Előadók: Silke Mader, prof. Kypros Nikolaides, prof. Stefan Verlohren
Silke Mader az EFCNI alapítója, 25 éves volt, amikor ikrekkel volt várandós. Sose hallott előtte a terhességi toxémiáról. Magas rizikójú volt a terhessége, hiszen első várandósságról, ikerterhességről beszélünk, és fehérjét ürített a szervezete.
A 24. gesztációs héten magasvérnyomással kórházba került, de mire megkapta a diagnózist, már túl késő volt. Ekkor már 20 kiló fölösleg volt rajta, ami természetesen víz volt. A 25. hétig sikerült benntartani az ikreket, Lena azonban csak 290 grammot nyomott, Lukas súlya pedig 515 gramm volt. Lenat sajnos elvesztették, s az első három napban az is kétséges volt, vajon Silke életben marad-e.
"A szülők víziója egy gyönyörű család és egy egészséges gyermek. Aztán feleszmélsz, és az intenzíven találod magad, ahol örülsz, hogy él a gyermeked. Majd belegondolsz, vajon milyen élet vár rátok."
Ez nagyon embert próbáló helyzet, a kapcsolatokat is megtépázza. Bevallása szerint az első 10 évben az sem volt biztos, hogy a kapcsolatuk túléli. Ma már azonban hálás, mert Lukas és ő is életben van, s házasságuk is kiállta a próbatételeket.
Mikor 24 évvel ezelőtt 4,5 hónap után hazamentek a koraszülött osztályról, azt hitték, minden rendben lesz. Senki nem beszélt nekik a szoptatás fontosságáról, vagy az éves kardiovaszkuláris kontroll jelentőségéről Küzdeniük kellett a gyerekükért az óvodában, majd az iskolában is. Lukas gyerekként is okos és egészséges volt, csak pici; egy héten belül pedig megszerzi a szociológus diplomáját. Lukas aktivista lett.
Célja, hogy felhívja a figyelmet a preeklampsziára. A Korai cselekvés, korai szűrés! c. kampány keretein belül szórólapokat készítenek, melyeken feltüntetik a preeklampszia okait és rizikófaktorait. Ezt további 9 nyelvre fordították le, s 2018 óta a social media felületeket is tudatosan arra használják, hogy minnél több emberhez eljusson minden információ erről a betegségről.
Prof. Nikolaides a jelekről és a megelőzésről tartott előadásában elmondta, hogy mekkora szerepe van a korai diagnózisnak. Fontos megnézni, hogy volt-e preeklampszia a kismama korábbi terhességénél és/vagy van-e bármilyen krónikus betegsége (pl. vese-, magasvérnyomás-, vagy cukorbetegség) a jelen terhességében. Létezik egy bizonyos risk scoring (rizikóbesorolás), mely szerint nagyobb eséllyel alakul ki a toxémia azoknál a nőknél, akiknek első terhességük a jelenlegi terhesség, akik 35 év fölöttiek; akiknek 30 fölött van a testtömegindexük (BMI), vagy két terhességük között több, mint 10 év telt el. Továbbá azoknál a nőknél is, akiknél a családban fordult elő hasonló probléma, akiknél mesterséges megtermékenyítés segítségével jött létre a terhesség, vagy akik valamilyen autoimmun betegséggel küzdenek.
Már az 1983-as kutatások is azt bizonyítják, hogy minden kismamánál el kellene végezni a toxémia szűrést, mert a női lakosság 10%-a magas rizikójú lehet, míg 40%-nál pedig szinte biztos, hogy kialakul preeklampszia. Fontos vizsgálati elem a doppler-vizsgálat, mely során az uteroplacentáris keringést mérik. Háromszor gyakrabban fordul elő preeklampszia a kutatások szerint afroamerikai nőknél.
Megfigyelték hogyan alakulnak az arányszámok azoknál a nőknél, akik nem részesültek az aszpirin profilaxisban az előző terhességük során, szemben azokkal a várandósokkal, akik igen.
Utóbbi esetben egy olyan terhes nőnek, aki folytatta az aszpirin kúrát a következő terhesség ideje alatt, 1:10-hez volt az esélye arra, hogy ismételten toxémiás lesz a terhesség végére. Egy olyan kismamának, akinek előzőleg nem volt preeklampsziája, 1:700-hoz az esélye a toxémia kialakulására. Ez esetben ezeket a kismamákat úgy kell kezelni, mintha jelen terhességük az első terhességük lenne.
Egy kutatás során 27.000 várandós nőt vizsgáltak. Az egyik csoport naponta 150 mg aszpirint kapott a 36. hétig, a másik csoport pedig placebót. 80%-kal kevesebb koraszülés lett. (a 34. gesztációs hét előtt bekövetkezett koraszüléseket.) Ezáltal 68%-kal csökkent az intenzív osztályon töltött napok száma is.
Milyen biomarkerei vannak a preeklampsziának?
Már az első trimeszterben figyelni kell a magzat növekedési paramétereit. A rossz anyai kardiovaszkuláris funkciók és a káros szokások (pl. dohányzás stb.) tovább növelik a betegség kialakulásának esélyét. Érdemes csináltatni még egy szemartéria doppler-vizsgálatot is, mert annak eredménye is árulkodó jel lehet. A második és harmadik trimeszterben az alábbiak szerint változik a preeklampszia kimenetele: az alacsony rizikójúak esetében nincs teendő, mint várni és megfigyelni. A közepes rizikójúaknál igyekeznek a 39. gesztációs hétig elvinni a terhességet. Míg a nagyon magas rizikóval rendelkezőknél tudják, hogy valószínűleg nem fog a terhesség a 37. hétig tartani, koraszülésre készülnek.
Prof. Stefan Verlohren a toxémia lehetséges kimeneteleiről beszélt. Szerinte akkor beszélhetünk preeklampsziáról, ha akár egyszer is 140/90 fölé megy a várandós nő vérnyomása, vagy a diasztolés értéke 90 fölött, 110 körül mozog. Emellett pedig megjelenik a vizeletben a fehérje is, tehát a szervezet valamiért üríti a fehérjét.
Nézzük meg, mi a preeklampszia etiológiája?
- a méhlepény működési rendellenessége
- oxidatív stressz
- növekedés visszamaradás
- májkárosodás
Lehetséges kimenetelek
- IUGR (magzatot érintő méhen belüli növekedési retardáció)
- HELLP szindróma
- lepényleválás
Érdekesség, hogy egy sima fejfájás vagy egy hirtelen súlygyarapodás is jelezhet kialakulóban lévő preeklampsziát, melynek következménye lehet akár a magzat elhalása is. Ilyenkor nézni kell az anyai és a magzati kiemenetelt is.
Az anyánál kialakulhat HELLP szindróma vagy tüdőödéma, agyvérzés. A gyermeknél RDS (koraszülötteket érintő tüdőbetegség), NEC (koraszülötteket érintő bélbetegség) vagy IVH (agyvérzés) is.
2019-ben újabb tünetegyüttesek jelentek meg a preeklampszia meghatározásában, ilyenek például az alacsony vérlemezkeszám, vagy a méhen belüli növekedés-visszamaradás. Nem tudjuk azt, hogy az aszpirin tényleg segít-e megelőzni a preeklampsziát vagy enyhíteni annak súlyosságát. Minden esetben, - szoros kontroll mellett- a 34. hétig adható, mert azt már tudjuk, hogy megmentheti az anya és a gyermek életét is.
Németországban már a terhesgondozás része az első trimeszteri toxémia szűrés.
