Ülök a leláton és csak nézem a vízben úszó „kisfiúnkat” hogy hogy úszik. Emlékszek hogy annak idején 2007.07.04-én senki nem gondolta volna hogy minden rendben lesz.
Egy rutin terhesgondozásra mentem a Kútvölgyi kórházba ahol közölték nagy a baj, de a kórházban már nincs kora baba ellátás.
Az orvosom szólt egy ismerős orvosnak a Szabolcs Utcai Kórházba hogy toxémia gyanúval érkezem. Itt nagyon féltem de igazából még fel sem fogtam hogy mi történik (nem is tudtam mivel járhat ha kora baba érkezik). A vérnyomásom az egekben ,de biztatnak hogy javulnak az értékeink és lehet nem lesz császár.
Csomó szuri és 1 tüdőérlelő majd várjuk hogy jobban legyünk. De este 21 órakor minden rosszra fordult és mondták azonnal műtét. Majd 21-59-kor megszületett Máté a 29. héten 960 grammal (azt mondták hogy kb. 1500 g-nak kellene lennie). Sose felejtem mikor megkérdeztem hogy fel fog-e sírni, azt a választ kaptam hogy nem, de már akkor is megcáfolt mindenkit (volt egy halk nyekkenés). Én nem láthattam csak a férjem és még egy elég szemcsés képet mutatott róla és ott nem is volt olyan vészes a látvány.
Az első alkalom amikor mehettem hozzá akkor sírva fakadtam és azt mondtam én ezt nem tudom végig csinálni (lesokkolt mikor láttam a lélegeztetőgépen, akék fény alatt és tele csővekkel).Teltek a napok és minden nap kétszer lehetett menni látogatni, mindig rettegtünk amikor jöttek az orvosok és az állapotáról tájékoztattak minket, hol jobban volt hol rosszabbul. Hála az égnek volt anyatej és mikor mondták hogy elkezdik az anyatejes táplálást nagyon megörültem hogy most már minden rendben lesz, de nem. Jött egy doktornő és közölte hogy beteg a tüdeje.
Lesokkolodtunk.
Mondták hogy 6 hetes kúrát kell végig csinálni és majd meglátjuk hogyan tovább. Eltelt 1 hónap mikor megkérdezték hogy megprobálom megetetni (Nagyon Boldog voltam hiszen eddig még sose foghattam meg), így augusztus 4-én kezembe adták és megprobáltuk cicire tenni (5 ml tejet tudott enni, sose fogom elfelejteni) és ott hagytak vele. 1,5 órát ültem kezemben Mátéval és csak fogtam és néztem hogy milyen szép, ekkor kezdtem felfogni hogy van egy kisfiam.Ez a nap után minden 3 órában mehettem a koraszülött osztályra etetni.
Majd szépen gyarapodott a súlya és nagyon biztattak minket hogy rendben lesz minden. Emlékszek Nádor Csaba doktor volt az az orvos aki mondta HAZA mehetünk.Hát az érzés amit éreztünk hihetetlenül boldogok voltunk, de még nagyon féltünk hogy mi lesz ha valamit nem jól csinálunk hiszen még olyan pici. De nagy izgalommal készültünk a szeptember 7-ére mert akkor jöhettünk haza a kórházból. Nem mondom hogy könnyű időszak jött utána mert 6 hónapos korától Dévény Anna féle gyógytornára jártunk heti 3 alkalommal de hál istennek 1 éves korára mindenben utolérte magát.
Teltek az évek és kiderült hogy szívzöreje lett. A doktornő Juhász Ágnes javaslatára elkezdett úszni amiben hihetetlenül lelkes és kitartó. Képes iskola időben reggel 6-tól úszni utána suliba megy majd este 18-20-tól 20-30-ig úszik minden nap. Az iskolában jól teljesít és szereti is. Igaz az elején nagyon sokat volt beteg (főleg felső légúti megbetegedés), de mióta úszik nem beteges.
Mi nagyon hálásak vagyunk a Szabolcs Utcai Kórház koraszülött osztályán dolgozóknak hogy olyan szakértelemmel gyógyították és gondozták Máténkat.
