COVID = bébi-bumm vagy mélypont a gyermekvállalási kedvben? A válasz meglepő: mindkettő!
Amikor a COVID -19 vírus 2019 végén megjelent Kínában, majd eljutott az EU-ba, begyűrűzött az Egyesült Államokba is és megtörténtek az első bezárások világszerte, sok volt a találgatás, hogy mindez bébi-bummot idézhet elő, vagy ”babacsőd”-höz vezet majd.
Sokakban felmerült a kérdés, hogy azok az emberek, akik e kényszerpihenő miatt hirtelen hosszú időre össze lettek zárva otthonaikban, vajon felhasználják-e ezt az időt családalapításra, -bővítésre vagy épp ellenkezőleg, a járványhelyzet kapcsán kialakult gazdasági bizonytalanság miatt az emberek késleltetik majd első vagy újabb gyermekük születését?
Két nemrégiben megjelent cikk azt mutatja, hogy ami valójában történt, arra senki sem számított. Ugyanis az egyes országokban fellendülés volt, máshol pedig visszaesés (vagy legalábbis a születések számának folyamatos csökkenése).
Az első cikk a skandináv országokban – Dániában, Izlandon, Norvégiában, Finnországban és Svédországban – tapasztalható meglepetésszerű baby boomról szól. Míg sok gazdag országban csökkent a születési arányszám, ezekben az északi országok nemcsak megtartották születési arányukat, hanem túl is szárnyalták azokat. Izlandon 16,5%-os, Finnországban 7%-os, Dániában és Norvégiában pedig 3%-os és 5%-os növekedés érthetetlen volt a demográfusok számára, különösen azért, mert ezekben az országokban a születési ráta a világjárványt megelőzően csökkent.
Izlandon a születési ráta olyan gyorsan nőtt, és olyan sokáig maradt kiemelkedően magas, hogy a kialakult helyzet munkaerőhiányt okozott az egészségügyi infrastruktúrában. Ennek következményeképpen pl. Lengyelországból, Ausztráliából és Németországból érkező szülésznőket kellett foglalkoztatniuk, illetve már nyugdíjazott járó szülésznőket is kellett visszahívniuk a munkába.
Ennek a születésszám-növekedésnek egyik oka a nagyvonalú szülési szabadságban és az újszülöttet gondozó családoknak nyújtott pénzügyi támogatásban rejlik. Mind az öt ország legalább 11 hónapos fizetett szülési szabadságot biztosít, néhány ország pedig a nem dolgozó szülők számára juttatást kínál a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. Egy másik fontos tényező pedig a gyermekgondozás támogatása, amikor a szülők visszatérnének a munkaerőpiacra.
A demográfusok azonban tudják, hogy más magyarázatnak is kell lennie a születésszámok emelkedésének, mivel más országok- például Franciaország- hasonló előnyöket kínál az újdonsült szülőknek, és ott nem volt ennek megfelelő mértékű bébi-bumm.
Ezzel szemben Kína a pandémia alatt is küzdött a születésszám hosszú és rohamos csökkenésének ellensúlyozásával, amely 2021-ig folytatódott. Ez a cikk azt mutatja, hogy Kínában a születési ráta történelmi mélypontra esett –a „csak” 10,62 millió születés, alig haladja meg a halálesetek számát. Lehetséges, hogy a következő néhány évben-Kínában ténylegesen csökkenni kezd a népesség?
2016-ban a kínai kormány módosította az „egy gyermek politikáját”, lehetővé téve a családok számára, hogy második gyermeket is vállaljanak. És bár sokan megtették, sok pár úgy döntött, hogy nem vállal még első gyermeket sem, és sok fiatal egyáltalán nem szeretne házasságot kötni. A fogamzóképes korú nők úgy döntöttek, hogy a karrierjükre összpontosítanak, és vagy késlekednek, vagy úgy döntenek, hogy egyáltalán nem vállalnak gyermeket. Nem tudják vállalni a gyermeknevelés költségeit – legyen szó gyermekgondozásról vagy oktatásról.
A kínai kormány továbbra is fenntartja módosított politikáját a csökkenés megfordításának reményében. Hogy milyen eredménnyel, azt csak az idő fogja megmondani.
