyensúlyt és a kombinációs készséget.

Tanára elismerően nyilatkozik róla. Áron kitűnik a többiek közül azzal, hogy jóval kitartóbb, mint a kortársai. Ha valami igazán érdekli abban teljesen feloldódik, belemerül. Áron édesapja színészként első kézből tanítja meg a mikrofon mögötti technikákat. Mindezt persze azért teszi, mert Áron nagyon korán jelét adta, hogy szeretne ő is a „mikrofonba beszélni”. Tavaly az egyik nagy áruházlánc gyerek reklámhangja volt. Időközben ismerkedik játékosan a zongorával, amit szintén nagyon élvez, valamint a muzikalitáshoz hozzátartozik az éneklés. Énektanára szerint is roppant tehetséges.

Mivel sokféle tevékenység érdekli, 1,5 év iskola után döntenünk kellett, hogy teret adunk az érdeklődéseinek, vagy a sulit választjuk. Áron második osztály félévétől itthon tanul. Így lehetősége nyílik mindazzal foglalkozni, ami érdekli, olyan ritmusban, ahogy szertné. Egy eleven kissrác, aki imádja a zenét, az előadóművészetet, a capoeirát és a kempót is.