2025. szeptember 16–18. között Koppenhágában került megrendezésre a 36. NIDCAP-konferencia, amelyre a világ minden tájáról érkeztek NIDCAP képzett nővérek, orvosok, pszichológusok, beszédterapeuták, coachok és fejlesztő szakemberek. A rendezvényen koraszülött ellátásban érintett szülők is aktívan részt vettek.
A megnyitót követően a Rigshospitalet „MusikBeriget” (Zene által gazdagítva) programja teremtett különleges hangulatot. Ezt rangos előadások és a NIDCAP képzési központok bemutatói követték. A délelőttöt interaktív reflexiós workshop, megható megemlékezés és gyakorlati műhelymunka színesítette. Délután poszterséta, a dán SUPPORTED-kutatás bemutatása és közös szakmai gondolkodás zajlott a NIDCAP jövőjéről és fenntarthatóságáról – mindez a koraszülött és betegen született újszülöttek és családjaik jobb ellátása érdekében.
A NIDCAP a „Newborn Individualized Developmental Care and Assessment Program” rövidítése, magyarul „Újszülöttek Fejlődéséhez Személyre Szabott Ellátási és Megfigyelési Program”. Célja a koraszülött egyéni sajátosságainak és személyiségének tisztelete, a szülő–baba kapcsolat támogatása, valamint a család bevonása az ellátó csapat munkájába. Az alapelvek között szerepel a koraszülött osztályon elszenvedett stressz és fájdalom minimalizálása, valamint a baba önszabályozásának támogatása a lehető legjobb fejlődési eredmények érdekében.
A NIDCAP a szakemberek képzését is kiemelten kezeli: a speciális képzés segít a fenti szemlélet megerősítésében, amely elsődlegesen a babák és családjaik érdekeit szolgálja. A FINE programnak köszönhetően a NIDCAP lényege rövidebb idő alatt és kisebb anyagi ráfordítással adható át a koraszülött ellátásban dolgozó szakembereknek. Számos magyar centrum munkatársai már elvégezték a FINE1 képzést, sokan a második szintet is. A konferencia és a NIDCAP-központok bemutatkozása rámutatott, hogy a FINE2, FINE3 és a teljes NIDCAP-képzés elvégzésében érdemes egymást támogatnunk, hiszen együtt többre vagyunk képesek.
A konferencia második napja tartalmas szakmai programmal telt. A nap N. Conneman „I see you!” mesterkurzusával indult, ahol videómegfigyelések és közös asztalbeszélgetések segítették a gyakorlati tanulást. Ezt követően a NIDCAP Képzési Központok legújabb eredményeit, valamint több inspiráló előadást és fórumot hallhattak a résztvevők, amelyek során a szülőkkel és a személyzettel való kommunikációról osztották meg tapasztalataikat. A délelőtti absztrakt szekcióban a legújabb kutatásokat mutatták be a kengurumódszertől a koraszülöttek hosszú távú fejlődéséig. Délután további előadások hangzottak el a NIDCAP-integrációról, az ellátás minőségfejlesztéséről és a családközpontú gyakorlatokról különböző országok tapasztalatai alapján.
Szülői beszámolót is hallhattunk arról, hogyan segítette őt a nővérek megfigyeléseiből készített babanapló, amelynek írásában az édesanya már a baba első napjaitól aktívan részt vett. A naplóírás nem újkeletű módszer, de a mai felgyorsult világban a pszichológusok a mindennapokban is ajánlják a stressz kezelésére. A koraszülött babájukról naplót vezető szülők szerint a napló többszörösen pozitív hatással van: segít feldolgozni a negatív érzéseket, rendszerezi a gondolatokat, és lehetővé teszi, hogy a szülők a gyermekre és a teendőkre koncentráljanak. A pozitív élmények rögzítése tudatosítja a jó történéseket, így az intenzív osztályról távozva a napló értékes emlék marad. A napot a „Newborn and Infant Care in the Age of AI” workshop zárta, amely az újszülöttellátás jövőjét vizsgálta a mesterséges intelligencia korában, majd a résztvevők a Mary Elisabeth Kórház PIC osztályának szakmai látogatásával zárták a napot.
A konferencia zárónapja a szülő–gyermek kapcsolat és a korai kötődés témája köré szerveződött. A tudományos előadások mellett felbecsülhetetlen értékkel bírnak a szülői tapasztalatok, a családok történetének meghallgatása a szakemberek számára. Hiszen a koraszülött intenzív osztályos munkánk alapvető célja, hogy a gyerekek és a szüleik a lehető legmagasabb minőségű testi és lelki egészségben élhessenek.
Egy svéd édesanya történetén keresztül hallhattunk olyan igazságokról, amik hasonlóképp megjelennek sok-sok családban. Az édesanya két gyermeket szült (egy hazánktól átlagosan magasabb anyagi színvonalon élő országban), 2016-ban és 2022-ben. Az első kisfia (nevezzük Bennynek) extrém koraszülöttként jött a világra, valamint műtétre volt szüksége az életben maradáshoz. A második kisfia a kiírt időpont körül érkezett, teljesen egészségesen. A szülők nagyon kevés támogatást kaptak az egészsegügyi rendszertől, hogy merre forduljanak a mindennapokat és a gyermek gondozását illetően. Benny mozgása, értelme, látása is eltért a « normális » szinttől.
Az édesanya a második gyermek fejlődése során döbbent rá, hogy egy egészséges és egy egészseégóügyi hátrányokkal élő gyermek között alapvető különbség, hogy egy egészségesen fejlődő gyermek rengeteg mindent megtanul egyedül, érdeklődik, maga irányítja a környezetét. Mindaddig a számos nehézség mellett a nagyobb gyerek (sok hasonló társához hasonlóan) nem érdeklődik, a szülőknek és a környezetnek kell a tanulását, fejlesztését illetően irányítania. És amíg a szülők nem kapnak ebben megfelelő, célzott támogatást, a bizonytalanság miatt nem tudnak megfelelően segíteni a beteg gyermeküknek. Az ebből származó zavarodottság miatt egyéb területen sem tudnak megfelelően jelen lenni.
A fenti család hosszú évek alatt, a saját tapasztalásuknak és intenzív útkeresésüknek köszönhetően rengeteget tudott segíteni a nagyobb kisfiúnak. (Ebben a kisöcs a bátyjával való kapcsolódásoknak, és létével a szülőket segítve is jelentős szerepet játszott, játszik.) Úgy érzik, hogy megtalálták a helyüket a különleges feladatuk mellett a világban.
Bár ez a leírás nem tudja visszaadni az összes részletet, és megközelítőleg sem tartalmaz annyi érzelmi töltetet, mint az édesanya élő elbeszélése, de bízunk benne, hogy az alapvető üzenetét minél többen megértik. Hogy szakemberként segíteni kell a szülőket, hogy a beteg gyermekek megfelelő fejlesztést kapjanak. A szülőket pszichésen is erősíteni kell, hiszen az ilyen esetekben sokkal több aktív jelenlétre és energiára lesz szükségük.
Zárásként a konferencia egyik diáján Astrid Lindgren Harisnyás Pippi című mesehősének idézete szerepelt, amely arra ösztönöz bennünket, hogy merjünk új dolgokat kipróbálni:
„Ezt még sosem próbáltam, szóval szerintem mindenképpen meg kellene tudnom csinálni.”
