Az első szimpózium óta 2 év telt el, szinte hihetetlen, hogy rohan az idő. Emlékszem mikor meghívtak családommal a Magyar Perinatológiai Társaság által szervezet PICi szülői kerekasztal beszélgetésre. Elfogott az izgalom, hiszen sosem vettem még részt tudományos konferencián, sem olyan beszélgetésben, ahol szakemberek (védőnő,intenzíves nővér, fejlesztő, neonatológus) voltak kiváncsiak a történetünkre, váleményemre, javaslataimra.
Ugyan két extrém koraszülött kisfiú boldog anyukája vagyok, de nem gondoltam, hogy a történetünk segítheti a szakemberek munkáját. Nem is sejtettem, hogy az általunk megélt PIC napok és fejlesztések a szakemberek számàra értékes informciót adhatnak. Sok-sok koramami ès korapuka hozta a történetét, hiszen mindannyian más szemszögből, más élethelyzetben éltük át a koraszülés okozta történéseket, következményeket. A megjelent 13 szülő között ott volt a Picinyke.hu cégvezetője, a PICi filmek megálmodója, a Cpap arcvédőpárnácska készítője, a Koramentorházak kitalálója, a Melletted a Helyem Egyesület alelnöke, a gyulai PICik facebook csoport vezetője, én, mint a Melletted a Helyem Egyesület önkéntese mind-mind érintett szülőként hoztuk történetünket annak érdekében, hogy a friss kora”szülőknek” és PICinyeiknek jobb és zökkenőmentesebb legyen az ellátása a koraszülött intenzív osztályokon.
A 24 órás látogatási idő már egyre több intenzíven elérhető, a kenguruzás is bizonyos osztályokon már a gyógyítás részévé vált. A történetekből megtudtuk, hogy az anyatejes táplálás még mindig kihívások előtt áll. Elmondhattuk, mennyivel könnyebb lenne a hazamenetel, ha családi szobában összeszokhatna szülő-baba a távozás előtt és nem rettegnének a szülők a monitorok hiánya miatt. Kértük hogy legyenek anyaszobàk, hogy az anyukák bármikor a babájuk mellett lehessenek a nap 24 órájában, megtakarítva ezzel nagyon nagyon sok útiköltséget és stresszt illetve kértük, hogy a szülők részt vehessenek saját gyermekük ellátásában amikor már stabil a baba állapota. Miközben hallgattuk egymás történeteit, egyértelmű szakadék rajzolódott ki az országban működő 21 PIC ellátása között. A jelenlévő szakemberek kérdéseire, kételyeire pozitív példákkal vagy ötletekkel válaszoltunk, hiszen mindkét fél egyértelmű célja, hogy családként, kompetens szülőkkel kezdjék meg életüket a babák. Saját példánkkal tudtam bemutatni, hogy a koraszülés okozta stressz és lelki teher igenis oldható azzal, hogy magam gondozhattam a babáimat, hogy a kenguruzás mennyire jót tett nemcsak a fiúknak hanem nekem és férjemnek is. Saját magam megtapasztalhattam, hogy mennyivel jobb egy olyan koraszülött intenzív osztàlyon dolgozni, ahol kiegyensúlyozott boldog koramamikat és korapapikat lát az ember.
Fantasztikus élmény azóta is látni, hogy ez a párbeszéd nemcsak elkezdődött, hanem folyamatosan tart. Egyre több Koramentorhàz nyílik Szegeden, Kecskeméten, Gyulàn, ahol fejlesztèst is kaphatnak a régi koraszülöttek ès mentálhigènés sorstárs beszélgető csoportok alakulnak a szülők lelki támogatásáért. Egyre több PIC fogadja immáron 24 óràban a szülőket és egyre több helyen és többször kenguruzhatnak az apukàk és az anyukàk illetve egyre több osztályon kincs az anyatej, mint legfontosabb gyógyszere a babának. A tavalyi konferencián tovább lépett a csapat és nagyon bártan egy olyan témához mert nyúlni, amiről senki nem beszél nyíltan. A perinatológiai gyász a mai napig tabutéma. Legnagyobb meglepetésünkre a terem zsúfolásig megtelt, és ismételten bebizonyosodott, hogy egy őszinte kétoldalú párbeszéd képes olyan irányba vinni a magyar koraszülött ellátást, amely a baba és a szülők emberi méltóságát tiszteletben tartja. Kiváncsian várom, hogy ebben az évben mely témában sikerül még családbarátabbá tenni a magyar koraszülött ellátást. Sok sikert kívánok a többi bátor reform ötlet megvalósításához és sikeréhez. Egy kétszeres ex-koramami