Dr. Nils Bergman előadásait hallgatni minden szakember, de még a laikus közönség számára is érthető és élvezetes, hiszen az idegrendszer tudományán keresztül, de hétköznapi nyelven vonja be a közönséget az előadás témájába.
Az ő javaslatára kezdtem alkalmazni az „anyai megérzés” helyett a „magasan megőrzött neuroendokrin viselkedés” kifejezést gyermekem számos orvosi kontroll vizsgálata alkalmával. Egyből másképp reagált az orvos a „megérzéseimre” és komolyabban vette őket.
Bergman fő kutatási területe évtizedek óta a bőr-bőr kontaktus és a szeparáció hatásai. Legutóbb, az EFCNI által szervezett nemzetközi konferencián és a CONCORD neonatal előadássorozat keretein belül a nurture science – amelyre megfelelő magyar kifejezés talán a gondoskodás tudománya lehet - és a zéró szeparáció hatásairól beszélt az érdeklődő szülészeti és neonatológiai ellátásban résztvevő szakembereknek.
Tartsuk az anya közelében a babát!
Mit is jelent a „nurture” szó, mint új fogalom? Ella Pearson Mitchell szerint korai fejlesztést, biztonságos gondozást, nevelést, de összességében azt mondhatjuk, hogy számos környezeti behatás/tényező befolyásolja az állapotunkat, viselkedésünket, gondoskodásunkat.
Felmerül a kérdés, hogy a természet, mint nature/nurture, és a tudomány hogyan fér meg egymás mellett, mivel a két szó ellentmond egymásnak.
Az újszülöttnek szüksége van a bőr-bőrkontaktusra és a táplálékra - anyatejre. A kenguru módszer a legtermészetesebb, biológiailag legközelebb áll a méhen belüli hordozáshoz.
Bergman és társai a kötődéselmélethez és az evolúció pszichológiájához kapcsolódva alkották meg az élőhely modellt: a koraszülött baba a megszületését követően a neki legmegfelelőbb élőhelyen, az anya testén kellene, hogy növekedjen, fejlődjön, gyógyuljon bőr-bőrkontaktusban, és őt az anya teste szabályozza. Így érik az idegrendszer, szabályozódik a légzés, szívritmus, a baba testhőmérséklete. Az anya érzéseket és ingert nyújt a baba agyának és testének; a hőmérséklet egy érzés, amely alapvető szükségletet elégít ki. Az anya illata, hangja, látnya olyan érzéseket kelt, amelykre a babának mind szüksége van, számít rájuk, ezek között érzi magát biztonságban. Jobban ver a szíve, stabilabban lélegzik, jobban emészt. Tehát nem a túlélés a kérdés, hanem a túlélés minősége!
Az intenzív osztályos, inkubátorban eltöltött lét minden, csak nem természetes a baba számára. A szeparáció bizonyos helyzetekben elengedhetetlen ahhoz, hogy életeket tudjanak menteni. Szélesebb tekintetben maga a gondoskodás és a tudomány mégis összefügg. Ahogyan fejlődik az idegrendszer, a baba folyamatosan tapasztalatokat szerez az őt érő hatásokból, melyek további hatása az ellenálló képesség kialakulása.
Tud-e az újszülött egészséges érzelmi működést mutatni a rengeteg őt érő stresszes élmény és környezet hatására?
Ehhez oxitocinra van/lenne szüksége, hogy elnyomja például az őt érő fájdalmat. De a félelem, fájdalom dopamint, kortizolt szabadít fel, és a különböző behatások között egyensúlyoznia kell a babának. A korábban vagy betegen született újszülöttet megszületése majd ellátása során stressz hatások sorozata éri: toxikus stressz, szeparáció, a kötődés hiánya és a sebezhetőség érzése, melyek együtt instabil egészségi állapotot eredményeznek.
Hogyan tudjuk segíteni, hogy jobban érezze magát a baba, stabilabbak legyenek az életfunkciói? A kötődés segítésével, a szoptatással, a megfelelően szabályozott minőségi alvással, amelyek együtt ellenállóbbá teszik a babát és egészségesebb lehet a baba és a mama is.
A kulcs, ami kritikus a babák számára, hogy biztosítva legyen a megfelelő alvás és kialakuljon számukra egyfajta napi rutin az ellátás és gondoskodás során. Az idegrendszeri folyamatok megzavarása az ellátás során jelentős, hatása potenciálisan élethosszig tartó.
Hogyan segíthetjük az első 1000 napot és miért fontos a támogatás?
Számtalan helyről hallhattunk már az első 1000 nap fontosságáról és magáról az „Első 1000 nap” programról. (A várandósság normál esetben 270 nap, az első év 365, a második év is 365, így jön ki az 1000 nap.)
De a legkritikusabb életszakasz, a megszületést követő első 1000 perc! Az első ezer nap az első 1000 perccel kezdődik, hiszen ekkor „programozódik be” a fejlődés és annak kimenetele. Az első 1000 perc, kb. 16.5 óra, tehát a baba legkritikusabb életszakasza a születést követő első nap, vagyis ami 24 órán belül történik, az a későbbiekben meghatározó.
Még jobban lebontva a születés utáni első órában, tehát az első ezer másodpercben megtörténik a tranzíció, majd ezt követi az első ezer perc, - a már korábban is említett első nap- ahol kezdetét veszi a szabályozás, a kapcsolódás. Majd az első 1000 óra, ami az első 6 hetet jelenti, a konszolidáció, a stabilitás, a megerősödés időszaka, amelyet a korai fejlődés követ. Ezért fontos a figyelmet az első ezer napra irányítani, mely akár a kolosztrum (első pár csepp anyatej, előtej) adásával is indulhat.
