Kenguru módszer FINE

A FINE (Family and Infant neurodevelopment Education) online képzés első szakaszát lezárva talán a kenguru módszer oktatása közben szerzett tapasztalatokból a legkönnyebb leszűrni az első következtetéseket a képzés sikerességével és eredményeivel kapcsolatban.

Amikor belevágtunk a FINE képzés átstrukturálásába annak érdekében, hogy minden koraszülött intenzív osztály, aki sikeresen pályázott a „Családbarát szülészet programban” részt vehessen a képzésben (Covid-19 világjárvány ide vagy oda), megvoltam róla győződve, hogy hasonló lesz a fogadtatása a szakemberek részéről, mint az élő, tantermi képzésnek, és hasonló eredményeket fogunk elérni a különböző PIC csapatokkal.

 

A felosztott, kis létszámú vegyes (nővér-orvos) csoportokkal dolgozva gyorsan látható vált, hogy egyénileg és csapatban mennyire sajátították el az elméleti képzés anyagát, annak üzeneteit és önállóan vagy “csapatban” válaszolták-e meg a teszt kérdéseket, illetve mekkora különbségek vannak még az azonos osztályon dolgozók között is a motivációban, a változásra és változtatásra, az új ismeretek tanulására való igényben.

Logikusnak gondolnánk, hogy minél több ideje dolgozik az ellátásban az adott szakember, az újonnan szerzett ismereteket csak lépésről-lépésre vagy nehezen fogadja el. Ennek ellenére számtalanszor tanúi voltunk azoknak a pillanatoknak, amikor az aha-élmény elérte a nővéreket, és világossá vált számukra számos olyan gyakorlat miértje, amely mögött addig nem állt elméleti tudás. Ők azok, akik már a következő napon az újonnan szerzett tudást használva látták el a babákat.

Számos visszajelzést kaptunk szülőktől, akik azt kérdezték: „Mi történt? Mintha egy új osztályra kerültünk volna?” Ezeknek a visszajelzéseknek örültünk a legjobban, hiszen a képzés célja nem az, hogy “új trükköket” tanítsunk a nővéreknek a könnyebb ellátás érdekében, hanem hogy a babákat idegrendszeri fejlettségüknek, emberi méltóságuknak, jogaiknak megfelelően ápolják, gyógyítsák.
Hajlamos a személyzet egyszerre infantilizálni, a szülőket „óvni” az ellátás során és elvárni tőlük, hogy egyik pillanatról a másikra szülőként, kompetens szülőként viselkedjenek és vegyenek részt a gyermek ellátásával kapcsolatos orvosi vagy akár etikai döntésekben.

A képzés egyik legfontosabb tananyaga a kenguru módszer, annak hatásai az újszülött élettani funkcióira, a szülők bevonása minden olyan ellátási folyamatba, amely összeköthető a kenguruzással és a módszer gyakorlati kivitelezése.

Miért kisebb arányban vagy egyáltalán nem használják a kengurugondozást bizonyos osztályok? Biztosan mindent tudnak a nővérek a módszerről, elegendő tudással rendelkeznek? Elég magabiztosak a baba mozgatásában, áthelyezésében?

Vajon a szülők tudnak-e eleget arról, hogy a módszerrel pozitív irányba tudják befolyásolni babájuk fejlődését? Mennyire tudnak kiállni a baba érdekében a jobb gyakorlatért és vajon mennyire érzik magukat csapattagnak a gyermekük ellátása során?

Nagyon alacsony arányban, de még mindig tapasztaltuk egyéni szinten a tudományos bizonyítékok ismeretének a hiányát olyan mondatokban megfogalmazva szakemberek részéről, mint:

"Tudjuk, hogy a kenguruzás csak az anyának meg az apának fontos. Szegény gyerekeket kínozzuk vele."

"Sokszor előfordul, hogy az a baba, amelyik az inkubátorban stabil, összeomlik a kenguruzás után, nem szeret kint lenni."

A kenguru módszerrel kapcsolatos kutatások többsége kezdetben olyan fejlődő országokban született, amely alacsony születési súlyú újszülötteket vizsgál és akik a nap 24 órájában (felszerelés, inkubátor hiányában) édesanyjuk mellkasán töltik a napjaikat és kizárólag anyatejjel táplálkoznak. Kolumbiában elsőként vezették be ezt a módszert, hiszen gyors változásokat értek el: kevesebb babát hagytak a kórházban, csökkent a fertőzések aránya és hosszútávú fejlődési eredményeket tapasztaltak a módszert alkalmazva.

Ezzel szemben egy magyar PIC osztályon történő kenguruzás során az időszakok gyakran rövidebbek, a táplálás módja különböző és általában csak a nővérek által stabilnak aposztrofált babák (szívfrekvencia, légzés és oxigenizáció) élvezhetik először a kenguruzás előnyeit.

Sok ápoló számára újdonság volt az is, hogy az anyai (laktáló) mellkas hőmérsékletváltoztatásával szabályozza a baba testhőmérsékletét.

