Egy új teszt előre jelzi az életveszélyes terhességi rendellenességet: A preeklampszia gyakori várandóssági problémának számít, de az orvosok eddig nem rendelkeztek megfelelő módszerrel annak súlyosságának előrejelzésére, egészen mostanáig.
Még ezernyi tanulmány után is számos kérdés áll fenn a várandósságra jellemző leggyakoribb betegségről: a preeklampsziáról.
Ez a kórkép veszélyesen magas vérnyomáshoz vezet az amerikai várandósságok kb. 5 százalékában, és lényegesen magasabb arányban fordul elő az afro-amerikai nőknél. A jelenség egyre gyakoribb.
Az egyetlen ismert gyógymód a szülés, ami komoly dilemmát okoz: minél hosszabb ideig tart a preeklampsziában szenvedő beteg terhessége, annál rosszabbul lesz, ugyanakkor minél hosszabb ideig fejlődik a magzat, annál egészségesebb lesz a születéskor. Az orvosok számára kihívást jelent előre megjósolni, milyen súlyos lesz az eset, és hogy ennek függvényében milyen egyéni kezelési döntéseket hozzanak.
A NEJM Evidence-ben megjelent tanulmány egy új módszert mutat be arra, hogy az orvosok megjósolják, hogy a várandóssággal összefüggő magas vérnyomás átalakul-e súlyos preeklampsziává, amely szervi elégtelenséget, látásvesztést és agyvérzést is okozhat. „Az új kutatás két terhességi fehérje közötti egyensúlyra összpontosít”, mondja Sarah Kilpatrick, a Cedars-Sinai Medical Center Los Angeles-i szülészeti és nőgyógyászati osztályának elnöke. A PIGF (placentális növekedési faktor) nevű fehérje magas szintje, amely serkenti a méhlepény növekedését, jó. Az sFlt-1 (oldható fms-szerű tirozin kináz) nevű fehérje magas szintje rossz - és ismert, hogy jóval a preeklampszia tüneteinek megjelenése előtt emelkedik a páciensnél. De önmagában a magas sFlt-1 számok nem jósolják meg, mely esetek válnak súlyossá.
Annak meghatározásához, hogy a fehérjék szintje hogyan áll összefüggésben a betegséggel, Kilpatrick csapata 1,014 származásilag és földrajzilag sokszínű, magas kockázatú beteget vizsgált, akik 23 és 35 hét közötti terhességi időszakban voltak. Mindegyiküket kórházi osztályon kezelték magas vérnyomással a 18 városi vagy külvárosi kórház valamelyikében.
A csapat megállapította, hogy amikor a "rossz" fehérje aránya a "jó" fehérjéhez képest 40 vagy annál magasabb volt, a betegeknél magas volt a rizikó a súlyos preeklampszia kialakulására a következő két hétben. Amikor az arány 40 alatt volt, ez a rizikó kevesebb mint 5 százalék volt. Kilpatrick azt javasolja, hogy az orvosok otthon is megfigyelhetik a magas kockázatú betegeket, ha a fenti arány például 10, míg azokat, akinek az aránya 100, át kellene szállítani egy olyan kórházba, ahol kezelni tudják a preeklampsziával járó szövődményeket, valamint a koraszülötteket is. "Egy rendkívül bonyolult betegségnél ez a klinikai előnye a kockázatok ismeretének", mondja Kilpatrick. "Számomra talán ez a legfontosabb dolog."
Jelenleg nincs gyors és meghatározó preeklampsziára vonatkozó teszt - mondja William Grobman, aki az anyai és magzati orvoslás szakértője az Ohio State Egyetemen. Bár ez a tanulmány nem szünteti meg teljes mértékben a bizonytalanságot, úgy véli, hogy a klinikusoknak “segít megérteni, kinek romlik az állapota egy adott időszakban". Grobman várakozással tekint arra, hogy az eredmények reprodukálhatók lesznek-e. Ugyanakkor Kilpatrick úgy látja, hogy ez a tanulmány kulcsfontosságú lépés a FDA jóváhagyásának megszerzése felé egy ilyen teszthez.
A teljes cikk itt olvasható.
A preeklamsziával kapcsolatban még több információ weboldalunkon.
A tanulmány fordítását a BT (British Telecommunications) kollégái készítették.
