Kocsis Tomi, 27. hét, 830gramm, 35cm

Koraszülött, koraszülöttekNem is olyan régen még én magam is ezen a folyósón korzóztam álmosan, tele aggodalommal. Két fejés közt nézegettem a falat, hol bizakodva, reménnyel töltött el a sok baba és a sok történet, hol meg irigykedve néztem, hogy nekik sikerült. Kerestem a hasonló korú és azonos súlyú pici babákat, a képek közt, próbáltam összevetni az enyémmel, holott tudtam én is, hogy nincs két egyforma baba, aki egyformán „teljesít”. Mégis, nagyon sokat jelentett nekem ez a hősi fal, mert amellett hogy erőt adott, megtanított arra, hogy igenis, bármilyen nehéz irányítani kell a gondolatainkat, mert amíg a picikénk bent küzd, mi sem adhatjuk fel! Így tettem én is, mikor az 5 napos nagyon korai, de egészséges kisbabánk egyik óráról a másikra kihagyott a szíve, és lélegeztetőre került, holott előtte 2 órával boldogan kenguruztam vele, és semmi jelét nem adta, hogy bármi baj lenne.

Akkor megnyílt a föld alattunk, de látva a képeket úgy döntöttünk nem fogjuk siratni, hiszen küzd, értünk, akiket kiválasztott, és most minden erőnkre, hitünkre szüksége van, amit csak adhatunk. Úgy vonszoltam be magam a fejőbe fejni, hiszen minden cseppre szüksége van, nem segítek semmit, ha kétségbeesem.  Bélfertőzése volt, ezért napokra fel volt függesztve a táplálása, éppen csak annyit kaphatott enni, amennyivel nem haltak el a bélbolyhai. Nagyon ijesztő volt, főleg, hogy nehezen múlt, én se voltam valami jól ezekben a napokban. De lassanként erőre kapott, két napig volt csak lélegeztetve, nagyon igyekezett, később, olykor megszorította a kezünket, vagy hosszan pislogott ránk, mint aki érti, hogy itt vagyunk mellette folyamatosan. Hamarosan újra kenguruzhattunk vele, ami egy csodálatos dolog! Nagyon lassan jutottunk előre, mert sokat esett a szaturációja, de ha rajtunk volt, majdnem mindig szebb eredményt mutatott a gép! Nagyon sokat számított az is, hogy aznap mennyire vagyok én magam is ideges, kimerült, vagy fáradt. Minden negatív gondolatot kint kell hagyni. 7 hétig voltunk CPap-on összesen, Ági nővér már meg is dorgálta, hogy „ez a fiú CPappal megy óvodába? Tessék már összekapni magát!” Kiderült időközben, hogy a szívén van egy pici „lyuk”, illetve vezeték, ami nem záródott el. Ezt Botallo vezetéknek hívják. Nagyon sokáig nyitva volt, és ahelyett, hogy csökkent volna az átmérő, egyre nagyobb lett, a gyógyszeres kezelés ellenére is. Már elő volt jegyezve a műtétre, át is szállítottak minket, amikor csodával határos módon a „lyukacska” Koraszülött, koraszülöttekcsökkeni kezdett, haladékot kaptunk, sőt, a kontrollon pár héttel később megállapították, hogy nem kell megműteni, bezárult! Tomi szót fogadott Ági nővérnek és követte a fiúkat a posztintenzívre! Soha ne adjátok fel a reményt, mert lehet, az utolsó pillanatban kopogtat még egy kis erő csomag!  Egyre több időt tölthettünk együtt a picinkkel, az intenzív osztályt elhagyva rohamos javulásnak indult Tomi, és én minden napért hálát adtam, amit vele tölthetek! Végül eljött a mi napunk is, mikor elhagyhattuk ezeket a szobákat, de csak testben, lélekben mindig egy picit itt maradunk ahol a legnagyobb próbákat álltuk ki együtt.

Mindig hálásak leszünk nővéreknek, akik a legjobb tudásuk szerint gondozták a legféltettebb kincsünket! Olyan kedvességgel, és szeretettel beszéltek hozzájuk, vagy éppen pöröltek velük, mintha a saját gyermekeik lennének! És higgyétek el, értik a picik minden szavukat, később, mikor már „babásabbak” eltűnik az a végtelen bölcsesség a szemükből a koraszülött babákra jellemző, és felváltja a csodálkozó csillogó tekintet.

Hálásak vagyunk a kenguruzásért, ami sajnos nem evidencia minden koraszülött osztályon, pedig a saját bőrünkön tapasztaltuk micsoda erő lakozik ebben! Nemcsak a babákat tölti fel energiával, amit Tőletek kapnak, hanem Ti magatok is tapasztaljátok, hogy feltöltődtök tőle. Sőt, függőséget is okoz, mikor a lélegeztetés miatt nem kenguruzhattam, nagyon nyugtalan voltam én is!

Hálásak vagyunk az orvosoknak a tájékoztatásért. Hetente egy alkalommal az orvosi team mikor összeül, részt vehettünk ezen a megbeszélésen, ahol a heti történéseket átbeszélhettük, és ahol mindig figyeltek arra, hogy a latin szavak útvesztőjében nekünk is lefordítsák, és pontosan elmagyarázzák, miről beszélnek éppen. Egyébként az ember kitanulja lassan, én a gyerek háziorvosát már ezen latin szavak birtokában tájékoztattam a hogylétünkről idővel. Nagyon sokat jelentett nekünk ez a pontos tájékoztatás, mert ez sem evidencia más koraszülött osztályokon. Segített megérteni, elemezni, vizualizálni a megoldandó problémát, és ez segített ahhoz is, hogy pontosan meg tudtuk fogalmazni mire vágyunk Tomi egészsége érdekében.

Hálásak vagyunk azért, hogy a magyar egészségügy katasztrófa sújtotta területén van egy apró sziget, ahol olyan technikai színvonal van, amit csak a gazdagabb országok engedhetnek meg maguknak, és itt minden beérkező babára egyaránt figyelnek, minden külső körülménytől függetlenül.

Hálásak vagyunk az anyatej donációért, hogy Tomi már az első életnapján is kaphatott anyatejet, donoranyukának köszönhetően, aki nemcsak a két pici ikerfiáról gondoskodott, hanem sok más kisbabáról is.

Tomi ma már korrigáltan 3 hónapos (amúgy 6 hónapos), 56cm és 4700gramm. Mosolygós, és nem szorul kötelező fejlesztésre.

Köszönjük szépen, és mindenkinek hatalmas erőt, kitartást és hitet!!!!

Szeifert Orsolya és Kocsis Péter