Az újszülöttkori szepszis – vagy, ahogy a köznyelvben ismert – véráram fertőzés/vérmérgezés, egy olyan állapot, amely akkor következik be, amikor káros mikroorganizmusok, például baktériumok, vagy gombák, vírusok az újszülött szervezetébe jutnak, és ott súlyos, összetett, az egész szervezetet érintő egészségügyi problémákat, károsodást okoznak.
A várandósság során a méh és a magzatburkok megvédik a magzatot a kórokozóktól. Születést követően azonban még az egészséges, érett újszülött immunrendszere is sérülékeny és nem teljesen kifejlett, habár képes reagálni az antigénekre, velük a harcot eredményesen felvenni.
Egy koraszülött baba esélye az újszülöttkori szepszisre jóval magasabb, mint az érett babáké: nemcsak éretlenségük, de az anyai ellenanyagok magzatba történő átjutásának korai megszakadása miatt is, illetve a koraszülött baba intenzív osztályos (PIC) ellátása során szükséges beavatkozások miatt.
A koraszülött baba attól a pillanattól kezdve, hogy megreped a burok és/vagy „belép” a szülőcsatornába, majd világra jön, rendkívüli módon kitett a fertőzéseknek.
Korai kezdetű szepszis: Magyarországon az élet első 48-72 órájában induló fertőzéseket tekintjük korai kezdetűnek.
Késői kezdetű szepszis: az 48-72. életóra körül induló és az utána következő időszak.
Már az előző mondatokból is látszik, sajnos nincs egyetemes meghatározás a szepszissel kapcsolatban.
- Az újszülöttkori szepszisnek nincs általánosan elfogadott definíciója.
- A különböző klinikai vizsgálatok és tanulmányok gyakran eltérő kritériumokat használnak az újszülöttkori szepszis diagnosztizálására.
A kezdeti időszakban okozhatják vírusok, például herpesvírus, és baktériumok, mint Streptococcus (GBS) és E. Coli. Ezek jellemzően az anyai hüvely és székletflóra lakói, így találkozik az velük az újszülött.
A késői időszakban ezek mellett már megjelennek a kórházi törzsek is: leggyakoribbak a Klebsiella, Serratia, E.Coli baktériumok és a Stapyhlococcus.
A bakteriális fertőzések ötször gyakrabban fordulnak elő a 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint az érett, normál súlyú, időre született újszülöttek körében, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat. A szülés körüli időszakban fellépő szövődmények, így az idő előtti burokrepedés, vérzés (méhlepény leválása), vagy az anya fertőzése, az újszülötteknél növelik a szepszis kialakulásának veszélyét. A négy, vagy több nappal a születés után kezdődő szepszis valószínűleg a kórházi ápolószemélyzettől és/vagy a szükséges beavatkozások miatt szerzett (ún. nozokomiális) fertőzés.
Minden egyes viselkedés megváltozás a babánál gyanújel a fertőzésre, ezért is fontos, hogy szülőként azonnal jelezd, ha bármilyen változást látsz a babádnál. Bármely légzéssel (nehézlégzés, vagy szaporább légzés), baba színével történő változás (sápadt, szürkés, sárgás), haspuffadás, hányás, végtagokra kiterjedő rángás (görcs), vagy akár arckifejezésében (apáthia, csámcsogás) történő változás jele lehet egy koraszülött baba fertőzésének. Fontos kiemelni az erőtlen szopást késői koraszülötteknél, ha nehezen ébreszthető, vagy nem jelez éhséget a baba. A magas láz, vagy az ezzel ellenkező, alacsony hőmérséklet is intő jel lehet, de nem kell, hogy szükségszerűen jelen legyen.
A fertőzések tünetei esetén vérmintát és sok esetben agyvizenyő mintát (liquor) küldenek vizsgálatokra (tenyésztés, vérkép) és széles spektrumú, kombinált antibiotikum terápiát kezdenek. Ahogy azonosítják a problémát okozó baktériumot vagy akár gombás fertőzést, az adott kórokozóra specifikus terápiára váltanak az orvosok. Előfordulhat, hogy légzés és/vagy keringéstámogatás is szükséges lehet.
A szülők a baba kényelmét tudják biztosítani, átsegíteni őt a fájdalmas beavatkozások (például: vérvételek, lumbálpunkció) során, valamint az egyik legfontosabb gyógyszert tudják biztosítani: az anyatejjel történő táplálás során az anya az általa megszerzett összes védelmet átadja a kisbabájának.
Késői szepszis megelőzésként a legfontosabb módja a jó kézhigiénia (rendszeres kézmosás és fertőtlenítés). Az osztály higiénés szabályainak betartása életet ment! Amennyiben a fertőzés jeleit korán felismerik és a kezelés eredményes, úgy ritkábban jelentkeznek hosszútávú szövődmények. Meningitis (agyhártyagyulladás), vagy shock (teljes légzési-keringési összeomlás) esetén a hosszútávú, egész életet befolyásoló következmény előfordulása sajnos sokkal magasabb.
