A PosiFeed Neo Network kutatói csapat évek óta webinárokat szervez azoknak a szakembereknek, akik az intenzív újszülött ellátásban a koraszülött és betegen született újszülöttek táplálására fókuszál. Rakel B. Jónsdóttir PIC ápoló, adjunktus webinár előadásából készült összefoglaló megírását azért tartottuk fontosnak, mert az izlandi tapasztalatok rávilágítanak azokra a rendszerbeli hasonlóságokra, mellyel a magyar újszülött intenzív osztályokon találkozunk a táplálás terén. Minden ilyen előadás és kapcsolatfelvétel egy lehetőség, hogy javítsuk a magyar újszülött intenzív ellátás minőségét.
A reykjaviki egyetemi kórház PIC projektjének évek óta elsődleges célja a koraszülöttként született újszülöttek mielőbbi hazaadásának támogatása és az otthoni igényszerinti táplálás elősegítése. A szakemberek célja az volt, hogy növeljék a szülők jelenlétét és aktív részvételét gyermekük ellátásában, valamint javítsák a szoptatási arányt. Emellett kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy lerövidítsék a gyermek intenzív terápiás ellátásban töltött idejét, és elősegítsék a kötődés minél korábbi kialakulását.
A szoptatás helyzete Izlandon
Izlandon a szoptatás mélyen gyökerező erkölcsi és társadalmi normaként jelenik meg, nem pedig személyes döntésként. Sokkal inkább kötelesség és felelősség, amelyet minden nőnek magára kell vállalnia (Símonardóttir, 2016).
A szoptatás tehát olyan elvárás, amelynek teljesítését természetesnek tekintik az anyák számára. A nyilvános szoptatás széles körben elfogadott és nem vált ki vitákat.
Az izlandi társadalomban elterjedt a mondás:
„A jó izlandi anya szoptat.”
Az ország szociális és jóléti rendszere erőteljesen támogatja a szoptatást, mind a szakpolitikai, mind a gyakorlati szinten összhangban a WHO ajánlásaival.
A szülési szabadság összesen 12 hónap, amelyből 6 hónap mindkét szülőt megilleti. Mindezek együttesen fokozhatják azon édesanyák bűntudatát és szégyenérzetét, akiknél a szoptatás nem a tervek szerint alakul, hiszen szinte minden izlandi anya elkezd szoptatni: A szülés után az anyák 98%-a kezdi meg a szoptatást. 6 héttel később 11%-uk már nem szoptat. 6 hónap elteltével az anyák 31%-a már nem szoptat.
2012 előtt a Landspitali Kórház újszülött intenzív osztályán a szülők jelenléte erősen korlátozott volt, és a babák csak akkor térhettek haza, ha már szondamentesen tudtak táplálkozni. A szoptatási arányok alacsonyak voltak, és a szülők gyakran szembesültek nehézségekkel a szoptatás fenntartása során.
Korai hazaadás szondával:
A program bevezetése előtt a hazaadást megelőző 24-48 órában mindössze két családi szoba állt rendelkezésre, hogy az anya és a baba összeszokhasson. A legtöbb édesanya megkezdte az anyatej termelését, és a szoptatás elérése volt a fő cél. A szülők - olykor az ápolók is - gyakran szorgalmazták a szájon át történő táplálást, mivel úgy gondolták, hogy a cumisüveg használata (akár kizárólagosan, akár részben) lerövidítheti a kórházi tartózkodást. A szülők jelenléte az osztályon azonban alacsony volt. A babák hazaadásának szigorú feltétele volt, hogy a hazaadás előtt már legalább 24-48 órája szondamentesen tudjanak táplálkozni, és betöltsék a 35. gesztációs hetet. A PIC-ben ellátott csecsemők 84%-a kapott anyatejet a hazaadáskor, ebből 32% kizárólag anyatejet, míg 52% kevert táplálást: anyatejet és tápszert kapott. A csecsemők 35%-a szopott közvetlenül a mellből a hazaadáskor, ebből 4% kizárólagosan, míg 27% vegyesen, mellből és cumisüvegből táplálkozott. Ez azt jelenti, hogy a csecsemők 65%-a nem szopott közvetlenül a mellből a hazaadáskor, hanem cumisüvegből táplálkozott.
A korai hazabocsátási programot 2012-ben indították el azzal a céllal, hogy támogassák a szondával történő hazabocsátást. A program feltétele az volt, hogy a baba az elbocsátást megelőző utolsó két hétben stabil állapotban legyen, még akkor is, ha nem volt képes teljes mértékben szopni vagy cumisüvegből inni. 2015-ben elkezdték olyan ápolók alkalmazását, akik széleskörű tudással és tapasztalattal rendelkeztek a koraszülött és beteg újszülöttek táplálásában. Ők kizárólag reggeli műszakokban dolgoztak az újszülött intenzív osztályon, ahol kifejezetten a II-es szintű babákra koncentráltak. Fő feladatuk a baba és a szülők felkészítése volt a szondával történő hazaadásra.
Etetési ambulancia indítása:
A klinika partnerségen alapul, ahol a dialógus központi szerepet kap. A hangsúly a szoptatás támogatásán, az újszülött érettségének valamint éretlenségének felismerésén és az igényszerinti tápláláson van. A szülők heti 1-2 alkalommal látogatják a rendelőt, attól függően, hogy milyen szintű segítségre van a babának és a szülőknek segítségre. ahol tapasztalt PIC nővérektől kapnak segítséget. Kiemelt a személyre szabott ápolói támogatás, tehát az ápolók hangsúlyt fektetnek a csecsemők jelzéseinek értelmezésére és a bőrkontaktus elősegítésére. A szoptatás támogatása mellett a reális célkitűzések meghatározása is fontos, különösen az anyatej mennyiségének növelése terén.
Az elmúlt években a hazaadási arány javulását regisztrálták: Míg 2015-ben a koraszülöttek 14%-a ment haza szondával, 2023-ban ez az arány 70%-ra nőtt.
Szoptatási arány növekedése:
Az anyatejet kapó babák aránya 2012-ben 84% volt, 2023-ban 91%-ra emelkedett. A kizárólag szoptatott csecsemők aránya 2012-ben 4%, 2023-ban 33% volt.
A súlygyarapodás stabilizálása: A csecsemők súlya a hazaadás után is megfelelően növekedett, a heti 100-200 g-os gyarapodás optimálisnak bizonyult.
A táplálást támogató ápoló által vezetett korai hazaadás és etetési ambulancia sikeresen növelte a szülők bevonódását, támogatta a szoptatási arány növekedését, és lerövidítette a PIC-ben töltött időt. A családbarát szemlélet és az igényszerinti táplálás középpontba állítása pozitív hatással volt a babák fejlődésére és a szülők elégedettségére. Hosszú út volt, de a számok bizonyítják a személyre szabott ellátás és a megfelelően képzett szakemberek, valamint infrastruktúra fontosságát.
