Az újszülött gondozás harmonizálása és egységesítése világszerte - beleértve a legsebezhetőbb koraszülött és betegen született újszülöttek ellátását is - elengedhetetlen a 2030-ig teljesítendő World Health Organization (WHO) és UNICEF célkitűzésekhez, melyeknek egyik legfontosabb szempontja az újszülött halandóság csökkentése.
A kidolgozott ellátási standardok bemutatása céljából a WHO és az UNICIEF közös webinar sorozatot indított útjára, mely ezúttal az újszülött ellátás során keletkező adatgyűjtésre koncentrált.
Noha az adatok mennyisége és minősége változó, minden ország rendelkezik olyan adatokkal, amelyeket felhasználásával csökkenthető a csecsemőhalandóság.
A webinar során bemutatott példákban is látható, megoldható az adatok minőségének és elérhetőségének javítása rutin egészségügyi információkezelő rendszerek segítségével.
Az előadók kiemelték, mit lehet tenni az adatok hiányosságainak kiküszöbölése, a megelőzhető halálesetek - az újszülöttek egészséges életkezdetének biztosítása érdekében. Ötletekkel és tanácsokkal segítik megváltoztatni és javítani a korábban született, beteg újszülöttek gondozásának módját.
Előadók
Dr. Ornella Lincetto,, Dr. Louise Tina Day, Kondwani Chavula, Silke Mader, Dr. Gagan Gupta, Dr. Alexander Manu
A WHO által készített akciótervben csoportosították azon adatokat, melyek nélkülözhetetlenek a jobb minőségű ellátás érdekében.
Fontos az adatminőség és elérhetőség az orvosok és a szülők számára egyaránt és meg kell vizsgálni, hol vannak hiányosságok az alábbi területeken: alacsony születési súly, a halálozási arány, a kezelések, lehetséges fertőzések, kenguru módszer, gesztációs idő.
Ezek nélkül nem tudjuk az adatokat csoportosítani, nem tudunk adatot mérni, nem lehet az ellátás minőségét javítani.
Dr. Lincetto kiemelte, hogy fontos lenne beépíteni a napi rutinfeladatok közé az adatszolgáltatást, és ennek érdekében még szorosabb együttműködést kell kialakítani az Egészségügyi Minisztériumokkal. Priorizálni kell a riportingban használt adatokat, be kell vonni a személyzetet az adatszolgáltatási eszközök tesztelésébe, és ehhez meg kell tervezni a büdzsét és a humán erőforrásokat nemzeti, területi és kórházi szinten egyaránt.
Az előadás kulcs üzenete: Statisztikát kell vezetnünk arról, hogy hány esetben volt szeparáció a járvány alatt, ami nem volt indokolt. A kimutatásokban a beteg, vagy kissúlyú újszülöttek sokszor alulreprezentáltak, vagy hiányoznak az adathalmazból.
A kimutatások szerint az indiai újszülöttellátásban minden évben több mint 1 millió újszülött kerül intenzív ellátásba. 2011-2016 között 22.5%-al csökkent a halálozási arány.
Ami az anyai és a perinatális haláleseteket illeti, óriási szakadékot tárt fel a WHO 2015-ben az előírás és a gyakorlat között, melyből látszik, hogy az anyák iránti elkötelezettség erősebb, mint az újszülöttek iránti.
Minél több adat áll rendelkezésre, annál több újszülött és csecsemő halála lehetne megelőzhető és megfelelő országos adatbázissal biztosítani lehet a babák egészséges túlélését és fejlődését.
Malawiban az újszülötthalálozások egyharmada koraszülés miatti komplikációra vezethető vissza. Széles körben alkalmazzák a kenguru-módszert, viszont az erre vonatkozó adatok hiányosak! Ennek kiküszöbölésére 2014-2017 között kifejlesztettek egy új eljárást, mely megkönnyítette az adatok rendszerezését és kimutatását.
A kormány korai bevonása, a rutin kimutatások minimalizálása, és az adatminőség fejlesztése együttesen szükséges volt a sikeres adatbázis létrehozásához.
Miért fontos mérni a szülők és a közösség közötti elkötelezettséget?
A családközpontú ellátás alapja a szülő bevonása gyermeke ellátásába, melynek alapja, hogy megfelelő tudással és információkkal rendelkezzen a szülő, annak érdekében, hogy kompetens szülővé váljon, mire elhagyja gyermekével a koraszülött intenzív osztályt.
