2021.november 17, Lancet
Több mint 10 évvel ezelőtt (2009) az EFCNI (European Foundation for the Care of Newborn Infants- Európai Alapítvány az Újszülöttek Ellátásért) kezdeményezésére november 17-ét a Koraszülöttek Világnapjává nevezték ki, e nap ünneplése mára már egy globális mozgalommá vált, amelynek célja felhívni a figyelmet a koraszülésre és annak következményeire. Évente nagyjából minden tizedik kisbaba koraszülöttként jön világra és ezek a számok világszerte folyamatosan emelkednek.
A koraszülöttség súlyos azonnali és hosszú távú egészségügyi következményekkel jár; az újszülöttkori halálozás egyik vezető oka.
A 2021. évi Koraszülöttek Világnapjának célja rávilágítani arra sajátos kihívásra, mellyel a -jelenleg is tomboló -Covid-19 világjárvány miatt kell(ett) szembenézniük a túl korán született babáknak és családjaiknak. A pandémia közel 2 éve a társadalmak és az egészségügy rendszerek működését világszerte felforgatta. Habár a hangsúly jogosan a COVID-19 által okozott válság és következményeinek kezelésén volt, a járványhoz kapcsolódó korlátozások befolyásolták az ellátás minőségét, beleértve a bizonyítékokon alapuló újszülött- és családközpontú ellátást is. A bevezetett korlátozások további extra nyomást gyakoroltak az újszülöttek és családjaik már egyébként is sérülékeny csoportjára, e szankciók hosszú távú következményei pedig még nem is láthatóak előre!
Ellentétben az olyan nemzetközi egyezményekkel, mint a 2030-ig tartó fejlesztési program vagy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, amelyek mind kiemelik az egészséghez való jogot és a gyermekek azon jogát, hogy szüleik mellettük legyenek, sok ország sok koraszülött intenzív osztályán mégis szeparációt vezettek be. Bár a vészhelyzet kezeléséhez szükség volt fertőzésvédelmi intézkedésekre, ezek üteme és általános lefedettsége a sérülékeny csecsemőkre és az ő szüleikre is vonatkozott, ami azonnali kihatással volt a gyermek növekedésére, fejlődésére, illetve a család teljes egészére is.
A világjárvány kezdetével egyre jobban aggódtunk amiatt, hogy milyen hatással lesz az a koraszülöttek, beteg és alacsony születési súlyú csecsemők ellátására az intenzív osztályokon. Hálózatunk több szülői szervezete is jelezte aggodalmát, mi szerint a szülők nem lehetnek a megfelelő módon [az elvárt módon, kívánt ideig és minőségben] a gyermekük mellett. Az EFCNI által koordinált Global Alliance of Newborn Care (GLANCE) égisze alatt létrehoztunk egy nemzetközi interdiszciplináris [több tudományt, szakterületet érintő] szakértői csoportot, az EFCNI COVID-19 Zero Separation Collaborative Group-ot, melynek célja egy globális online felmérés elkészítése a szülők tapasztalatairól, az újszülött- és családközpontú ellátás megvalósítását és működését gátló tényezőkről. A speciális vagy intenzív ellátásban részesülő újszülött babák szülei megosztották tapasztalataikat a terhesgondozás, a szülői jelenlét, a csecsemők táplálása és szoptatása, az egészségügyi kommunikáció és a mentális egészség témakörében. Összességében 56 ország több, mint 2100 résztvevőjének válaszait gyűjtöttük össze.
A felmérés eredményei riasztóak. és alátámasztották az EFCNI és a GLANCE hálózatában sok szülő által megosztott tapasztalatokat. A terhesgondozás és a szülés során az összes válaszadó több mint 40%-ánál nem engedélyezték támogató személy jelenlétét. A válaszadók több, mint a fele arról számolt be, hogy nem tartózkodhatott mellette támogató személy a szülése során, így ők érzelmi, információs és gyakorlati támogatás nélkül maradtak. Ezen túlmenően az újszülöttek mellett való szülői jelenlét és a bőr-bőr kontaktus is erősen korlátozott volt bizonyos koraszülött osztályokon.
Minden ötödik válaszadó (21%) azt válaszolta, hogy a szülő nem látogathatta a kórházban ápolt újszülöttjét.
