Az első ijedtség: 2024 augusztusában pecsételő vérzésem volt. Nagyon megijedtem, de eszembe jutott, hogy nemrégiben nőgyógyászati vizsgálaton voltam, ahol a méhszájat is nézték, így abban bíztam, hogy emiatt lehet.
Néhány nap után viszont a vérzés továbbra is fennállt, ezért bementem a kórházba.
Ultrahangon kiderült, hogy a kislányom már nem fejlődik megfelelően – a méretei három héttel elmaradtak a várttól. Bent kellett maradnom a kórházban.
Várakozás, fájdalom, bizonytalanság
Egy orvos azt mondta, minden nap ultrahangra lett volna szükség, de ez sajnos nem történt meg. Már négy napja feküdtem bent, amikor délután 5 és este 10 között rendszertelen fájásaim jelentkeztek – a méhszájam viszont változatlan maradt.
Aztán hajnalban, 4:30-kor hirtelen 3 perces fájások kezdődtek. Egy órán át szenvedtem, mire szóltam egy nővérnek. NST-re tettek, de az 1,5 órán át nem mutatott fájásokat. Egy orvos csak annyit mondott: „Vegyen be magnéziumot!” – de nem lett jobb.
Ismét pecsételő vérzésem lett, és egyre rosszabbul éreztem magam. Ekkor végre másik orvost hívtam, aki megvizsgált: kétujjnyira nyitva volt a méhszájam.
A szülés – 35 hét + 2 nap
Azonnal a szülőszobára kerültem. 2024. szeptember 1-jén, 13:30-kor megszületett a kislányom – 1680 grammal és 43 cm-rel.
Szerencsére egészséges volt!
Később kiderült, hogy fertőzés indította meg a szülést. Orvosom elmondta, ha nem indul meg természetes módon, akkor valószínűleg hazaküldtek volna – és akkor lehet, hogy ma már nem lenne velem a gyermekem...
A kis súlya miatt a kislányom a PIC-re került. 2,5 hét alatt elérte a 2 kilót, és haza is jöhetett volna – de sajnos kiderült, hogy vérszegény, így vérátömlesztésre volt szükség, és tovább kellett benn maradnia. Én ezalatt minden nap kétszer látogattam meg. Összesen 3 órát utaztam, majd 2 órát gyalogoltam, hogy naponta 2 órát vele lehessek. A szülés után 2 nappal hazaküldtek, mert nem volt hely – így friss gátsebemmel is mentem minden egyes nap.
Ő adott nekem erőt
Nehéz volt. Iszonyúan nehéz. Ott hagyni, az inkubátorban látni, félni minden egyes naptól, és attól, milyen hírt kapok...
Sokan mondták, én adtam neki erőt. De az igazság az, hogy ő adott nekem.
Ma már a kislányom 8 hónapos, egy igazi kis nagylány. Hypotoniát állapítottak meg nála, de ezen kívül teljesen egészséges.
Ha Te is átéltél hasonlót, ne feledd: nem vagy egyedül. A történetem nem egyedi – de minden sorában ott van egy anya szíve és reménye. Napról napra erősödik, fejlődik, mosolyog – és emlékeztet arra, milyen sok mindent képes túlélni egy aprócska élet, ha szeretet és kitartás veszi körül.