A kulcs az édesanya, aki átsegíti a babáját ezen a kezdeti nehéz időszakon. Mivel minden egyes történésnek hosszú távú hatásai vannak, fontos az anyai szabályozás és interakció. Az édesanyja hangjának hatására sokkal jobb lesz a baba kognitív fejlődése, sokkal intelligensebbek lesznek, jobban funkcionálnak és az érzelemszabályozásuk is fejlettebb lesz, mert a kortizol reaktivitás szabályozza az érzelmeket. Ezeket percekben mérjük, de példának okáért a szervezőképesség fejlődésében az alvás-ébrenlét ciklusának van meghatározó szerepe.
Bergman előadásában videón mutatta be a várandósság 29 hetében világra jött baba születését követő perceit, ahol a baba nem lett szeparálva az édesanyjától, ellátása és stabilizálása az édesanya mellkasán történt és 50 perc elteltével magától el kezdett szopni. „A babának itt az anya az étel, az anya a környezet”. (Sarah Blaffer Hrdy, Mother Nature (1999) A baba teljes bőrkontaktusban marad az anya mellkasán, ha ökológiai szempontból nézzük, az anya segíti a gyermek idegrendszeri fejlődését azáltal, hogy jelen van, a mellkasára veszi a babát és megeteti. Ez mind-mind olyan hormonokat szabadít fel az újszülött szervezetében, amelytől állapota stabilabb lesz.
Toxikus stressz és a szeparáció.
Az érzés, amikor az édesanya nincsen jelen, veszélyre figyelmezteti a babát. A látvány, a hang, az érintés azonos érzések, de nem azonos dolgokat jelenteknek. Azt jelentik, hogy az anya nincs ott, és ez veszély, ilyenkor oxitocin helyett a gyermek kortizolt termel. A kortizol egy stressz hormon, félelem hormon, fájdalom hormon, ekkor a kortizol irányítja az idegrendszert. És ugyan a test túlél, de az eredmény eltérő idegrendszeri fejlődés, a félelem vezérli és nem a biztonságérzet. A korai stressz megváltoztatja a génexpressziót, melynek egész életen át tartó egészségügyi hatásai vannak. Az a legideálisabb eset, amikor az oxitocin magas szintű és a kortizol alacsony.
Ezért fontos a zéró szeparáció, hogy elkerüljük a toxikus stresszt! Születéskor az agynak két kritikus érzékszervi szükséglete van, ez pedig nem más mint, a szaglás és az érintés.
Ilyenkor alakul ki az érzelmi intelligencia (EQ) is. Vagy például a jutalmazáson alapuló viselkedést aktiváló rendszer (dopamin). EEG vizsgálatok már 2007-ben kimutatták, (Fransson) hogy az újszülött agya nem üres, a pihenő tevékenységben is van tudatfolyam/ agyi működés. Vajon hányszor „altatnak” úgy szülők, hogy monoton zajt használnak, például a porszívó hangját annak érdekében, hogy a baba megnyugodjon, elaludjon.
A baba reakcióit figyelve a bemutatott videó felvételen látszik, hogy a porszívó hangjára a baba kifeszül, sír, majd hirtelen csöndben marad, kitárja a kezeit, majd ökölbe szorítva Moro reflexet látunk. Ez a félelem állapota (Perry). Ezek a babák először csöndben vannak a félelemtől, majd a kimerültségtől, majd a stressz okozta kimerültségtől elalszanak. Vajon aludjanak-e a babák egyedül, kiságyban egy külön szobában? Évtizedekig ezt gondoltuk jónak, mondhatni „normálisnak”. Ma már tudjuk, hogy a válasz egyértelműen NEM (Morgan 2011)!
Ahogy a videón is látható, a zéró szeparáció alkalmazásával is el lehet látni akár egy 29 hétre született babát (Linnére et al, 2022) úgy, hogy 15 másodpercen belül bebugyoláljuk, 20 mp-en belül CPAP-on keresztül légzéstámogatást alkalmazunk, 25 mp-en belül találkozhat az édesapjával, miközben meghallgatják a szívverését, a légzését, és mindeközben jó állapotban van a baba. 1 percesen rákerülnek az érzékelők, a monitorok. 1,5 percesen az édesanyja mellkasának melegét élvezheti és még nem vágták el a köldökzsinórt.
Ezeket gondoltuk az elmúlt évtizedekben az újszülött intenzív ellátásban a bőrkontaktussal szemben:
„Mindig is szeparáltuk a babákat, majd a technológia segít életben tartani őket.”
„Mindig is szeparáltuk a babákat, és egyre jobbak a kimeneteli mutatók.”
„Az intenzív osztály nem a gondoskodás helye és ideje.”
Ma már tudjuk, hogy a gyermek érdeke a legfontosabb és az más típusú ellátást diktál!
A legfrissebb tanulmányok kimondják (KMC Immediate KMC study group, 2021), hogy napi 1.5 órát kell kenguruzzanak azok a babák is, akik nem elég stabilak hozzá, majd miután stabilizálódott az állapotuk, ez emelkedjen napi 19 órára! A babák az első órában megkapták a kolosztrumot és 28 napig tartó kizárólagos anyatejes táplálásban részesültek a legtöbben.
Ebben a 2021-es kutatásban azt találták, hogy 25%-kal csökkent a csecsemőhalandóság aránya. Továbbá a KMC (kengurugondozás) csökkentette a fertőzések kialakulását is az anyai jelenlét miatt, ami az anya hiányába 33%-ra emelkedett. Egy német tanulmány azt is kimutatta, hogy a zéró szeparációval csökkent az anyák körében a szülés utáni depresszió kialakulása (Mehler et al).
