A centrális vénás kanülökhöz kapcsolódó véráramfertőzések (CLABSI – Central Line-Associated Bloodstream Infections) komoly problémát jelentenek az újszülött intenzív osztályokon, különösen a koraszülött babák esetében, akik intenzív orvosi ellátásra szorulnak.
Az ilyen fertőzések súlyos szövődményekhez, hosszabb kórházi tartózkodáshoz és megnövekedett antibiotikumhasználathoz vezethetnek. Mivel a jelenlegi megelőző stratégiák hatékonysága vegyes eredményeket mutat, francia kutatók megvizsgálták, hogy az infúziós eszközök megváltoztatása javíthat-e az eredményeken.
A tanulmány egy újonnan tervezett, zárt infúziós rendszert hasonlított össze a hagyományos, több csatlakozós (multi-stopcock) rendszerrel. Az új rendszer bevezetése után jelentős mértékben csökkent a fertőzések előfordulása.
A koraszülöttek különösen veszélyeztetettek
Különösen azok a babák, akik 32. hét előtt születnek vagy nagyon alacsony születési súlyúak, gyakran szorulnak centrális vénás kanülre a létfontosságú kezelésekhez. Ezek a kanülök azonban fertőzéseket juttathatnak közvetlenül a véráramba. Hiába a szigorú higiéniai protokollok és ápolási csomagok (bundle-k), a fertőzések továbbra is kihívást jelentenek a NIC›PIC osztályokon.
Az említett vizsgálatban a kutatók egy olyan új, zárt infúziós rendszert vezettek be, amelynek célja a kézzel való érintés és szennyeződés kockázatának csökkentése volt. Két év alatt több mint 300 újszülött adatait elemezték – azokét, akiket még a régi, illetve már az új rendszerrel kezeltek. Fontos, hogy a rendszer cseréjén kívül semmi más nem változott a protokollban, így az eredmények összehasonlíthatók maradtak.
Látványos javulás egyetlen változtatással
A zárt rendszer bevezetése után a CLABSI előfordulása 1000 kanülnapra vetítve 11,3-ról 2,2-re csökkent – ez 88%-os csökkenés. Mindez úgy valósult meg, hogy nem változtattak sem a higiéniai gyakorlaton, sem a személyzet képzésén. A kutatás azt is kimutatta, hogy a kanül hosszabb ideig való használata növeli a fertőzés kockázatát – viszont az új rendszer ezekben az esetekben is segített csökkenteni a fertőzések számát.
Továbbá kevesebb újszülöttnél volt szükség vancomycin kezelésre – ez egy erős antibiotikum, amelyet súlyos fertőzések esetén alkalmaznak. Ennek csökkentése fontos lépés a túlzott antibiotikumhasználat és az antibiotikumrezisztencia visszaszorításában. A késői vérmérgezések (szepszis) száma és az ezzel járó antibiotikum-terhelés is csökkent. Súlyos biztonsági esemény nem történt, csak néhány enyhébb esetet jelentettek, amit a kutatók az új rendszerhez való alkalmazkodás időszakának tulajdonítottak.
Szülők és egészségügyi dolgozók számára ezek az eredmények azt üzenik: a korszerűbben megtervezett eszközök kézzelfoghatóan csökkenthetik a fertőzés kockázatát, anélkül, hogy jelentős változásra lenne szükség a mindennapi gyakorlatban.
A legkisebbek esetében minden fertőzéscsökkentés számít, és kevesebb antibiotikum kevesebb mellékhatást, jobb hosszú távú kilátásokat jelenthet.
Az eredmények biztatóak, de további, több központban végzett vizsgálatokra van szükség a szélesebb körű alkalmazás megerősítéséhez.