A kengurugondozás segíti az anyatej termelődését, segíti a szoptatás kialakulását. A szülő és a baba között a bőr-bőr kontaktus során oxitocin szabadul fel, amit “szeretethormonként” is emlegetünk, nyugtató, altató és emésztést elősegítő hatása is van.

 

 

Melyik baba részesülhet kenguruzásban?

Általában a személyzet képességeitől, magabiztosságától, leterheltségétől és időbeosztásától függ. A leggyakoribb kihívás a lélegeztetett újszülöttek kenguruzása, hiszen 2-3 személy segítségére is szükség lehet a kivitelezéshez. Nem könnyű megoldani, de gondoljunk bele, hogy egyes szülők számára lehet, hogy ez az egyetlen alkalom, hogy megölelhessék gyermeküket.

 

Miért lesznek instabilak a babák az inkubátorból való kiemelést követően?

A baba ekkor a legkiszolgáltatottabb, destabilizálja a légzést a pulzusszámot, a szaturációt, a hőmérsékletet. Minél instabilabb egy baba a kenguruzás kezdetén, annál nyugtalanabb a kenguruzást végző szülő és a személyzet. Egy „rossz” kiemelés következtében teljesen elveszítheti a szülő és a személyzet is a motiváltságát a kenguruzás iránt.

A titok a baba oldalt fekvő pozíciójában van. Ilyenkor a fej és a mellkas egyvonalban van, baba kezei és lábai összehúzva a középvonalban.

 

Ki kenguruzhat a babával?

Anya, apa, a nagyszülők és a testvérek. Az elmúlt hónapokban számos édesanya egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni gyermeke mellett, így az apukák, illetve a nagyszülők pótolták a jelenlétet.

 

Mi a biztonságos kenguru pozíció a babának?

A baba az anya mellei között fekszik, hajlított és széttárt karokkal és lábakkal, ezzel is segítve a baba hőmérsékletszabályozását. Az állát kissé fel kell emelni „szimatoló” pozícióba, hogy a légutak szabadok maradjanak. A légzést és emésztést befolyásoló görnyedt, behajlított testtartás megelőzése érdekében a szülő keze a baba hátán legyen, NE a feneke alatt!

 

Milyen széket használjunk kenguruzáshoz?

Ideális esetben a kenguruzószék nemcsak kényelmes és dönthető, hanem alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a szülő megterhelés nélkül fel tudjon állni belőle, vagy bele tudjon ülni. Édesanyákkal beszélgetve ez az elvárás szinte minimális, bármilyen sámlin vagy kerti széken képesek órákat ücsörögni, csak megfoghassák, érezzék, szagolgathassák gyermeküket.

 

 

Összefoglalva:

Az elválasztás, szeparáció beavatkozás az anya és az újszülött egységbe, amely potenciálisan megzavarhatja az újszülött élettani funkcióit. A bőr-bőr kontaktus, kenguru módszer megnyugtatja és ellazítja mind az anyát, mind a babát, szabályozza az újszülött pulzusát és légzését. A bőr-bőr kontaktus hatása az újszülöttre: javítja az oxigéntelítettséget, csökkenti a kortizol (stressz) szintjét - különösen a fájdalmas eljárások után, ösztönzi a szoptatás beindulását, segíti a növekedést és csökkentheti a kórházban töltött napok számát. A kenguruzás hatékony, könnyen használható módszer, amely egyaránt hozzájárul a stabil állapotú koraszülöttek és az időre született csecsemők egészségéhez és jó közérzetéhez. Ajánlott minimális időtartam: 2 óra. 2016-ban indította Egyesületünk a Kenguruversen kihívást, melynek célja akkoriban a módszer népszerűsítése volt. 2021-ben már a kivitelezés minősére és a hatékonyságot mutató bizonyítékok bemutatása a célunk.

 

Hallottál már az IPISTOSS és IKMC kutatásról?

A WHO felkérésére Prof. Björn Westrup és Nils Bergman által vezetett IPISTOSS (Immediate parent infant skin to skin study) és iKMC kutatások eredményeinek publikálása megkezdődött. A Melinda and Bill Gates Foundation által szponzorált kutatás legfontosabb célja, hogy bebizonyítsa az instabil (extrém koraszülött) 1000 gr alatt született babák IS sokkal jobb paraméterek mutatnak anyai-apai bőr-bőr, szőr-szőr kontaktusban, mint az inkubátorban, kvázi jobban és gyorsabban gyógyulnak, és szülés utáni szülői mellkason gyorsabban és könnyebben stabilizálható az állapotuk, mint az inkubátorban. A tanulmány videós összefoglalója megnézhető itt.

