• Melletted a Helyem - Egyesület a koraszülött ellátásért

A rettegéstől a csodálatos újrakapcsolódásig

Szülői attitűdök a Kenguru módszer kapcsán

November 28-án a Melletted a helyem PICi hídépítők szakmai rendezvénysorozatának soron következő témája a kenguruzás, mint hatékony terápia volt.  A KMC evidenciáiról Dr. Deierl Anikó (Imperial College, London), a gyakorlati oldalról, hazai és külföldi protokollokról pedig Dr. Bodrogi Eszter (Honvédkórház, Budapest) tartott előadást. 

Dr. Bodrogi Eszter előadásához megkért, hogy mint az osztályán dolgozó perinatális szaktanácsadó készítsek egy összeállítást arról, miként élik meg a szülők a kenguruzás élményét a koraszülött intenzív osztályon.

Az előadáson elhangzott szülői érzésekről, gondolatokról, félelmekről, valamint a szülők pszichés megtartásáról, támogatásáról szeretnék ebben a cikkben kicsit bővebben beszámolni. A szülők attitűdjének ismerete nagyban megkönnyítheti a velük való kommunikációt, kapcsolódást, ami minden KMC-vel dolgozó szakember munkája során segítség lehet. Az érintett szülők, pedig megtapasztalhatják, hogy nehéz érzéseikkel, lelkiismeretfurdalásukkal, furcsa gondolataikkal nincsenek egyedül.

A legfontosabb evidencia, hogy bár nekünk, PIC osztályon dolgozóknak egy koraszülött baba látványa mindennapos, természetes jelenség, ahogy az intenzív osztály gépei, atmoszférája is, egy laikus szülőpárnak ez egy művi, ijesztő, kiszámíthatatlan terület. A koraszülött baba látványa pedig egészen sokkoló élmény lehet, hiszen egy átlagember nem nagyon lát még újszülöttet sem. Ha a családban, az ismerősöknél kisbaba érkezik legtöbbször csak pár hetes, hónapos korában látják. Így a legtöbb gyermeket váró párnak 4-5 kg-os kerek, rózsás arcú, már mosolygó csecsemőkről vannak tapasztalataik.

Egy 3 kilogrammos, érett újszülött is egészen picinek és törékenynek tűnik a friss szülők számára. Gondoljunk csak bele milyen traumát élhetnek át akkor, amikor meglátják a 620 grammos extrém koraszülött gyermeküket az intenzív osztályon, csövekkel, érzékelőkkel, szondával, gépi lélegeztetéssel.  Emellé érkeznek még a hirtelen befejezett várandóság pszichés hatásai, a halálfélelem, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a kontrollvesztettség, az inkompetencia érzései. 

Ugyanakkor a legtöbb koraszülésen átesett szülőnek fogalma sincs mit is jelent a kenguruzás, miért jó az, ha a biztonságos inkubátorból kivesszük és a „hozzá nem értő, nem egészségügyi szakember” anyára helyezzük a babát. Így a KMC módszer kapcsán elengedhetetlen a szülők számára a megfelelő, hiteles és közérthető tájékoztatás, valamint a pszichés támogatás és bátorítás.  

Munkám során nagyon különböző szülői attitűdökkel találkozom, mindemellett sokszor egyszerre vannak jelen negatív és pozitív gondolatok, érzések is egy adott szülőben, ami még inkább bonyolítja a helyzetet. 
Elsőként édesanyák által megélt nehéz, kenguruzással kapcsolatos élményt, idézetet mutatnék be:

Nagyon sokkolt a látvány, hogy ilyen pici és szörnyen néz ki, átlátszó és vörös nem így képzeltem el egyáltalán. Olyannak gondoltam, mint egy igazi kisbaba csak sokkal kisebbnek, ehelyett olyan, mint egy csupasz madárfióka. Szörnyű kimondani, de taszított. Nem akartam egy ilyen kis valamihez hozzáérni, nemhogy még rám tegyék két órára, a világból kirohantam volna. Közben ő volt az a baba, akit annyira szerettem a pocakomban, akit annyira vártam. Emiatt elviselhetetlen lelkiismeretfurdalást éreztem. Főleg, hogy láttam, hogy az orvosok, nővérek milyen kedvesen és szeretettel bántak vele. Mennyire rossz ember vagyok én most, meg sem érdemlem.

Félek, hogy sírni fog közben vagy nem érzi jól magát, múltkor is kényelmetlen volt neki, biztos valamit rosszul csinálok, nem akarok újra csalódni, hogy elbénáztam

Nem tudom mire jó ez, félek, hogy elalszom közben és leesik

Most már elkezdett szopizni, annyi elég, hulla fáradt vagyok nem bírok még két órát rá figyelni, elég, ha csak simogatom a kiságyban.

Nem bírok ki 2 órát pisilés nélkül.”

 

Az apák is sokszor számolnak be negatív érzésekről, élményekről, ami gátolja őket a kenguruzásban!

 

Nem merek ránézni, nem is szabadna ilyen pici kis magzatokat nekünk embereknek látnunk.

Nem tudom, hogy így biztosan érzékeli-e a gép, nehogy közben elromoljon valami érzékelő és közben baja lesz

Ez inkább ilyen anyás dolog.

Félek, hogy leszakad alattam a nyugágy.

