Képzelje el, hogy ápolóként dolgozik egy újszülött/koraszülött Intenzív osztályon, ahol magas betegforgalom mellett súlyos állapotú gyermekeket látnak el a nap minden órájában.
Előfordulhat, hogy egy nővérnek, 4-6 speciális ellátást igénylő újszülöttről kell gondoskodnia.
A babák közül kettő lélegeztetőgépen van, négy újszülött pedig más típusú légzéstámogatást igényel. Életbenmaradásuk feltétele, hogy biztosítani kell számukra két-három óránként a súlyuknak megfelelő tápanyagbevitelt, melyet infúziós terápiával is szükséges kiegészíteni.
Emellett gyógyszereket, kékfényterápiát kapnak. Megfelelő hőmérsékletüket inkubátor biztosítja, életjeleiket monitorok segítségével folyamatosan ellenőrizni kell.
Alapvető szükségleteiket a nap 24 órájában kell támogatni, hiszen a koraszülött, újszülött gyermekek magatehetelenek, teljes ellátást igényelnek.
Mindezek figyelembevételével, feltehetjük magunknak a kérdést:
Vajon hány percet tölt el egy gyermek ellátásával, egy 12 órás műszakban az ápoló, amelybe bele kell hogy számoljuk a dokumentációs feladatait, valamint az ápoló saját szükségleteinek kielégítését is?
Gondoljon abba is bele, hogyan befolyásolja a gondozás minőségét a feszített munkatempó, az állandó készenlét, és a folyamatos stressz.
Sajnos még ma is előfordul a koraszülött ellátásban az ilyen tipusú forgatókönyv, annak ellenére, hogy a nemzetközi statisztikák egyértelműen bizonyítják, mennyire szoros összefüggés van a nővérek száma, leterheltsége, illetve a PIC osztályon bekövetkező esetleges hibák és fertőzések aránya között.
A koraszülött osztályon folyó minőségi munkát alapvetően a magas szintű ápolás, vagyis a nővérek szakmai hozzáértése, és a ténylegesen a babákra fordítható idő határozza meg.
A nővérek száma az elmúlt években folyamatos csökkenést mutat, ezzel párhuzamosan azonban egyre nagyobb szakmai, és ellátási kihívásokkal kell szembenézniük a magyar koraszülött intenzív osztályokon dolgozóknak.
A WHO előrejelzései szerint a következő tíz évben 18 millió egészségügyi dolgozó fog hiányozni a rendszerből, melynek közel felét az ápolók teszik ki.
Az aggasztó előrejelzés mellett a válság már napjainkban kialakulóban van, melyre a világjárvány fájdalmasan rávilágított.
A szakápolók hiánya mellett, a rendszerben dolgozó ápolók kiégési aránya is igen magas értéket mutat. Ez a borzalmasan magas szám nemcsak az ápolók pályaelhagyásához vezethet, hanem másokat is visszatarthat attól, hogy az ápolói szakmát válasszák hivatásuknak.
Ezek a látható ás láthatatlan veszélyek folyamatosan beárnyékolják az újszülött ellátást. Az újszülöttek halálozásának és morbiditásának csökkentése érdekében nem várhatunk tovább, cselekedni kell.
Mit tehetünk?
Továbbra is lényeges feladat az ápolók képzése, ami egy fontos és logikus megoldásnak tűnik, azonban a képzésnek egységesnek kellene lennie.
A koraszülött és betegen született újszülöttek ellátása speciális szakmai felkészültséget, különleges jártasságot és elméleti tudást igényel.
A jelenlegi gyermek intenzív terápiás képzések során oktatott tananyag elsősorban a gyermek intenzív osztályon dolgozó ápolók oktatására irányul. Nagy szükség lenne a perinatális intenzív szakápolók képzésére is!
A pályaelhagyó újszülött szakápolókat visszacsábítani a betegágy mellé határozottan jó megoldásnak tűnik, de ehhez szükség van kiemelt bérezésre, a mindenkori kormányzat és a társadalom megbecsülésére egyaránt.
Olyan neonatológiai adatbázisra lenne szükség, mely egyértelműen megmutatja az ellátásban résztvevő babák egészségmutatóit és a morbiditási arányt összefüggésében az őket ellátó személyzet létszámával, és amely rámutatna a magasan képzett ápolók hiányára.
Lehetőséget kínálhat a nővérek átirányítása és továbbképzése specifikusan az újszülött ellátás területére.
Feltehetjük a kérdést, miért is kell az ellátásban résztvevő legkisebb állampolgárokba magas összegeket fektetnie a mindenkori egészségügyi kormányzatoknak?
Az egészségügyben rendelkezésre álló pénzösszeg korlátozott mennyiségű, de egyértelmű gazdasági érvekkel bizonyított, hogy a költséghatékony, betegközpontú újszülött ellátás rövid és hosszútávon is megtérül, a legjobb befektetés!
Ahhoz hogy minőségi ellátást nyújtsanak a koraszülött intenzív egységek nemcsak a csecsemőhalandóságot, hanem a koraszülés rövid és hosszútávú következményeit, szövődményeit is csökkenteni kell, amely csak elegendő specifikusan képzett szakápoló segítségével valósulhat meg. Az ellátást igénybe vevő újszülöttek képezik az ország jövőbeli munkaerejét.
Az ápolók alkotják az egészségügyi rendszer gerincét, és ők a gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje.
Az újszülöttkori halálozás és morbiditás csökkentésére irányuló fenntartható fejlődési célok elérése jelentős az ország növekedése, a demográfiai mutatók emelkedése szempontjából.
Itt a cselekvés ideje!
Az egészségügyi szakdolgozói szervezetek és az érintett családok is nyilvánítsák ki véleményüket !
A minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés az újszülöttek emberi joga, és ezt a jogot közösen kell képviselnünk!