Még koraszülő édesanyává válásom előtt én is, mint a legtöbb halandó ember, nagyjából annyival letudtam a higiéniát, hogy minden nap megmosakodtam, tiszta ruhát vettem, 8 mp alatt kezet mostam úgy, hogy a szappant még azelőtt lemostam, hogy szétdörzsöltem volna a tenyeremen. A kezem alig 40%-a volt látszólag tiszta, még bele is töröltem a közös kéztörlőbe és persze elzártam a csapot ugyanott, ahol koszos kézzel megnyitottam. Heti egy portörlés, porszívózás, felmosás, havi ablakpucolás (juj de gáz, bocs anya :D), kétheti ágyhúzás.
És ennyi.
Sosem voltam egy házitündér, nem is leszek, viszont vannak más tevékenységek, amikben kimagaslóan jobb vagyok, mint nőtársaim. (Felénk úgy mondják, hogy sikálja az a házat egész nap, akinek két anyja van és mindkettő édes.)
Aztán jött ez a fránya koraszülés. A trauma utáni sokktól zúgott a fejem, azt sem tudtam milyen nap van, fiú vagyok-e vagy lány? Mégis belépve az öltözőbe a mosakodás, öltözés folyamatát meg kellett tanulni (félpucéran, egy szál bugyiban vegyük fel a kórházi hálóinget, nem úgy, hogy még rajtunk van az utcán is viselt nadrág).
Hogyan kell kezet mosni?
Maga az osztály, nekem olyan futurisztikus, mintha egy másik bolygón lennék. Mivel kíváncsi természet vagyok, észrevettem a mosakodáshoz használt csap fölötti ábrákat, hogyan kell szabályosan kezet mosni, így már a „covid katasztrófa” előtt kiokosítottam magam legalább ebből.
Átlagemberként halvány fogalmam sincs még mindig arról, hogy a precízen kidolgozott kórházi higiéniás tennivalók valóban mind szükségesek, vagy egy részük elhanyagolható. Csak akkor biztosítható a lehető legelérhetőbb higiénia, ha végig megyünk az adott lépéseken, vagy a fele felesleges időhúzás? A gyakorlatban sajnos az utóbbi érvényesül. Ahogy az egyik nővérke fogalmazott: másik osztályon sem tartottuk be...
Én szabálykövető ember vagyok, mert hiszek abban, hogy egy tőlem ezerszer okosabb ember hosszú évek tapasztalatait, kutatómunkáját latba vetve azért adott utasításba bizonyos dolgokat, mert azok betartásával elérhetjük, hogy minimális legyen a fertőzésveszély. Nem ismerem, nem látom át, de feltételezem, hogy jól van felépítve és van értelme betartani és betartatni a higiéniai előírásokat. Vagy nem?
Sajnos a bent töltött hetek alatt tapasztaltam, láttam a hiányosságokat a “rendszerben”.
A szülők, látogatók kézhigiéniája a kórházban
A szülők, látogatók részéről azt láttam, hogy általában nem veszik észre a már említett kis ábrákat a mosdó felett, így mint ahogy fentebb írtam, gyorsan letudják a kézmosást.
A felsőtestet is alaposan le kellett (volna) mosni, a hajlatokat is. Eleve mindezt fehérneműben, hogy a „szennyezett” utcai nadrág ne érintkezzen a tiszta hálóinggel, mert összekoszolja azt kintről magunkkal hozott huncut kórokozókkal.
Sajnos előfordul, hogy vannak kevésbé ápolt anyukák, akik képesek koszosan, véresen, betegen bejönni az osztályra. A sokktól eltompulva még egy kulturált, művelt átlagembernek sem jut eszébe rögtön, hogy felfogja, veszélyt jelenthet a bent lévő babákra a betegsége.
Velem is előfordult, hogy egy fertőzés jött ki rajtam és nem mentem rögtön konzultálni emiatt, mert megszoktam az elmúlt években, hogy ez időként előjön nálam.
A PIC-re bekerülő szülőknek kell egy pár nap, mire teljesen átáll a gondolkodásuk és jobban odafigyelnek magukra és a környezetükre. Addig is azt hurcolnak be, amit akarnak az osztályra.
Szabad mobiltelefont használni a koraszülött intenzív osztályon?
Örök kérdés a mobiltelefon! Megkérdeztem és megengedték fényképezni a kisbabámat. Pedig potenciális veszélyforrás! És tilos lenne. Letöröltem belépés előtt fertőtlenítővel, remélem hatásos volt. Amúgy is van minden dolgozónál, nyomkodják, használják is, boxon belül és kívül is, személyzet és szülők is.