Annyi nő van itt az intenzíven, most feküdjek itt félmeztelenül, kiszolgáltatottan, furcsa lenne, majd inkább otthon, addig a feleségem kenguruzik.


Ahhoz, hogy családbarát koraszülött intenzív osztályként működjünk elengedhetetlen a szülők pszichés támogatása, kísérése, ami egyúttal segíti az újrakapcsolódást a koraszülött babához. Az alábbi témakörök átbeszélése segítheti a koraszülésen átesett szülőket: 

  • A traumatikus szülésélmény feldolgozása, oldása, átkeretezése.
  • A biztonságérzet, helyismeret megerősítése.
  • A gyermek állapotáról empatikus, hiteles, pozitív szuggesztív tájékoztatás.
  • Sajnos nem tud önállóan lélegezni, ezért légzéstámogatásra szorul.

HELYETT

Már van spontán légzése, pontosan annyira, mint amennyire egy ennyi idős babának kell, hogy legyen, éppen ezért nekünk csak rá kell segíteni ezzel a géppel, amíg megerősödik.

  • A kenguru módszerről megfelelő szülőkre szabott tájékoztatás. (pl: Honvéd Kórház, a PIC folyosón a KMC tájékoztató monitor)
  • A babához való óvatos közeledés támogatása: először csak megnézi, aztán benyúl az inkubátorba, megtartó érintés, aztán lehet a kenguruzás lehetőségét felajánlani.
  • A szülői kontrollérzet újraépítése (mi az, amiben újra ők dönthetnek például egymás között eldöntik, mikor, melyikük, mennyi ideig tud kenguruzni vagy akár úgy is dönthet, hogy nem, ma nem, még nem készült fel a kenguruzásra).
  • A prenatális kötődés felelevenítése, kontinuitásának elismerése.
  • A szülői kompetenciák kialakulásának elősegítése (a baba ápolása, gondozása, etetése).
  • A koraszülöttség nem egyenlő az újszülöttséggel, inkább magzatként tekintsenek még a gyermekükre, mint egy különleges állapot, hogy ilyen aprónak láthatják még. A PIC-en töltött időszak átmenet a várandóság és az újszülöttel otthon megélt gyermekágy között, a szülők sem tudnak még teljesen úgy viselkedni, ahogy szeretnének, ahogy elvárnák tőlük. Nem tudják még úgy megélni anyaságukat, apaságukat, mint tervezték, kell, hogy meglegyen az óvatos átmenet, hagyjanak időt maguknak a megérkezésre és ebben maximálisan támogassuk őket.
  • Az inkubátor és az intenzív osztály műszereinek, berendezéseinek átkeretezése, amely által természetesebb lesz a környezet megélése a szülőknek, könnyebben tudnak majd oldódni az intenzív osztályon, könnyebben megértik, mit jelent a fejlődéstámogató környezet és hogyan segíti a babát a fejlődésében. Az inkubátor olyan, mint a méh, melegen tart, megfelelő páratartalmat biztosít, a puha fészek, amiben a baba fekszik olyan, mintha a méhfalhoz, placentához bújna,a szonda olyan, mint a köldökzsinór, ami táplál, az inkubátor letakarása félhomályt ad, ami olyan, mint amikor még az anya testében volt a kisbaba.” Így természetesebb lesz a környezet megélése, így könnyebben tudnak majd oldódni az intenzív osztályon, könnyebben megértik, mit jelent a fejlődéstámogató környezet és hogyan segíti a babát a fejlődésében.
  • Az anyatej nem csak tápanyag, de újrakapcsolódás a babával, az anya saját testéből táplálja továbbra is, így ez is lehet erőforrás a koraszülöttség útján.

A helyzethez képest jó, bizakodó lelki állapotba kerülő szülők viszont sok pozitívumról, kedves gondolatról tudnak beszámolni a kenguruzás kapcsán.

 

Pozitív anyai gondolatok, érzések:

Újra érezhetem a kis testét.
Biztonságban van.
Kicsit újra olyan, mintha várandós lennék.
Szeretem azt a szót, hogy kenguruzás, a kenguru mamák cukik és nagyon jó anyák, ha én is kenguruzom hasonlót érzek, mint Kanga és Zsebibaba a Micimackóból
Olyan, mintha a szeretettemmel és a testemmel egyszerre tudnám őt védeni ilyenkor.
A napunk fénypontja, utána mindig minden jobb
Annyira megnyugszom amikor rajtam van, ellazulok és sokszor el is bóbiskolok és ez nagyon jó érzés.
Tényleg több lesz a tejem utána.
Ikrek és most egyszerre kenguruztak, fantasztikus volt ahogy újra egymáshoz kapcsolódtak, ezt csak a kenguruzásnak köszönhetjük, mert külön inkubátorban vannak

Pozitív apai gondolatok, érzések:

Végre én is tudok tenni érte valamit apaként.
Megnyugszom, ha rajtam van.
Baromi jó érzés, büszke vagyok rá nagyon közben.
Tudom mennyi jótékony hatása van olvastam a kenguruzós tájékoztatót, közben mindig arra gondolok.
Addig tud a párom pihenni.

Érdemes tehát minden szülőt érzékenyen, az aktuális testi és lelki állapotára hangolódva támogatnunk a KMC során, hiszen a legfőbb cél, hogy a kisbaba nyugodt, ellazult, stresszmentes szülőn legyen bőrkontaktusban.