Megszületéskor a tüdőben élettani változások jönnek létre, hiszen méhen belül nem használjuk a tüdőt. Az első légvétellel (felsírás) levegő áramlik a tüdőbe, a korábban ott lévő folyadék pedig felszívódik. Koraszülött babáknál a tüdő fejletlensége és/vagy gyulladása miatt szükséges lehet légzéstámogatás.
Ha légzéstámogatásra van szükség, akkor elsősorban a CPAP-kezelést (folyamatos pozitív légúti nyomás) részesítjük előnyben, mert ebben az esetben a baba teljesen magától lélegzik, a gép csak abban támogatja a tüdőt, hogy ne essen össze a kilégzés végén. Ez a támogatási mód kíméli a tüdőt a hosszútávú szövődményektől.
Azonban ha a gyermek állapota szükségessé teszi, intubálásra és invazív gépi lélegeztetésre is sor kerülhet. Az eljárás életmentő, de hosszútávon sajnos több szövődménnyel is számolni kell. Ezek azonban sokszor jól kezelhető szövődmények.
A fejlett országokban az újszülöttkori tüdőgyulladás (pneumonia) előfordulási gyakorisága koraszülötteknél 10%. A lélegeztetett koraszülötteknél ez a szám 28%-ra tehető! Az esetek száma és a kialakulásának oka intézetenként változó.
A kórokozók közül az újszülöttkori tüdőgyulladásért sok esetben a Streptococcus Agalactiae (GBS) a felelős, melyet pont emiatt már a várandósgondozás során szűrünk.
Legfontosabb tünet a fokozódó légzési elégtelenség mellett, hogy a baba állapota fokozatosan romlik, elfekvővé, elesett állapotúvá válik „nem olyan, mint korábban”. Bőrszíne sárgás-sápadt lesz, táplálása nehézkessé, vagy szájon keresztül lehetetlenné válik. Nehezen ébreszthető. Súlyos esetben a gyulladás az egész szervezetre, így a központi idegrendszerre (meningitis) is ráterjedhet.
Kezelésként vérvizsgálatokat küldünk a babától, és kombinált (sok esetben kétféle) antibiotikum kezelést indítunk. Szondán és infúzión keresztül tápláljuk az újszülöttet. Amennyiben a központi idegrendszer érintettsége is felmerül, agyvizenyő (liquor) vétele és vizsgálatai is szóba jönnek. A baba számára azonban a szülő közelsége és az anyatej ekkor is elengedhetetlen!
