Az újszülöttekkel való kommunikáció a koraszülött osztályokon számos kihívást rejt magában. A korai időszakban a szülőknek időre és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy magabiztosnak és kompetensnek érezzék magukat gyermekük igényeinek felismerésében és ellátásában. Fontos hangsúlyozni, hogy a kommunikáció nem merül ki a bőr-bőr kontaktusban vagy az újszülött egyszerű jeleinek felismerésében. Bár ezek is fontos részei, elsősorban a nyelvi, párbeszéden alapuló kommunikációra kell gondolni, amelyet arckifejezések, gesztusok és vokalizációk is kísérnek.
Az újszülöttek a kezdetektől fogva – ha nem is szavakkal – igyekeznek kapcsolatot teremteni a környezetükkel, és várják a reakciókat. Ebben a folyamatban kiemelt szerepük van az egészségügyi dolgozóknak, akik a kórházi tartózkodás idején számos interakcióba lépnek mind a babákkal, mind a szülőkkel. Nemcsak kommunikálnak az újszülöttekkel, hanem ösztönzik is a szülőket a különféle kommunikációs formák kipróbálására és elsajátítására.
Szülők és ápolók nézőpontjai a koraszülöttekkel való kommunikációt segítő és gátló tényezőkről – két tanulmány összefoglalója
A két tanulmány interjúk segítségével vizsgálja, hogy a szülők és a PIC-en dolgozó ápolók nézőpontjából milyen tényezők segítik vagy akadályozzák a szülő–gyermek közötti kommunikáció kialakulását a korai időszakban.
Szülők által kiemelt tényezők
Az újszülött intenzív osztályon való ellátás, valamint a fizikai és érzelmi kapcsolódás nehézségei komoly kihívást jelentenek a családok számára. Ez az élethelyzet sokszor túlstimuláló a szülőknek: életük egyik legintimebb időszakát idegen, kórházi környezetben élik meg, miközben az osztály működését eleinte még nem ismerik. Többen számoltak be arról, hogy a szigorú szabályok miatt kezdetben bizonytalanok voltak abban, mit tehetnek és mit nem gyermekükkel – ez pedig a kommunikáció kialakulását is nehezítette.
A különböző kommunikációs stratégiák – például az érintés, az illatok, a beszéd, a bőr-bőr kontaktus, a zene vagy az olvasás – kipróbálása segítette őket abban, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb kapcsolódási formát, és jobban megértsék gyermekük testbeszédét és jelzéseit.
Komoly kommunikációs akadályt jelentett a COVID–19-pandémia idején bevezetett látogatási korlátozás és a kötelező maszkviselés. Emellett a szülők kisebb félreértésekről is beszámoltak, amelyek a látogatási idő vagy az osztályos szabályok nem kellően egyértelmű kommunikációjából fakadtak.
A hazabocsátás után sok szülő továbbra is igényelt külső segítséget. Míg a kórházi tartózkodás alatt folyamatos visszajelzést kaptak a szakemberektől, a hazabocsátást követően ez megszűnt. Fontosnak tartották az elbocsátás utáni vizsgálatok során kapott tanácsokat és javaslatokat – például babamasszázs-tanfolyam, közérthető információs anyagok, szülői közösségek ajánlása. Többen felvetették az igényt olyan mobilalkalmazások és közösségi médiafelületek iránt, amelyek segítenék őket a további tájékozódásban és támogatásban.
https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/13674935241302437
Ápolók által kiemelt tényezők
A megkérdezett ápolók közül senki sem vett részt kifejezetten a kommunikáció kialakítását támogató tréningen, és nem hallottak ilyen lehetőségről. Fontosnak tartják azt a közvetítő szerepet, amelyet betöltenek a szülők és az újszülöttek között, de ez sokszor nehézségekbe ütközik – például a kommunikációs tapasztalat hiánya, az időhiány vagy a sűrű munkarend miatt. Nagyra értékelték a nyelv- és beszédterapeuták, valamint a foglalkozásterapeuták támogatását, amely segítette őket abban, hogyan nyújthatnak érzelmi és kommunikációs segítséget a szülőknek. A szülők bevonását elősegítette, ha bizonyos napokon külön kijelölt nővér foglalkozott velük, részletesen válaszolva kérdéseikre, és elmagyarázva a terápiás lépések és eszközök szerepét.
Abban minden megkérdezett nővér egyetértett, hogy a szülők érzelmi támogatása nem könnyű feladat. A különböző családok eltérő háttere más-más megközelítést igényel. Az ápolók akár egyszerűbb helyzetekben is – például az etetés vagy szondatáplálás tanítása során – kapcsolódhatnak a szülőkhöz. Az idegen környezet és más családok jelenléte azonban nehezítheti a bizalmi légkör kialakítását. Ha ez sikerül, biztosítható, hogy mindenki a lehetőségekhez mérten komfortosan és biztonságban érezze magát.
Fontos hangsúlyozni a szülők számára, hogy elengedhetetlen a jelenlétük, és már a kezdetektől érdemes beszélniük a babájukhoz. Sokszor azt gondolják, hogy az újszülött még nem hallja vagy nem érti őket, illetve nehezebben tudnak kapcsolódni gyermekükkel fizikai akadályok – például inkubátor vagy invazív eszközök – jelenléte miatt. Az ápolók feladata, hogy ezekben a nehézségekben támogassák a szülőket, és bátorítsák őket, hogy a számukra megfelelő módon, bármilyen formában merjenek kommunikálni gyermekükkel.
A COVID-19 során bevezetett kötelező maszkviselést és látogatási korlátozásokat mind a szülők, mind az ápolók hangsúlyozták, hiszen ezek nemcsak a kommunikációt, hanem a kapcsolódás más formáit – például a bőr-bőr kontaktust vagy a szoptatást – is jelentősen nehezítették.
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/1460-6984.70093
Összegzés
A szülők hasznosnak találták az egészségügyi dolgozók által tanított kommunikációs stratégiákat, ugyanakkor többen jelezték, hogy ezek az információk gyakran eltérőek vagy akár egymásnak ellentmondóak voltak. Mindez rámutat arra, hogy nagy szükség van egy következetes és egységes kommunikációs irányelv kidolgozására, amely a szülők számára is könnyen átadható és megtanítható. Mivel a korai kommunikáció akadályozottsága a nyelvi fejlődés késlekedéséhez vezethet, sürgető az igény átlátható kommunikációs útmutatókra, valamint érthető és könnyen elérhető forrásokra a szülők számára.
Az ápolók feladata a koraszülöttek ellátása során rendkívül komplex, melynek fontos része, hogy ösztönözzék a szülőket arra, hogy minden lehetséges módon próbáljanak kapcsolódni újszülöttjükhöz. Ugyanakkor a korai nyelvi fejlődés támogatásában meglehetősen korlátozott eszköztárral rendelkezhetnek. Ennek áthidalására javasolt a beszédterapeuták bevonása a koraszülöttek ellátásába, akik speciális gyakorlatokkal célzottan segíthetik a korai kommunikáció elindulását, fejlődését.
