Az együttérzés anatómiája: bátorság, kapcsolódás és biztonság az újszülöttellátási gyakorlatban tanulmány fordítását a British Telecommunication csapata végezte önkéntes munkában.
Milyen eddigi ismereteink vannak a témában?
Számos publikáció hangsúlyozza, mennyire fontos az egészségügyi dolgozók számára egy együttérző, érzelmileg biztonságos munkahelyi kultúra megteremtése. Az empatikus szándék és a segítő tettek alapjaiban képesek átalakítani a betegellátást. Az együttérző gondozás kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a szülészeti és újszülött osztályokon a szolgáltatás magas színvonalú legyen, és az ellátottak valódi biztonságérzetet tapasztaljanak.
Miért fontos ez a kutatási eredmény?
Segít megérteni az együttérzés lényegét, amely elengedhetetlen az empatikus gondozási kultúra kialakításához a szülészeteken és újszülöttosztályokon. Rámutat arra is, milyen fontos, hogy a biztonságérzet kerüljön a középpontba, nem pedig pusztán a gondozás biztonságossága. Együttérző nézőpontot ad a rendszer hiányosságaihoz és kihívásaihoz, hangsúlyozza a hatékony felelősségvállaláson alapuló válaszok kidolgozását, valamint megmutatja, hogyan lehet a rendszer, a vezetőség és mi magunk is együttérzőek.
Eredmények:
Ez a dokumentum kiemeli annak szükségességét, hogy másképpen tekintsünk az együttérzésre, különösen a szülészeteken és a kora- és újszülöttosztályokon. Gyakran az együttérző gondozást sebezhetőségnek tekintik az ott dolgozók, pedig az együttérző gondozás lényege az, hogy túllépve a nehéz helyzetben fellépő érzéseinken, legyen bátorságunk új megoldásokat keresni egy problémára, tanuljunk a hibákból, hatékonyan helyezkedjünk bele mások nézőpontjába és folyamatosan arra törekedjünk, hogy biztonságos környezetet teremtsünk minden résztvevő számára.
Az emberi elme alapvetően együttérzésre van hangolva, habár az alkalmazása olykor nehéznek tűnik, különösen az újszülött intenzív osztályokon felmerülő kockázatos helyzetekben. Az együttérző szemlélet megközelítése szerint az embert három különböző motivációs rendszer irányítja, melyek közül dinamikusan változó, hogy melyik kerül előtérbe: védekező- Irányító- és biztonságkereső rendszer.
A védekező rendszer haraggal, szorongással és félelemmel reagál. Az irányító rendszer akkor kapcsol be, amikor létrehozunk vagy keresünk valamit, és tetteinket támogatja a cél elérése érdekében vagy annak ellenében. A biztonságkereső rendszer azért felelős, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott helyzetet alakítson ki, és kapcsolódjon másokhoz. Az, hogy hogyan értelmezzük és hogyan reagálunk valamilyen helyzetre (legyen az pozitív vagy negatív) különösen fenyegető vagy intenzív környezetben attól függ, hogy ez a három rendszer hogyan értelmez és hogyan kommunikál egymással. Ezért az, hogy létrehozzunk és támogassunk egy olyan környezetet, amely hozzájárul ezen három rendszer egyensúlyához, kulcsfontosságú az ellátásban résztvevő főbb szereplők számára (újszülött, szülők, egészségügyi dolgozók).
Az újszülött ökoszisztémában az intézmény szerepét nem lehet különválasztani az ott dolgozó emberektől. A szülészeteken és újszülöttosztályokon zajló feladatvégzés számos különböző nézőpontokkal rendelkező szakember csoportjának összehangolt munkáját feltételezi, akik együtt alakítják ki a gondozás módját. Ez a sokféleség egyedülálló kihívásokat hordoz magában, amelyek alkalomadtán aktiválják a védekező rendszert. Ezért rendszerszintű feladat kell, hogy legyen, hogy együttérző vezetőséget és olyan együttérző kultúrát teremtsenek egy trauma-fókuszú megközelítésen keresztül, amely segít előtérbe helyezni a kapcsolatok építését, miközben fenntartja a szolgáltatás minőségét is. Az együttérző légkör kialakítása egy folyamat, amely folyamatos törődést és támogatást igényel minden résztvevő számára.
Miért fontos ez a kutatási eredmény a fejlődéstámogató ellátás szempontjából?
A NIDCAP alapvető értékei közé tartozik az egyensúly folyamatos fenntartása, amelyet az érintettek aktív részvételével biztosítunk. Az irányelvek szerinti legjobb gyakorlatok támogatása az empatikus gondoskodás révén valósul meg, folyamatosan szem előtt tartva az együttműködést és a harmonikus ellátást.
A cikk az együttérző szemlélet szükségességével foglalkozik az újszülöttek, szülők, egészségügyi dolgozók, vezetőség és az egészségügyi rendszer oldaláról. Ez megegyezik a „Szinaktiv modell alapvetéseivel” és a négy összetevővel (környezet, újszülött, család és egészségügyi dolgozók), mely támogatja az újszülöttgondozás változásait és kihangsúlyozza a biztonságérzetet és a biztonság kultúráját.
További kutatási kérdések:
- Hogyan befolyásolná az egészségügyi dolgozók fejlődését és tanulását, ha belefoglalnánk az együttérző szemléletet?
- Megváltoztatná-e ezen megközelítés használata, hogy hogyan kezeljük a rendszerszintű hibákat és a felelősségvállalást a saját egészségügyi rendszereinkben?
