A koraszülött testén, végtagjain több tapasz, mandzsetta található, amelyek a monitorokkal állnak összeköttetésben. Ezek mutatják a vérnyomást, a szívműködést, a légzés számot, a vér oxigén ellátottságát, az un. oxigén szaturációját, anélkül, hogy ez utóbbi ismeretéhez vérvételre lenne szükség. Az elfogadható határértékek kissé eltérhetnek a baba gesztációs életkorától függően, illetve az újszülött, koraszülött légzéstámogatási igénye befolyásolja a megengedett határértékeket.
Arra biztatjuk a szülõket, hogy ne csak, sőt elsősorban ne a monitorokat figyeljék, hanem gyermekükre koncentráljanak, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni (különösen, ha a szülők semmi mást nem látnak, mint azt, hogy a nővérek-orvosok tekintete folyamatosan a monitorokat figyeli). Ugyanakkor az osztályon dolgozó szakemberek is mindig a baba állapotát felmérve döntenek arról, hogy a monitor a valóságnak megfelelő értéket mutat-e, vagy csak az igen kényes érzékelők mozdultak el a baba karján vagy lábán.
Ezért az alábbi segítséget szeretnénk nyújtani a szülőknek:
Ne aggódj, ha a baba pulzusa magasabbnak tűnik, mint mondjuk a szomszéd társáé, mindaddig, amíg láthatóan jól van.
A normál értékek
Pulzusszám: 80–160 szívverés percenként
Légzési frekvencia: 30 - 60 légvétel percenként
Vérnyomás: mindig a monitoron megjelenő (a zárójelben szereplő számra) koncentrálunk, az mutatja az un. középnyomást, s azt szeretjük, ha a baba terhességi hetének megfelelő számot vagy annál kicsit magasabb értéket látunk. De tudnod kell, hogy a vérnyomásmérést számos technikai tényező is befolyásolja, mely miatt egy-egy kiugró érték csak ismételt mérés után igényel beavatkozást. Az alacsonyabb és magasabb vérnyomás értékeknek is számos oka lehet, ezért mindig kérdezd meg az osztályos szakembereket, hogy a te babád esetében mire utalhat.
A vér oxigén ellátottsága - telítettsége, azaz az oxigén szaturáció:
37. terhességi hét alatt = 89 - 94%,
37. terhességi hét felett = 94 - 98%
** de mutathat 100%-ot is akár, ha segítség nélkül, önállóan lélegzik a baba, vagy a saját légzését támogató, valamilyen légzéstámogatásban részesül, ugyanakkor nincs a légkörinél magasabb ( 21%) oxigénigénye.
A PIC-ek különböző típusú monitorokat használnak, egy biztos, a beállított határértékeken kívül eső értékek pirosan villognak, s monitor sípoló hangot ad. A monitorok megismerése hasznos, csökkenti a szülői stresszt, ezért megnyugtatásod végett kérdezd meg a nővérkét vagy az orvost, amennyiben bizonytalan vagy melyik szám, mit mutat. Sőt, annak ellenére, ha mint szülő problémát észlelsz, valamiért nem úgy viselkedik a babád, ahogy megszoktad, ugyanakkor a monitorok normális értékeket mutatnak, mindenképp szólj az osztályos nővérkének, orvosnak.
A szülők sokszor előbb megérzik a bajt, mint ahogy a klinikai tünetek megjelennek a babáknál.
Amennyiben a babánál valamilyen rendellenesség lép fel - csökken a szívműködés, esik az oxigén szaturáció - a monitorok azonnal jeleznek és biztosítják, hogy a személyzet minél előbb a baba segítségére siessen.
De előfordulhat, hogy a gépek olyankor is jeleznek, és ezáltal az értékek néha nem megbízhatóak, ha a baba épp valamilyen ellátásban részesül, vagy csak egyszerűen nem érzi magát kényelmesen, ezek mind-mind riasztást okozhatnak a monitor értékeinek megváltozásával, ugyanakkor nem jelentek bajt. Azt, hogy a baba tökéletesen jól van, onnan tudjuk, hogy a bőre rózsás, esetleg mocorog, a megfelelő testhelyzetét keresve, vagy azért, mert már éhes, esetleg épp eszik/ evett. Mindezek a hétköznapok természetes velejárói, s nem jeleznek betegséget.
A monitoron általában két riasztás van: az egyik lassú sípoló hang, sárga fénnyel, amely figyelmeztető jellegű, hogy a baba értékei kissé túllépték a beállított határokat (ezeket mindig az orvos szabja meg).
A hangos és piros színű riasztás, ha a baba értékei aggodalomra adhatnak okot, nagyobb mértékben lépik át a beállított határokat. Ne ijedj meg, mert nem mindig avatkoznak be azonnal a nővérek és az orvosok egy-egy jelzést követően, (ami nyilván neked ijesztő lehet, sőt őrültségnek tűnhet), de figyelik a babát, el tudják dönteni, hogy technikai oka van-e a riasztásnak, vagy tényleg segítségre szorul a gyermeked. Sok esetben adnak egy kis időt a babának az „önjavítás” megtanulására, természetesen a baba egészségének biztonságát a legfontosabb szempontként szem előtt tartva. De, az ő szervezetük még sokkal labilisabban működik, hamarabb jelez mindent, mint a felnőtteké, ugyanakkor sok esetben roppant ügyesen és gyorsan tudnak segíteni önmagukon akkor is, ha valós értékek miatt riaszt a monitoruk. Ilyenkor a szakemberek is csak ott állnak mellettük, figyelik, esetleg segítik őket a testhelyzetük megváltoztatásában, kicsit kézbe veszik vagy csak megsimogatják őket, hogy elnyugodjanak.
Nagyon sok szülő, még évekkel később is hallja álmában a monitorok hangját, riasztását. Ezért is fontos megfelelően edukálni a szülőket, hogy a megfelelő információk átadásával növeljük a szülő kompetencia szintjét, csökkentsük a félelemérzetüket és egyenjogú partnernek érezzék magukat gyermekük ellátása során. S nagyon jó, ha a tervezett hazamenetelüket megelőzően, un. családi szobában, már csak gyermeküket figyelve, a monitor értékeit nem látva töltenek el néhány napot- miközben természetesen a kollégák a központi monitoron látják, ha oda kell menniük, s még segíteniük kell egyes helyzetek megoldásában. Nehéz a monitoroktól nem függővé válni, de ez mégis fontos cél, mire végleg kilépnek a PIC ajtaján.
Írta: Nagy Lívia és Dr. Schill Beáta