Nem csak a szülők figyelmetlensége a gond, hanem sajnos az is, hogy a nővérek ritkán szólnak rá a látogatókra. Persze, hogy nem állhatnak mögöttünk mosakodáskor nádpálcával és nem oktathatják le minden újonnan érkezőnek a helyes kézmosás menetét, ez a mi dolgunk, a mi felelősségünk kell, hogy legyen, pedig úgy tudom megvannak erre a feladatra is a kijelölt személyek, de a gyakorlatban ez úgy működik, hogy az jön lemosni minket, aki ráér épp, ha nagyon szemet szúr valaki a kinézetével, viselkedésével, akkor rendre utasítja és ennyi.
Az az igazság, hogy rajtam kívül, azokban a hetekben senki nem mosakodott, mosott kezet, ahogy elő van írva. Lehet hasznos lenne néha több figyelmet fordítani erre is, valahogy a rutin részévé tenni egy gyorstalpaló oktatást legalább a rendszeresen járó anyukáknak. A rendszertelenül járók felett meg pláne nádpálcával állnék...
Szomorú, hogy ezt le kellett írnom, de az az igazság, hogy sajnos maguk a nővérek sem tartják mindig be a szabályokat, be-be szaladnak egy olyan szobába, ahol védőruházat, vagy maszk viselése lenne kötelező belépéskor. Belépnek gyorsan valamiért, vagy szólnak a kolléganőnek. Egy olyan kórteremben, ahol fertőző beteg gyerek van.
Tudom, hogy egy nap ezerszer kell ki-be nyúlkálni az inkubátorokba, de a saját szememmel láttam a már általam idézett 8 mp-es kézfertőtlenítést két inkubátor között az előírt mozdulatok nélkül.
Nekem, mint szülőnek, aki félti, óvja a kisbabáját, reménykedik minden nap, hogy megerősödik, meggyógyul, nagyon-nagyon ijesztő, stresszes azt látni, hogy ilyen dolgok megtörténnek.
Hallottam és láttam, átéltem mindenféle kórházi fertőzéseket, amik végig söpörtek az osztályon, hiába az elővigyázatosság, óvintézkedések hada.
De vajon akkor is terjednének, ha mindenki katonásan betartaná az előírást?
Úgy gondolom, amit meg lehet tenni a babáinkért, a szülőkért, a személyzetért, azt tegyük meg. Igenis, én képes voltam kialvatlanul, stresszben, sok héten át naponta százszor kezet mosni úgy, ahogy az elő van írva. Biztos, hogy nem annyiszor, mint a nővéreknek kell és lehet nem talpaltam annyit egy nap alatt az osztályon, mint ők, viszont én a beteg kis cseppemmel együtt szenvedtem több hétig egy jó alvás, összefüggő több órás pihenés vagy szabadnap nélkül. Az is van olyan kimerítő, mint egy sűrű nappalos műszak. Persze elfogult vagyok, mert az én gyerekem feküdt ott. A nővéreknek ő csak egy baba a sok száz közül.
Nekem viszont az egyetlen, törékeny koraszülöttem!
Annyit szeretnék kérni, drága nővérek, orvosok, hogy tanítsák meg a szülőket, látogatókat kezet mosni, betegen ne jöjjenek be az osztályra, mert nemcsak a saját gyermekük egészségét veszélyeztetik, hanem mindenki másét is odabent. És tartsák be az előírt higiéniás szabályokat.
Nagy hiányossága a rendszernek, hogy amíg a baba állapotáról mindent tudnak, addig a szülő adataihoz nem férnek hozzá, vagy nincs hozzá joguk. Én azt hittem, ez magától értetődő, hogy látják az én kórképemet is, de tévedtem és nekem kellett felvilágosítani az orvost a szülést megelőző egészségügyi problémáimról és a fennálló betegségeimről.
Sajnos sorolhatnám még, hogy milyen hiányosságokat, ijesztő dolgokat láttam higiéniai szempontból, de nem az a célom, hogy rémtörténeteket meséljek, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy kis odafigyeléssel és kellő határozottsággal, de tartsuk minél tisztábban a koraszülött osztályokat!
megfelelő betanítással és annak folyamatos ellenőrzésével,
ez jelentősen csökkentené a fertőzések számát!
A maszk viselése szerintem kibírható, rajtam is volt sokszor, ha allergiásként úgy éreztem, kapar a torkom, folyik az orrom. Simán el lehet benne tölteni látógatóként pár órát a meleg, száraz levegőjű koraszülött osztályon.
Higiéniára fel!
Moss kezet!
Életet ment!
