Az idegtudomány és a gondoskodás találkozása: a koraszülöttség kihívásai és a családközpontú és –fejlődéstámogató ellátás kritikus szerepe a neuroprotektív ellátási csomag kulcsfontosságú részeként tanulmányt a British Telecommunication csapata fordította önkéntes munkában.
Milyen eddigi ismereteink vannak a témában?
A várandósság harmadik trimesztere az agy fejlődésének kritikus szakasza. A koraszülöttség és az ezzel kapcsolatos újszülött intenzív ellátási folyamat rendhagyó pályára terelhetik a fejlődő agyat ebben a legsérülékenyebb időszakban. Ezt az időszakot jórészt intenzív osztályon, szinte szeparációban töltik az újszülöttek, sajnos pozitív anyai és apai hatások nélkül.
Miért fontos ez a kutatási eredmény?
Ez egy naprakész áttekintés, amely a legújabb tanulmányokat összesíti a koraszülöttek idegrendszer-fejlődési kimeneteléről, a koraszülöttek agykárosodásának kórélettanáról, valamint a lehetséges orvosi és nem orvosi neuroprotektív stratégiákról.
Eredmények
Bár az agykamrai vérzés (IVH) és a cisztás fehérállomány-pusztulás (PVL) előfordulása csökkent, a koraszülött korban előforduló agykárosodás egy új formája jelent meg, amely ártalmas és sorvasztó zavarok hatásainak kombinációjából áll. Következésképpen, bár a korábbinál alacsonyabb arányban számoltak be súlyos idegrendszeri fogyatékosságról, a koraszüléssel kapcsolatos átfogó szövődmények száma továbbra is növekszik.
Ebben az áttekintő cikkben a szerzők megvizsgálták a magzati agy fejlődésének mérföldköveit és megvitatták, hogy a koraszülés hogyan zavarhatja meg ezt a pályát. Áttekintették a koraszüléssel kapcsolatos gyakori betegségeket, beleértve a motoros, kognitív, viselkedési, beszéd/nyelvi és tanulmányi nehézségeket.
A szerzők egy új patológiás entitást, a koraszülöttkori enkefalopátiát ábrázolják, és kiemelik az MRI vizsgálatokon előforduló fő ismertetőjeleket (jellemző mintázatokat), amelyek a koraszülöttek agyát jellemzik. A mintázat szerkezeti változásai közé tartozik a fehér- és a szürkeállomány mikroszerkezetének megváltozása, az agy barázdálódásának károsodása, a regionális agynövekedés zavara, amik mind az idegsejtek hálózatának szétkapcsolódását és a szabálytalan fejlődést tükrözik.
A cikk a jelenlegi gyógyszeralapú neuroprotektív terápiákkal foglalkozik, beleértve a szteroidok és a magnézium születés előtti beadását, a késői köldökellátást, a születés utáni koffein adást, valamint az olyan beavatkozásokat, mint az erythropoetin és őssejtkezelés, melyek még mindig intenzív kutatás alatt állnak.
Ennek az áttekintésnek azonban az a célja, hogy felvázolja és kiemelje azokat az alapvető, fenntartható és hatékony, nem orvosi, családközpontú, fejlődéstámogató stratégiákat (pl.: NIDCAP, FINE, bőr-bőr kontaktus, szoptatás, szülői jelenlét), melyek potenciálisan javítják a koraszülöttek idegrendszeri fejlődési eredményeit. A szerzők kétségkívül támogatják, hogy ezek a gyakorlatok minden neuroprotektív ellátási csomag szerves részét képezzék és figyelembe vegyék őket a koraszülöttek idegrendszerének védelmét szolgáló gyógyszeres terápiák jövőbeli klinikai vizsgálatai során.
Miért fontos ez a kutatási eredmény a fejlődéstámogató ellátás szempontjából?
Sonia és szerzőtársai munkája az újszülöttellátás jó gyakorlatának nélkülözhetetlen összetevőit részletezi, melyek a NIDCAP modell alapjai is, és hangsúlyozza a vizsgált stratégiák és beavatkozások neuroprotektív tulajdonságát. Az áttekintés kiváló forrás, melyet a NIDCAP oktatói használhatnak és kiegészítő olvasmányként ajánlhatják a NIDCAP és FINE- szakemberek képzése során.
