Kérdések és válaszok: az újszülött- és családközpontú, fejlődéstámogató ellátás legfontosabb alapjai (előadásösszefoglaló)
A 2020-ban rendezett, rendhagyó módon online zajló Hot Topics in Neonatology konferencia számomra legérdekesebb és legtanulságosabb előadásai közé tartozik az újszülött- és családközpontú, fejlődéstámogató ellátás, már eddig is bizonyítottan eredményes (és szükséges!) gyakorlatának evidenciák szintjén való összefoglalása.
De mit is jelent a fejlődéstámogató ellátás a gyakorlatban?
Egy olyan szemléletet képvisel, mely felismeri, előtérbe helyezi, és személyre szabottan reagál az újszülöttek fiziológiai és viselkedésbeli jelzéseire minden interakció során, annak érdekében, hogy a koraszülött intenzív osztály, mint mesterséges extrauterin környezet, a lehető legkevesebb stresszt okozza, és elősegítse a koraszülött babák optimális fejlődését.
Az ellátás középpontjába a babát-és az anyát helyezi.
Őket együttesen veszi körbe egy védelmet nyújtó, biztonságos környezet, az őket ellátó szakszemélyzet és a közeli családtagok. Hangsúlyozza, a sokszor még ma is rendszeres gyakorlattal szemben, hogy az újszülött ellátása individualizált, a baba reakciója, viselkedése folyamatosan revideálja az őt ellátó környezet tevékenységét. Ennek egyik legfontosabb komponenseként az idegrendszer fejlődésének védelmét emeli ki, ami ebben a rendkívül sérülékeny időszakban az egyik legnehezebb feladatunk.
Nekem az egyik legfontosabb gondolat a baba és a család mentális egészségének jelentősége, ami nem valósulhat meg másképp, csak akkor, ha korán lehetőség van egy kötődő kapcsolat kialakulására.
Összesen hat pontban fogalmazták meg azokat a gyakorlatokat, amik evidencia szintjén javítják a kimenetelt. Legfontosabbak közülük a szülőkkel való együttműködés és megosztott döntéshozatal, ami csak a szülők folyamatos jelenléte útján valósulhat csak meg.
Ennek hiánya bizonyítottan csökkenti a bizalmat a szakszemélyzet felé, a szülői kompetencia-érzést és a baba önálló ellátásának képességét. Ha a baba, és/vagy a család igényeit és szükségleteit a rossz, vagy hiányos kommunikáció miatt nem mérjük fel, a rövid-és hosszútávú kimenetel egyértelműen romlik. Az előadásban rávilágítottak arra is, hogy az anyatejes táplálás esélye csökken, míg a késői szepszis lehetősége megnő.
Sok szülő félve nyúl be megérinteni az inkubátorba a babáját első alkalommal. Ennek fontosságát azonban nem lehet hangsúlyozni: elmaradása növeli a stressz-szintet, az agyvérzés kockázatát és a reflux előfordulását. Üzenete ennek, hogy megfelelő kézhigiéné mellett a szülői érintés kockázata infekció szempontjából elhanyagolható, jelenléte viszont felbecsülhetetlen előnyökkel bír.
Az újszülöttek alvás-ébrenlét ciklusának kialakítása és támogatása kifejezetten nagy feladat elé állítja az ellátó személyzetet. Ennek kivitelezése azonban kiemelkedő szereppel bír a fejlődéstámogató gyakorlatok között. Növeli az agyi plaszticitást, bizonyos agyterületek aktivitását, segíti a növekedést és a fejlődést.
Számomra az egyik legfontosabb és legkedvesebb része a szülői jelenlétnek a PIC osztályon a bőr-bőr kontaktus gyakorlása. Lenyűgöző volt, amikor tanulmányok szintjén végig sorolták a kenguruzás legfontosabb előnyeit. Egyértelmű stresszcsökkentő és fájdalomcsillapító hatása mellett javítja a táplálhatóságot, fokozza a növekedést, általa az anyatejes táplálás korábban indul, hosszabban marad fenn és csökkenti a mortalitást.
A rendszeres kenguruzás elmaradása azonban megnehezíti az anya-baba kötődést, emeli bennük a stressz szintet és csökkenti a termelődő anyatej mennyiségét. Gyakorlásához elengedhetetlen a nyugodt, zavartalan, és bensőséges környezet. A korai bőr-bőr kontaktus támogatása esszenciális minden koraszülött intenzív osztályon.
Mindezekkel átfedésben kiemelendő az újszülött és a szülők stressz szintjének nem – farmakológiai módszerekkel történő csökkentése, mely szintén nagy befolyással bír a hosszútávú kimenetel szempontjából mind a babára, mind a családra. A baba-anya kapcsolat fokozása, a bőr-bőr kontaktuson túl a non-nutritív szoptatás támogatásával érhető el. A szülők szorongásának csökkentése kifejezetten fontos, hiszen az érzelmi állapotuk bizonyítottan és közvetlenül visszahat a babára és a viselkedésére.
A szülő-baba kapcsolat támogatásának hiánya és a fokozott stressz szint gyenge alkalmazkodáshoz, csökkent önbizalomhoz és táplálási nehézségekhez vezet. A fájdalmakra adott adverz reakciók egyértelműen rontják a kimenetelt. A fájdalom és a stressz tudatos csökkentése az újszülöttben és a szülőkben egyaránt elengedhetetlen a koraszülött intenzív osztályon.
A fejlődéstámogató gyakorlatok közül a megfelelő táplálás is elsővonalbeli. Mindez egy, az ellátásban résztvevő szakemberek és a szülők együttműködése által létrehozott, individualizált táplálási terv megalkotásán és alkalmazásán keresztül valósul meg. Ennek – a baba mellett – központi szereplője az anya, hiszen mindennek alapja az anyatej. Az újszülött táplálása optimális esetben szülői kompetencia, ami háborítatlan, nyugodt körülmények között zajlik. A rossz táplálási rezsim elmaradott növekedéshez vezet, rontja az idegrendszer fejlődését, növeli a stressz és a szorongás szintjét.
Összefoglalva a felsoroltakat, az újszülött- és családközpontú, fejlődéstámogató ellátás: esszenciális az újszülött és a szülők rövid és hosszútávú fizikális, mentális és szociális jólétéhez. Egyértelmű, pozitív ráhatással bír a babára, a szülőkre és a családra a baba születésétől a teljes életén át. Az osztályos protokollok és guideline-ok közé kötelezően beépítendők és betartandók. A minőségi ellátás ugyanis lehetőséget ad egy minőségi életre.
