Milyen eddigi ismereteink vannak a témában?
A koraszülöttek beszéd- és nyelvi fejlődése nagyobb eséllyel késik.
A beszédfejlődésre hatással van a születéskori gesztációs kor, az újszülöttkori betegségek, a kórházi tartózkodás hossza, a hallás állapota és a környezeti tényezők.
A beszéd- és nyelvmegértés normális fejlődéséhez elengedhetetlenek a korai nyelvi tapasztalatok.
Koraszülött osztályon alkalmazott nyelvi program és a 2 éves kori utánkövetés eredményei (randomizált kontrollált vizsgálat) fordítását Schottner Ágnes készítette.
Az anyai és az apai a babához irányított beszéd egyaránt csendes észlelő állapothoz vezeti a koraszülötteket. A csendes észlelő állapotban töltött idő növekedése egy sokkal szervezettebb és érettebb agyi funkciót jelez. A NIDCAP és FINE ellátás célja, hogy a szervezettebb viselkedés elősegítésével támogassa az újszülött idegrendszeri fejlődését, és hogy előmozdítsa a szülők szerepét, mint a gyermek fő és legkövetkezetesebb gondozóiét. Ez a tanulmány további bizonyítékokat szolgáltat a szülői hang koraszülöttek viselkedésére gyakorolt szervező szerepéről, megmutatja az anyák és az apák koraszülött babájukkal való tudatos és összehangolt kommunikációjának fontosságát, mint értékes interakciós mód a baba kórházi tartózkodása során a PIC osztályon, illetve azt követően.
Miért fontos ez a kutatási eredmény?
A tanulmány bemutatja, miért előnyös a strukturált nyelvi és beszédbeli részvétel a koraszülött gyermekek szülei számára. Ennek része annak ismertetése, hogyan beszéljenek a gyermekükhöz, valamint az interaktív beszéd jelentősége, valamint a koraszülött babűk számára különösen hasznos a nyelvi ingerekben gazdag környezet, és már az újszülött intenzív osztályon is előnyös, ha ezzel vannak körülvéve.
Eredmények
A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a szülők által a koraszülött osztályon alkalmazott nyelvi program befolyásolta-e a Bayley Csecsemő- és Kisgyermekfejlődési Skála (BSID-III) teszten elért nyelvi és kognitív pontszámokat. Randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek a 32. gesztációs hét előtt született újszülöttek körében. A résztvevőket véletlenszerűen osztották be két csoportba: az intervenciós csoportba (N=45), amelyben a szülők nyelvi foglalkozásokat vezettek, illetve a kontrollcsoportba (N=43), amelyben egészséggel és biztonsággal kapcsolatos foglalkozások zajlottak.
A nyelvi környezet értékeléséhez rögzítették az elhangzott felnőtt szavak számát (AWC – adult word count, vagyis egy felnőtt, nő vagy férfi által kimondott szavak száma), a gyermek–szülő kommunikációs interakciók számát (CT – conversational turns, a csecsemő és a szülő közötti interakciók száma), valamint a gyermeki vokalizációk számát (CV – child vocalization, a csecsemő által kiadott, beszédhez kapcsolódó hangok száma). A mérések a 32., 34. és 36. gesztációs héten történtek.
Az elsődleges eredmények a Bayley Csecsemő- és Kisgyermekfejlődési Skála (BSID-III) nyelvi és kognitív pontszámai voltak 2 éves korrigált életkorban. Másodlagos eredményként értékelték az elhangzott felnőtt szavak számát (AWC), a gyermek–szülő kommunikációs interakciók számát (CT), a gyermeki vokalizációk számát (CV), valamint a BSID-III nyelvi és kognitív pontszámait 12 hónapos korrigált életkorban. Nyelvi vagy kognitív elmaradásnak azt tekintették, ha a BSID-III összpontszámok 85 pont alatt voltak (≥1 szórásnyi elmaradás az átlagtól), illetve ha az alskálák pontszáma 7 alatti értéket mutatott.
Kiemelendő:
- Az intervenciós csoportban a felnőtt szószám (AWC) 36 hetes korban szignifikánsan magasabb volt, és minden mérési időpont között növekedést mutatott. Emellett ebben a csoportban alacsonyabb arányban fordult elő a 2 éves korban mért receptív nyelvi lemaradás.
- A nyelvi foglalkozások 80%-kal csökkentették annak esélyét, hogy a nyelvi összpontszám 85 pont alatti legyen, és 90%-kal annak esélyét, hogy a beszédmegértési alskála pontszáma 7 alatti legyen. A kognitív pontszámokkal nem mutatkozott szignifikáns összefüggés.
- A 32. és 36. gesztációs hét között a magasabb felnőtt szószám (AWC) és több gyermek–szülő interakció (CT) magasabb Bayley-pontszámokkal társult. A felnőtt szószám és a beszélőváltások száma önállóan is összefüggést mutatott a kedvezőbb 2 éves kori BSID-III pontszámokkal mindkét csoportban.
Azoknál a babáknál, akiknek a szülei részt vettek a nyelvi foglalkozásokon, a környezetükben több felnőtt beszéd hangzott el, és ez a mennyiség a baba fejlődése során folyamatosan nőtt. Náluk ritkábban fordult elő, hogy 2 éves korban elmaradás mutatkozott a beszéd megértésében. A nyelvi foglalkozások jelentősen csökkentették annak az esélyét, hogy a gyermek beszéd- vagy nyelvi fejlődése lemaradjon. Azok a babák, akik több beszédet hallottak és több oda-vissza kommunikáció (pl. kérdés–válasz, „párbeszéd”) zajlott közöttük és a szüleik között, jobb eredményeket értek el a későbbi fejlődési vizsgálatokon – függetlenül attól, hogy melyik csoportba tartoztak.
Miért fontos ez a kutatási eredmény a fejlődéstámogató ellátás szempontjából?
A NIDCAP keretein belül arra törekszünk, hogy az újszülött intenzív osztályon olyan környezetet hozzunk létre, amely a lehető legjobban támogatja a baba fejlődését, és elősegíti a korai szülő–gyermek interakciókat. Ezért különösen fontos hangsúlyozni, hogy a hang és a beszéd alapvető részei a gondozásnak, a korai kapcsolódásnak és a fejlődésnek.
Egy jól megtervezett és felépített módszer – amilyet McGowan és munkatársai tanulmányukban bemutatnak – és annak kedvező eredményei emlékeztetnek bennünket, újszülött intenzív osztályon dolgozó gondozókat arra, mennyire fontos, hogy az újszülött minél többet hallja szülei hangját, különösen, amikor azok közvetlenül hozzá beszélnek.
A gondozóknak kiemelt szerepük van abban, hogy a környezetet úgy alakítsák, hogy a baba számára a szülői beszéd rendszeresen és zavartalanul elérhető legyen. Ez magában foglalja a zavaró környezeti zajok mérséklését, a szülők számára javasolt módszerek (például beszéd, olvasás, éneklés) ismertetését, valamint privát tér biztosítását a szülő–gyermek interakciókhoz.
A cikkben bemutatott gondolatokat felhívásként is értelmezhetjük: új megvilágításba helyezik azokat a természetes, ösztönös és spontán szülői viselkedéseket – például a babához intézett beszédet –, amelyek külön figyelmet és támogatást igényelnek a PIC-en.
E C McGowan, M Caskey, R Tucker and B R Vohr. Journal of Pediatrics, 2024;264:113740. https://doi.org/10.1016/j.jpeds.2023.113740