Megdöbbentő volt az anyák és párjaik által tapasztalt eltérő bánásmód – a válaszadók csaknem háromnegyede jelezte, hogy az anya jelen lehet az újszülöttje mellett a koraszülött osztályon, de csak valamivel több, mint fele mondta azt, hogy az apa vagy a partner is a gyermekével lehetett. A szoptatás támogatása a felmérésünkre adott válaszok szerint többnyire megmaradt, de kevesebb, mint minden ötödik kitöltő válaszolta azt, hogy nem ösztönözték a szoptatásra.
A járvány első évében főként az egészségügyi szakemberek és a szülők közötti kommunikáció, az egészségügyi információk és a mentális egészségügyi támogatás volt nagyrészt elégtelen.
A válaszadók egyharmadának nem volt elegendő információja arról, hogyan védheti meg magát és gyermekét a COVID-19 fertőzéstől a kórházi tartózkodás alatt és a hazabocsátáskor; nagy többségük (75%) pedig aggódott a terhesség alatti és szülés utáni időszakban a COVID-19 vírushelyzet miatt, további stresszt generálva ezzel egy amúgy is kihívásokkal teli helyzetben. Összességében az eredmények országspecifikus különbségeket mutatnak, amelyek a COVID-19-hez kapcsolódó korlátozások (pl. társadalmi távolságtartás és lezárás) mértéke is befolyásol.
Tekintettel a visszajelzések aggasztó jellegére, felszólítjuk a döntéshozókat, a népegészségügyi szakértőket és az egészségügyi szakembereket, hogy tegyenek azonnali lépéseket a zéró szeparáció, valamint az újszülött- és családközpontú ellátás érdekében.
Bár világszerte egyre több újszülött osztály alkalmazta már ezt az ellátási megközelítést, irányelveket kell kidolgozni annak biztosítására, hogy az efféle ellátást a vészhelyzetek alatt is fenntarthassák. Biztosítani kell a biztonságos környezetet, a tiszteletteljes és támogató ellátást a várandósság, a vajúdás és a szülés során, illetve nem lehet megtiltani a támogató személy jelenlétét a terhesgondozás és a szülés alatt sem.
Minden túl korán, túl aprón vagy túl betegként született csecsemőnek minden körülmények között magas színvonalú ellátásban kell részesülnie a legjobb életkezdet biztosítása érdekében.
Az egészségügyi szolgáltatóknak mindenkor értékelniük kell, be kell vonniuk, illetve fel kell hatalmazniuk a szülőket, mint saját újszülöttjeik kulcsfontosságú ellátói.
A kórházaknak zéró szeparációt és egy - a családot befogadó - irányelvet kell kialakítaniuk, biztosítaniuk kell a szülői jelenlétet, hogy lehetővé tegyék az azonnali bőr-bőr kontaktust, a kenguruzást, valamint a család és a csecsemő közötti kötődést.
Az egészségügyi szolgáltatóknak az anyatejet előnyben kell részesíteniük, lehetőség szerint ösztönözniük kell a szoptatást, hangsúlyozva a megfelelő csecsemőtáplálás előnyeit az újszülött kisbabák számára. Megfelelő egészségügyi tájékoztatást és folyamatos, tiszteletteljes kommunikációt kell biztosítani az egészségügyi szakemberek és a szülők között. Fel kell kínálni a mentális egészségügyi támogatás lehetőségét az arra szoruló szülőknek, családoknak.
Sürgősen meg kell erősíteni az újszülött - és családközpontú ellátás holisztikus megközelítését szerte a világban. Ez még fontosabb válság idején, amikor a korlátozásokat gyorsan vezetik be. Hálózatunk tagjaink jelentései megerősítik álláspontunkat, miszerint továbbra is a csecsemők ápolásakor a szüleiktől és gondviselőiktől való zéró szeparációs politikáját szorgalmazzuk.
Az újszülött- és családközpontú ellátást ott, ahol megszűnt, újra meg kell meghonosítani; ahol megkérdőjelezték ott népszerűsíteni kell, ahol korlátozták, ott pedig védeni kell. A zéró szeparációt meg kell valósítani, annak érdekében, hogy minden újszülött számára a lehető legjobb életkezdést biztosíthassuk.
