Dr. Stina Klemming, a svédországi Lund–Malmö NIDCAP Központ neonatológus szakorvosa és oktatója, előadásában áttörő kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat osztott meg arról, hogy az azonnali és folyamatos bőr-bőr kontaktus (iSSC), valamint az anya–újszülött páros ellátás (Mother–Newborn Couplet Care – MNCC) miként javítja jelentősen a koraszülöttek túlélését és fejlődését – miközben megőrzi a szülő–gyermek kapcsolat legkorábbi pillanatait. Dr. Klemming kiemelte: az azonnali és zavartalan bőr-bőr kontaktus nemcsak hasznos, hanem biológiailag elvárt norma minden újszülött számára.
Legyen szó időre született vagy extrém koraszülött babáról, az első órákban történő testkontaktus segíti:
- a stabil életfunkciók kialakulását (pulzus, oxigénszint, testhőmérséklet),
- az idegrendszeri és szociális fejlődést,
- a stressz csökkentést és a megfelelő alvásritmus rendeződését,
- a korai szoptatást és a kötődés kialakulását,
- valamint a szülők mentális jólétét és magabiztosságát.
Az előadás középpontjában az IPISTOSS tanulmány állt (Immediate Parent–Infant Skin-to-Skin Study), amelyben 91, 28–32. hétre született koraszülött babát vizsgáltak. Az újszülöttek egyik része azonnali bőr-bőr kontaktusban részesült a szülővel a születést követő első 6 órában, míg a kontrollcsoport hagyományos inkubátoros ellátásban részesült.
Főbb eredmények (az iSSC csoportban):
- 25%-kal alacsonyabb halálozás
- Ritkább centrális vénás kanülhasználat
- Stabilabb keringési és légzési paraméterek
- Javuló szociális kapcsolatteremtés már 4 hónapos korban
- Nem volt gyakoribb a kihűlés, sőt a bőr-bőr kontaktus segített a testhő megtartásában!
A másik fontos eleme a szeparációmentes ellátásnak az anya-újszülött páros gondozás (Couplet Care), vagyis hogy az anya és a baba ugyanabban a kórteremben, egymás mellett maradnak. A szülőszobai ellátást követően az anya–újszülött páros ellátása folytatódik az intenzív osztályon, ahol együtt, egy helyen kapják meg az ellátást – még akkor is, ha egyikük intenzív kezelést igényel.
A svéd nemzeti irányelvek szerint az anya és a baba nem választható el egymástól orvosi ellátás közben, a fizikai tér,a személyzet és az eszközök ezt a közös ellátást szolgálják valamint a szülészeti, intenzív ellátás és neonatológia egységes rendszerként működik. Ez a gyakorlat ma Svédország és Finnország több kórházában is működik – sőt fejlődő országokban (India és Tanzánia) is sikeresen bevezették. Így az első órákban biztosított szülői jelenlét és fizikai testközelség megfelelő idegrendszeri alapokat teremt a kötődéshez, tanuláshoz, stresszkezeléshez.
Mi kell a megvalósításhoz?
A szeparációmentes ellátás nemcsak szemléletet, hanem gyakorlati eszközöket és szervezési változásokat is kíván:
- Rugalmas infrastruktúra (mobil eszközök, CPAP, monitor, SSC-kompatibilis ágyak).
- Képzett személyzet – csapatban dolgozó szülésznők, NIC- és intenzív szakápolók.
- Személyre szabott kockázatértékelés az anya és a baba számára.
- Mentális felkészítés és támogatás a szülőknek.
- Bátorító kommunikáció és partnerség az egészségügyi csapat részéről.
„Etikailag is el kell gondolkodnunk azon, milyen kockázatot jelent, ha egy újszülött nem lehet az édesanyja közelében és mérlegelnünk kell az azonnali bőr-bőr kontaktus elmaradásának kockázatait és etikai vonatkozásait.” – hangsúlyozta Dr. Klemming.
Ez összhangban van a Gyermekjogok ENSZ-egyezményével, amely kimondja, hogy a gyermeknek joga van a szülőjével való kapcsolathoz – már a születés pillanatától kezdve, még akkor is, ha intenzív ellátásra szorul.
Ha szülőként, egészségügyi dolgozóként vagy döntéshozóként találkozunk a témával, kérdezzünk, tájékozódjunk, és támogassuk, hogy:
- a babákat ne válasszák el automatikusan a szülés után az édesanyától,
- a koraszülöttek is kaphassanak azonnali bőr-bőr kontaktust,
- az anyák–apák ne csak látogatók, hanem elsődleges ellátók lehessenek a saját babájuk mellett.
A „Zero Separation” nem csak egy kampányszlogen. Ez egy sürgető, valós változást követelő szemléletváltás. Az újszülötteknek szükségük van ránk – nekünk pedig kötelességünk, hogy ott legyünk velük, testközelből, az első pillanattól kezdve. A baba helye az édesanyja (vagy édesapja) mellkasán van – a születés első másodpercétől kezdve.
