A középpontban egyértelműen a baba jóléte és szükségletei állnak és nem az, hogy az ellátás vizsgálati rutinját hogyan lehet az ellátók számára kényelmesen időzíteni. A tanulmányban szereplő gyakorlatot a NIDCAP modellből fejlesztették ki, de minden más PIC-ben végzett tevékenység során használható lehet. Az alábbi ellenőrzési lista segíti a szülőket és a szakembereket a vizsgálatra való felkészülésben és a vizsgálat kíméletes végrehajtásában.
Általános tennivalók a ROP vizsgálat során alkalmazható NIDCAP ellátáshoz:
Környezet: nyugodt környezet biztosítása (pl. halk beszéd, nem kapkodó, egyenletes tevékenység, elnémított csengőhangok), közepes vagy gyenge szobavilágítás anélkül, hogy a baba arcát közvetlen fény érné.
Pozícionálás: kényelmes, „bugyolálás”, a kezek szabad használata mellett (kezek az archoz közel), fészekben ápolás, lábak fészekbe „hajtogatása” ezzel egyértelmű elhatárolásuk és szilárd megtámasztásuk biztosítása, illetve a babát karba vehetjük.
Felkészülés a vizsgálatra: meggyőződés arról, hogy a baba kényelmesen, nyugodtan és stabilan érzi magát a vizsgálat megkezdése előtt, és minden, amire szüksége lehet, készen áll.
Támogatás/segítség: meggyőződés arról, hogy valaki rendelkezésre áll, aki hatékony, egyéni támogatást nyújt a vizsgálat során.
Szopás: kínáljunk a babának cumit a vizsgálat előtt, alatt és után; engedjük meg, hogy elfogadja vagy elutasítsa; ha a baba szopni akar, a vizsgálat megkezdése előtt hagyjunk egy kis időt, hogy megnyugodjon vele.
Közeledés: gyengéd közeledés, hanggal és kézzel tudatva a babát, hogy valami történni fog; baba érintése a szemcsepp és a szemterpesz alkalmazása előtt.
Vizsgálat: a vizsgálat zökkenőmentes és finom, megszakítások és késlekedések nélküli végrehajtása.
Fejstabilizálás: minimális nyomás alkalmazása, hogy a baba feje mozdulatlanul maradjon; puha anyagok használata a fej köré, hogy a középvonalban maradjon.
Önszabályozás: a baba segítése abban, hogy úgy használja a kezét, ahogy a legjobban szereti, pl. megfogja az ujjait, összekulcsolva tartsa a kezét, meg tudja érinteni a fejét, vagy az arcát, vagy elérje a száját; néhány baba megpróbálja eltolni a vizsgáló kezét, és ez megnehezíti a vizsgálat kivitelezését; ennek elkerülése érdekében a baba ösztönzése, hogy más módon használja a kezét anélkül, hogy korlátoznánk őt.
A baba számára megnyugtató beszéd, melyet arra használjunk, hogy tájékoztassuk a vizsgálót a baba válaszairól.
Ütemezés: a vizsgáló felé kérés, hogy pihentesse a babát az első és a második szem vizsgálata között, és ha instabilitás jelei vannak (pl. pulzusszám 200 vagy 110 ütés percenként, vagy O2 telítettség 85%), várja meg a helyreállítást/stabilitást, mielőtt folytatná a beavatkozást.
Oxigén: amennyiben ismert, hogy a baba nehezen tudja fenntartani a stabilitását, számítsunk a megnövekedett oxigénigényre, és növeljük ezt a beavatkozás elején.
Vizsgálat utáni megnyugtatás: a vizsgálat végén a baba segítése, pl. oldalra fektetés, nyugtató hang, szemek árnyékolása; ha megfelelő hozzá a helyzet, a baba kiadása szülő vagy gondozó mellkasára, vagy karjába a kényelem érdekében. Folyamatos jelenlét a baba mellett, amíg komfortba nem kerül és stabil nem lesz. Egyénre szabott eljárások alkalmazása a baba megfigyeléséből és ellátásából következően.