Amennyiben a szülőnél nem alakul ki kötődés, hosszútávú problémák alakulhatnak ki mind a szülő, mind a gyermek mentális egészségében.
Számos kutatás bizonyítja a családbarát ellátás fonotosságát, mégis nagyon ritkán kérdezik meg a szülőket a felmérések során, hogy pontosan milyen információkra, támogatatásra lenne szükségük.
Fontos, hogy a szülő komfortosan érezze magát a kórházban, a higiénés szükségleteik mellett szükségük van írásos és digitalis információra, megbízható adatokra gyermekük túlélési esélyeivel, életminőségével kapcsolatban illetve mentálhigiénés szakember segítségére, aki átsegíti őket a felmerülő nehézségeken.
A Covid-19 világjárvány következtében az adatszolgáltatás sok helyen akadozik vagy szünetel!
A WHO június 9-i frissítése alapján Angolától Zimbabwe-ig, a pandémia miatt bizonyos szolgáltatások elérhetetlenné váltak és fennakadások voltak a betegellátásban. Sajnos sok területen szigorításokat vezettek be a szülő-gyermek kapcsolattartásban, átcsoportosítások miatt limitálták az erőforrásokat.
A vírus az adatszolgáltatást sem kímélte, még nehezebb lett az adatgyűjtés és nagyon kevés az információ a COVID várandósságokra gyakorlott hatásairól. Jelenleg is zajlanak a mérések és tanulmányok, többek között a szolgáltatásban beállt fennakadásokról. (UNICEF)
Ezen eredményeknek az esetleges második hullámban lesz kiemelt szerepük, annak érdekében, hogy mely szolgáltatások legyenek elérhetőek, mit lehetne másképp csinálni.
Indiában minden évben 25 millió gyermek születik. Ebből 549.000 hal meg az első 28 napban, újszülöttként. 2005-ben még minden második nő otthon szült, míg 2015-ben már 10-ből 8 nő vajúdott valamilyen egészségügyi intézményben.
Mivel semmilyen monitorizáló rendszerük nem volt, 2012-ben az UNICEF 2 pilot fázisú adatszolgáltatást indított útjára, amely először papír alapon működött, majd digitalis formára váltott. A kimutatásaik szerint 2019-ben, 194.000-rel kevesebb lány született, mint fiú, viszont még mindig 117.500 volt a halálásetek száma. Az újszülöttek 61% valamilyen tüdőbetegségben hunyt el, 39%-ban a halál oka ismeretlen.
Továbbá elkezdték mérni az antibiotikum használatát is, amelynek felhasználása már 51%, ezáltal is csökkentve a halálozási rátát. Ez a szám tovább javulhat, ha megóvjuk a babákat a kihűléstől, segítséget nyújtunk az enterális táplálásuk felépítésében és a higiéniás körülmények javításában a hazaengedés után is.
Namíbiában volt egy olyan rossz szokás, hogyha szülés után meghalt egy baba, azt nem jegyezték le, így nem is került bele a kimutatásokba sem élve szülésként sem pedig halálesetként.
Annak ellenére, hogy szerették volna bevezetni az adatszolgáltatást, sajnos a személyzetnek nem volt ideje ezzel foglalkozni. Egy háromlépcsős tréningsorozatot követően, már az első tréning után csökkent a halálozási ráta!
Láthatóan még mindig sokat lehet tenni az ország újszülöttjeiért, de az alábbi példa is jól mutatja, mennyit számít akár egy szakember megfelelő képzettsége:
Egy szülésznő elmondása szerint “várandós anya, a várandósság végén preeklampsziás tüneteket mutatott, az anya stabilizálására fókuszált a csapat, miközben sajnos az újszülöttet elveszítették.
Ám a következő várandós édesanya esetében, amikor azt látták, hogy az anya nem reagál a kezelésre, úgy döntöttek, hogy megmentik a babát, még, ha ez az anya életébe kerül is.
Az édesanyát végül elveszítették, de az újszülött életben maradt, amely a megfelelő adatgyűjtésnek volt köszönhető. Úgy gondolom időbe fog telni, de javítani tudunk az ellátási módszereinken.”
A weinar előadásai megtekinthetőek az alábbi linkeken:
http://www.qualityofcarenetwork.org/webinars/recording-and-materials-use-data-action-session-1
http://www.qualityofcarenetwork.org/webinars/recording-and-materials-use-data-action-session-2
Kovács Ági