Ádám a várandósság 28 hetében született 400 grammal és 28 centivel.
23 hetes korig problémamentes terhesség után kezdődött a kálváriánk.
Az akkori ultrahang szerint súlyos magzati súlyretardáció lépett fel kevés magzatvízzel anyai magas vérnyomással, méhlepény beágyazódási rendellenesség miatt.
Egy éjszakai megfigyelés után közölték, hogy ha most megszületik a babám akkor az vetélésnek számít ha kibírom még 4 napig betöltöm a 24. hetet ami után menteni kell a babát, sorolták, hogy milyen súlyos egészségügyi károsodással jöhet világra ha egyáltalán életben marad.
Lévén, hogy első baba gondoljam át, mert valószínű, hogy a méhemet keresztbe fogják vágni, hogy minél könnyebben kitudják emelni a magzatot, ezáltal a regenerálódas is nehezebb és lehet sosem tudok kihordani egy egészséges terhességet, ha nem első lenne azt mondaná, hogy legfeljebb vége a családtervezésnek, de így gondoljam át.
Nem volt min gondolkodni közöltem, hogy akarom ezt a babát. Mondták rendben akkor szoros kontroll alatt fognak tartani.
Mivel a legjobb inkubátor az anyaméh így ez egy szélmalomharc volt az idővel. Mindennap nézték áramlásos ultrahanggal, hogy maradhat vagy ki kell venni.
Az utolsó 9 napot a szülőszobán töltöttem 0-24 megfigyelés alatt, mikor közölték, hogy itt a vége ezt a terhességet be kell fejezni.
Kettős érzelmek uralkodtak bennem, a rettegés, hogy mi lesz meg a megkönnyebbülés, mert úgy éreztem kint már többet tudnak tenni a gyerekemért mint bent.
Így 1 órán belül megszületett 400 grammal 28 cm el a kisfiam. A 3 tüdőérlelőnek hála felsírt, de így is hosszú hetekig volt szüksége légzéstámogatásra.
Mikor megláttam a pici testét az inkubátorban tudtam, hogy Nekem is harcolnom kell, nem törhetek össze, mert ez a csepp gyerek az orvosokkal és nővérekkel óriásit küzd, hogy egy szép nap haza vihessük.
Így felültünk erre az érzelmi hullámvasútra, amit csak a koramamik és korapapik tudnak.
A rettegés minden vérátömlesztés, minden ultrahang, minden röntgen, labor eredmény után és az önfeledt öröm minden lefejt ml és emésztett anyatejért, minden 10-20 gramm súlygyarapodásért, az első önálló kakáért.
Amik kis dolgoknak tűnnek, de oda bent ezek a lottó nyeremények. Azt a felemelő érzést mikor elsőnek érinthetjük meg és elsőnek kaphatjuk meg a pici törékeny kis testet tele csövekkel amire heteket van aki hónapokat is vár.
Ezek az aprónak tűnő csodák visznek előre, hogy tudjuk csinálni tovább mert muszáj.
Így 4,5 hónap kórházban tartózkodás után haza jöhettünk a mi csodánkkal.
Hiszem és vallom, hogy minden koraszülött sikertörténet mögött egy nagyon nehéz, fájdalommal, könnyekkel áztatott út áll de MEGÉRI.