 

Hivatkozások, referenciák:

• Azevedo VM, et al. 2012. Safety of kangaroo mother care in intubated neonates under 1500 g. J. Trop Pediatrics. 58(1):38-42.
• Bastani F, et al. 2017.  The effects of kangaroo care on the sleep and wake states of preterm infants. J Nurs Res. 25(3):231-9.
• Bigelow AE, et al. 2018.  Mother-infant skin-to-skin contact and mother-child interaction 9 years later. Social Development, 27(4):937-51.
• Boundy EO, et al. 2016. Kangaroo mother care and neonatal outcomes: a meta-analysis. Pediatrics. 137(1): e20152238.  
• Campbell-Yeo ML, et al. 2015.  Understanding kangaroo care and its benefits to preterm infants. Pediatric Health Med Ther. 2015;6:15-32.
• Casper C, et al. 2018. Regular and prolonged skin-to-skin contact improves short-term outcomes for very preterm infants: a dose-dependent intervention. Arch Pediatr, 25(3):469-75.
• Catherine ZG, et al. 2016. Skin-to-skin contact with an umbilical venous catheter: prospective evaluation in a level 3 unit. Eur J Pediatr, 175(4):551-5.
• Charpak N, et al. 2017. Twenty-year follow-up of kangaroo mother care versus traditional care. Pediatrics, 139(1): e20162063.
• Conde-Agudelo A, Diaz-Rossello JL, 2014, Kangaroo mother care to reduce morbidity and mortality in low birthweight infants, Cochrane Database of Systematic Reviews, Issue 4, Art. No. CD002771.
• Discenza D, 2012, Kangaroo care: Worth the effort. Neonatal Network, 31(3):189
• EFCNI, Bergman NJ, Westrup B et al., 2018. European Standards of Care for Newborn Health: Very early and continuous skin-to-skin contact.
• Feldman R, et al. 2014.. Maternal-preterm skin-to-skin contact enhances child physiologic organization and cognitive control across the first 10 years of life. Biol Psychiatry, 75(1):56-64.
• International Council of Nurses. 2017. International Joint Statement: International policy statement for universal use of Kangaroo Mother Care for preterm and low birthweight infants. https://www.icn.ch/sites/default/files/inline-files/PA-KMC-Joint-Statement_final_2017.pdf
• Johnston C, et al. 2017. Skin-to-skin care for procedural pain in neonates. Cochrane Database Syst Rev.2:Cd008435.
• Karlsson V, et al. 2012. Early Skin-to-Skin Care in Extremely Preterm Infants: Thermal Balance and Care Environment. J Pediatrics 161(3):422-6
• Kelley-Quon LI, et al. Safety and feasibility of skin-to-skin care for surgical infants: A quality improvement project. J Pediatr Surg. 2019;54(11):2428‐2434.
• Kinga A, et al. 2013. Family-centered, evidence-based phototherapy delivery Pediatrics 131 (6) e1982-e1985.
• Lowson K, etal. 2015. The economic benefits of increasing kangaroo skin-to-skin care and breastfeeding in neonatal units: analysis of a pragmatic intervention in clinical practice. Int Breastfeed J 10: 11.
• Ludington-Hoe SM, Ferreira C,et al. 2003. Safe criteria and procedure for kangaroo care with intubated preterm infants. J Obstet Gynecol Neonatal Nurs.32(5):579-88.
• Ludington-Hoe SM, Lewis T, et al. 2006. Breast and infant temperatures with twins during shared kangaroo care. JOGNN, 35(2):223-31.
• Moral-Pumarega MT, et al. 2019. Holding a baby in the kangaroo mother care position is feasible for retinopathy of prematurity screening. Acta Paediatr. 108(10):1918.
• Mörelius E, et al. 2015. A randomised trial of continuous skin-to-skin contact after preterm birth and the effects on salivary cortisol, parental stress, depression, and breastfeeding. Early Hum. Dev. 91, 63–70.
• Nyqvist KH, et al. 2010. State of the art and recommendations for kangaroo mother care: Application in a high-tech environment, Acta Paediatrica, 99: 812-819.
• Phillips R, Smith K, et al. 2020, IFCDC- Recommendations for skin-to-skin contact with intimate family members. https://nicudesign.nd.edu/nicu-care-standards/ifcdc--recommendations-for-skin-to-skin-contact-with-intimate-family-members/
• Shorey S, et al. 2016. Skin-to-skin contact by fathers and the impact on infant and paternal outcomes: an integrative review. Midwifery, 40, 207–217.
• Sontheimer D, et al. 2004. Kangaroo transport instead of incubator transport. Pediatrics, 1;113(4):920–3
• Srinath BK, et al. 2016.  Kangaroo care by fathers and mothers: comparison of physiological and stress responses in preterm infants. J Perinatol.36(5):401‐404.
• Sudell J, et al. 2015.  A literature review of parents’ experiences of kangaroo care in the neonatal unit. Infant, 11(3): 96-99.
• UNICEF: The Baby Friendly Initiative. Skin to Skin Contact.  https://www.unicef.org.uk/babyfriendly/baby-friendly-resources/implementing-standards-resources/skin-to-skin-contact/
• Vittner D, et al. 2018. Increase in oxytocin from skin-to-skin contact enhances development of parent-infant relationship. Biol Res Nurs. 20(1):54-62.